Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-16 / 37. szám
ПП| <:/ вол Hogyan lehetne meghatározni: mi a sláger? Ismerősöm másfél éves kisfiától megkérdezik: mit énekel a Kovács Kati? Mire a gyerek megmarkolja kiságya rácsát és már harsogja is: — Nem, nem, nem ... A sláger az a jóindulatú ragályos betegség, amely a szemünk láttára terjed, s amely mindenkit ledönt a lábáról, legyen az öreg vagy fiatal. Éneklik dallamosan és hamisan, utcán és fürdőszobában, egyedül vagy társak között. Mindenki és mindenhol. Nos, a Magyar Rádió és Televízió ezidei — első — táncdalfesztiváljának dalai nyugodtan kiérdemlik a „sláger“ elnevezést, hiszen néhány nap leforgása alatt annyira belénk Hatódtak, hogy — ha akarjuk, ha nem — dúdolnunk kell őketl A slágereket már ismerjük. Ismerkedjünk meg néhány fiatal előadóművésszel is, akik ilyen nagy sikerre vitték ezeket a dallamokat. A „NÖ“ televíziójának képernyőjén az első arc ... Toldy Mária: Más ez a szerelem öt már régi ismerősként üdvözölhették e lap olvasói, hiszen ismerik történetét: hogyan lett Budapest egyik legnépszerűbb táncdalénekese a pestújhelyi kislányból, aki iskolás korában balettozni tanította a kisebbeket, aki ma is Pestújhelyen él, s legkedvesebb szórakozása a kertészkedés. Toldy Mari — mert csak Így, ilyen közvetlenül hívja mindenki — szívügyének tekintette ezt a számot, amelyet zeneszerző férjével — Bágya Andrással — és a szövegíró G. Dénes Györggyel közösen, hármasban alkottak. Az elődöntő után, s a döntő előtt számos helyen kérték Marit: énekelje el ezt a számot, hiszen a nézők újra és újra hallani akarjákl Ilyenkor szelíd, de határozott mozdulattal elhárította ezt: — Nem szeretném elkoptatni a dalt! Nem akarom, hogy az unalmas megszokottság szürkesége lepje el... Aki figyelte a fesztivált, láthatta: Toldy Mari nem akarta elhinni ezt a nagy sikert! Kerekre tágult szemmel figyelte a tomboló közönség tapsviharát, a fejét ingatta — ez nem lehet igaz! —, s kezébe temette arcát. Nagyon boldog volt! Baráth Mária: faj, tanár úr Oj arc. Kedves, fiatal csitri, aki annyi elevenséggel és vidámsággal jajongta el az érettségitől való félelmét, hogy a bratislavai televízió azonnal meghívtál Marika még nem hivatásos énekes, s első nagy sikere volt ez, bár a döntőbe nem jutott. Civilben tesztviselő: délelőttönként pecséttel a kezében ügyfeleket fogad, délután pedig kontíroz, s közben három esztendeje tanul énekelni... Többször énekelt már a televízióban, de mindig szemüveg nélkül. A fesztiválon is így akart, de a próbán a rendező észrevette okuláréját, s nagyon megörült ennek: éppen jó lesz a számhoz! — Berzenkedtem: én nem állok ki szemüveggel! — mesélte Marika. — Aztán mégis ráálltam az alkura, s legalább jól a szeme közé néztem a közönségnek! ... De volt más gondom is. Mindig olyan számokat kapok, amelyeket elő kell adni, én pedig sohasem tanultam színészmesterséget! Most is, a próbákon, csak emelgettem a karomat, hogy „jaj, tanár úr, jaj, tanár úr...“ Mondták, hogy ez így nem lesz jól Utolsó nap, otthon a tükör elé álltam, s megpróbáltam előadni a számot. Régi iskolámra gondoltam, ahol érettségiztem. Ez gyakorlóiskola volt, s mindig sok fiatal és csinos tanárjelölt járt be az órákra... Sikerült! Az elődöntő másnapján Marika trolin utazott. Látta, hogy egy kisfiú és Baráth Marika egy kislány összesúg a háta mögött: nem ez a Baráth Mari? Mire a kisfiú így torkollta le a kislányt: — Ugyan, ne beszélj butaságot! Aki a televízióban énekel, az nem utazik trolin! ... Kovács Kati: Nem leszek a játékszered Egerben született, s építész akart lenni, mert vonzotta a szédítő magasság, s újat alkotás láza ... Amolyan „fürdőszoba-énekes“ volt, aki naponta öt hat órát dalolt, válogatás nélkül mindent! Még az erdőbe is kijárt: jódlizni... — Vékonyka hangom volt, s a sok énekléstől mélyült a mostani hangszínre! ... 1965-ben megnyertem a „Ki mit tud?“ táncdal-kategóríáját, s elhatároztam, hogy nem leszek énekes, mert túlságosan „zűrösnek“ találtam ezt a pályát, ahol az ember sohasem rendelkezhet a szabad idejével, s mindig rohanni, mindig gyakorolni kell! Visszamentem inkább orvosírnoknak az egyik egri rendelőintézetbe ... De az ének már magával ragadott: nem volt menekvés! Szeret nevetni, de komoly is tud lenni. Imádja Bach, Beethoven, Chopin, Verdi muzsikáját. A ma élő énekesek legnagyobbikának Maria Cellást tartja, s eszményképe Ella Fitzgerald ... — Nemrégiben levelet kaptam egy tízéves kislánytól, aki azt kérdi, hogy hallgassam meg, s állapítsam meg, hogy tehetséges-el Éppen én állapítsam meg ezt, aki magam is bizonytalan vagyok önmaganbanl Hiszen még annyit kell tanulnom: szolfézst, zeneelméletet, összhangzattant... A nagy siker után még nem jutott ideje arra, hogy hazamenjen Egerbe: a mamához. Talán egy-két hét múlva... — Tudom előre: anyu ünnepi ebéddel vár majd, s a tányérom mellett ott lesz a szokásos három-négy szem nyers krumpli, szépen megtisztítva Jelinek felvételei Tárkányi Tame
