Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-23 / 38. szám
Néhány hete felhívással fordultunk kedves olvasóinkhoz, hogy Nyitott szemmel Jelige alatt értesítsenek bennünket olyan eseményekről, érdekességekről vagy hiányosságokról, amelyeket környezetükben észlelnek, és érdemesnek tartják arra, hogy a riporter foglalkozzon velük. Az első leveleket megkaptuk. Egyikük Kassa-Ojvárosból érkezett. — Az Újvárost a kassaiak csak „pelenkanegyednek“ hívják. A gyönyörű emeletes házak erkélyeit száradó alsóneműk és pelenkák füzérei tarkítják. A lépcsöházakban hiányzanak vagy kiégtek a villanykörték, a felvonók nem működnek. A házkezelöség „furcsaságai“ közé tartozik pl., hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés nevű utcában bezáratta a lakóházak kaputt, s a lakók kénytelenek igénybe venni a hátsó kijáratokat. Ezek viszont egy név nélküli utcára nyílnak, ahol persze számozás sincs — írja levelében Timkó József. A téma érdekesnek ígérkezett, így hát útnak indultunk Kassa felé, hogy utánanézzünk a panasznak. Szemfüles olvasónknak pedig ígéretünkhöz híven küldjük a kijáró tiszteletdíjat. PELENKA n e g y e it Az orvosi tanácsadókhoz vezető út sáros és poros s a tanácsadó helyisége nagyon szűk Az emberek nemtörődömsége és vandalizmusa a legroszszabb — jegyzi meg Kurcsinka lakótárs szövi tovább a szót a házigazda — de az a baj, hogy egy részüket senki sem neveli. A szülők kiküldik őket az utcára, hogy otthon ne zavarjanak. Azzal már nem törődnek, hogy mit csinálnak odakint. — Játszóterek nincsenek? — Hogyne lennének, de oda csak egy részük jár ... Közben a konyhából egyre áthatóbb szagok szüremlettek be a szobába. — Az ebéd — mondta szinte mentegetődzve a háziasszony. Van ugyan páraelszívónk, de nem működik. A másik feljáróban működött a felvonó, így kényelmesen feljutottunk a negyedik emeletre. — Aki ezeket a mosókonyha nélküli házakat tervezte, annak bizonyára nincs kisgyereke, — mondja Bombáné. — Különben tudná, képtelenség arra kényszeríteni egy szoptatós anyát, hogy a pelenkákat a lakásától távol eső mosodába ”igye. Hol hagyja addig a gyermekét? — S a pelenkaszolgálat? 'S ’S 'S > s л MS ■a U я Vidám színpompával fogad bennünket az Újváros: sötét terrakotta, égszínkék, aranysárga — ezek a színek uralkodnak a pázsit üde zöldje fölött. Az első kellemes benyomást azonban a következő pillanatban már kissé elhomályosítják a hatalmas porfelhők, amelyeket a száguldó teherautók vernek föl. Persze, persze, hiszen még mindig folyik az építkezés ... De a hét-nyolc emeletes házak közelebbről fokról fokra lohasztják a lelkesedésünket. A szemet pihentető zöldet szemét ékteleníti, a házakat az olasz filmek neorealizmusát is megszégyenítő mennyiségben „díszíti“ a száradó fehérnemű. Kedves női hang zavart meg „műélvezetünkben“. — Keresnek valakit? Talán segíthetek ... Néhány szóval ecseteltük jövetelünk célját. — Problémáink érdeklik önöket? Tessék csak beljebb fáradni! A lakók véleménye Kurcsinka András — olvassuk a névjegykártyán, majd takaros kis lakásba lépünk be. — Jaj, nagyon össze vagyunk zsúfolódva — szabaddozik a háziasszony. — De hát minden cók-mókot itt kell tartanunk a lakásban, mert nincsen pince. — Hogy-hogy nincs? Vállvonogatás a válasz. Végigmustráljuk a három szobát, a pici fürdőszobát és a konyhát. Nyolcán laknak a mintegy 30—35 négyzetméternyi lakóterületen. Hat serdülő gyerek és a szülők. — Sok mindent kifogásolhatunk — mondja Kurcsinkáné. — A mosókonyha is hiányzik. Ezért szorul mindenki a fürdőszobára és az erkélyre. Igaz, vannak itt ún. összpontosított mosodák, korszerű mosógépekkel, szárítókkal, mángorlókkal... Csakhogy ott elég drága a mosás, meg aztán... nem bírom olyan meszszire cipelni a ruhát. — A bevásárlás is elég hosszadalmas. A negyedben még csak egy üzleti központot nyitottak meg és természetesen mindenki idejár. — De nem ezek a legnagyobb bajok — veszi át a szót Kurcsinka bácsi. — Sokkal rosszabb az emberek nemtörődömsége és vandalizmusa. Nézze — mutat ki az ablakon a pázsitra — sokba került, amíg ezt így rendbe hozták. S az emberek keresztülkasul gázolnak a füvön, szemetelnek ... — Hát bizony! Vannak, akik az ablakon dobálják ki a szemetet — vág közbe a felesége. — Meg az a sok gyerek! És aztán igazán nem vagyok elfogult, hisz magam is hatot neveltem — — Amíg otthon vagyok, miért adjak ki erre töméntelen sok pénzt?... Csak azt nem tudom, mi lesz télen, amikor nem száríthatok majd a balkonon? A fürdőszoba elég kicsi... A hangos beszédre felébredt a heverőn szundizé kicsi Jóska, s szárítási gondok ide, mosókonyha oda. pelenkát kell cserélni... — Egészséges a gyerek? — Nem panaszkodhatom. Nincs vele sok bajom Még szerencse, mert az orvosi tanácsadó nagyon szűk helyre szorult. Váróterem nincs, s a mamák órákig álldogálnak a lépcsőházban gyermekeikkel A négyemeletes házak kellemes változatosságot jelentenek a sok magasba törő épület között. De ámulva torpanunk meg előttük: a földszinti lakásokból mind a két oldalon ajtó nyílik az utcára. Ezeknek a házaknak még egy följegyzésre érdemes érdekességük van: A csöngők nem az ajtók mellett, hanem a folyosó közepén emelt kiugró falon találhatók. Megnyomjuk az egyik csengőt, s találgatjuk, vajon melyik lakáshoz tartozik. Egy barátságos fiatalasszony nyit ajtót. — Hogy mi mennyit szenvedünk ebben a lakásban! A hidegtől, az egerektől, meg aztán ... Tudják, ez itt eredetileg mosókonyhának készült. Innen vezet a csapóajtó a szerelőaknába. Persze, mindig van valami baj egy ilyen nagy házban, a szerelők tönkreteszik a szőnyeget. A nyitott üregből felcsapó gázoktól megbetegszik a kislányom. De legalább ez ne lenne! — mutat az utcára nyíló ajtóra. — Ki nem nyithatom, mert akkor minden járókelő bebámul a lakásba. Attól is tartok, hogy valami részeg vagy tolvaj egyszer besétál. Ezért, ha a férjem éjjeli szolgálatba megy, mindig eltorlaszolom a szekrénnyel — panaszkodott Ferencikné. Látogatás az orvosi tanácsadóban Dr. Vincejová Mária, az orvosi tanácsadó kedves mosolygós doktor nénije szinte örült, hogy kiöntheti a szívét. — Ez a legnagyobb problémánk — intett a zsúfolt rendelő felé. Bizony, az orvosnő birodalmát — délelőtt rendelőt, délután tanácsadót — egy két szobás lakásban rendezték be. A nagyobbik szoba a vetkőző, a konyhában tartják a szükséges felszerelést, a kis szobában rendel. A levegő fülledt, kissé áporodott. Szellőztetni viszont nemigen lehet, mert megfáznának a levetkőztetett apróságok. — Itt az Újvárosban 4—5 ezer hat éven aluli gyerek van, és négy ilyen tanácsadó, illetve rendelő. A mamák — különösen a Lesnická, az InZinierská és a Svázarmovská utcabeliek kétszer is meggondolják, hogy rendszeresen járjanak a tanácsadóba, mert ezeken az utcákon esős időben csak a sárba fektetett léceken, téglákon lehet közlekedni. — És nem lehet ezen valahogy segíteni? A választ Dr. Bertekap, a poliklinika igazgatója adja meg. — Sajnos, nem. Majd ha elkészül az új gyermekpoliklinika.
