Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-16 / 37. szám
Tnldy Mária Szörényi Levente Kovács Kati és megmosva. Gyermekkorom kedvenc étele és kedves hagyománya ez Tárkányi Tamara: Idegen utakon Tizennyolc éves koráig nagyszülei nevelték Siófokon. Nagymamája nevezte el Tamarának, mert születésekor olvasott egy szép és romantikus regényt valami Tamaráról... — A középiskolában volt egy amatőr-zenekar. Velük énekeltem először, s aki csak hallott: bíztatott... Budapestre jöttem, s először a Statisztikai Hivatalban, majd a Fővárosi Autóbuszüzem központjában dolgoztam, s közben levizsgáztam az Országos Szórakoztatózenei Központ tanfolyamán, s elvégeztem a rádió tánczenei stúdióját. A család nemigen bízott Tamara terveiben. Az egyik rokon még azt is kijelentette: — Előbb lesz belőlem püspök, mint belőled énekesi Azóta ő a családi ugratás legfőbb céltáblája ... Egyszerűen és szerényen fogadta a sikert, s örült, hogy második díjat szerzett a dalnak. — Amikor a refrént énekeltem: gondolatban mosolyogtam ... „Látom már, amit rosszul tettem, így mindent elvesztettem ..Talán nem tettem rosszul, hogy kitartottam elhatározásom mellett, s énekes lettem! Szeretném megnyerni dalommal a nézőkhallgatók szívét... Szörényi Levente: Még fáj minden csók Róla és saját szerzeményű daláról vitatkoztak talán a legtöbben és a legtöbbet. — Megmondom őszintén: megzavart ez a nagy vihar. Nem tudtam: jót csináltam-e, vagy rosszat? A döntőn elért második díj megnyugtatott. Van művészi létjogosultsága ennek az őszinte és erőteljes hangvételű muzsikának, ennek a kendőzetlen kitárulkozásnak. Zeneértő családban született, ahol számos hegedűs, csellista akadt, s nagymamája a Zeneakadémia zongora-tanárnője volt. Kilenc éves korában adták kezébe először a hegedűt, s élete első nagy élménye a „Diótörő“ volt... Középiskolás évei alatt már komolyan foglalkozott a gitárral, s a rokonok-ismerősök rémüldöztek: csak nem akarsz gitáros lenni? — Ilyenkor nagyhangon válaszoltam: ugyan, dehogy, hiszen az nem komoly foglalkozás! . . . Megnyugodtak, én pedig magamban mosolyogtam . .. 1966 hozta el számára az igazi sikert. Sláger lett két éve íróasztalfiókban őrzött számából: „Rohan az idő“... Második díjat nyert a fesztiválon, s egy ország beszédtémája lett Zavartan állja a pestiek nézésének pergőtüzét, s kedves hobbyjának hódol: rajzol és fest. Először rajzlapra veti érzéseit, s csak aztán a kottapapírra. — Szerettem volna érettségi után lefesteni az épülő Erzsébet-hidat, az égnek szaladó, vörösre míniumozott vas-szerkezet lenyűgöző formáit. Aztán letettem erről. Sokan járkáltak arrafelé, s zavart volna, ha nézпел SOMOS ÁGNES AteNMY/T TVP BARÁTNŐINK ÉLETÉRŐL A feleleteket a kérdések szám szerinti sorrendjében levelezőlapon küldjék be olvasóink a lapunk 36. számában közölt „R“ sorsolási szelvénnyel együtt. Határidő: szeptember 26. Szelvény nélkül nem ismerjük el a válaszokat! A díjak: 7 nap Budapesten — 7 nap Berlinben — Moszkvában a NOSZF 49 évfordulóján — Egy hét Bukarestben — és további 35 értékes jutalomtárgy. A helyes válaszszelvények kisorsolására ez év októberében kerül sor. a l vetélkedő 5 kérdése Románia — II. kérdéscsoport Románia legnagyobb konfekciúgyá ra. Honnan származik az elneve zese' Kinek az irányítása alatt működik a Román Nőbizottság Falujáról elnevezett híres román Dar Falu a város szívében. Hol fekszik is mi az Román kőolajforrás-vidák, ahol kő olajfinomító is van AT OKH -Hosszú Toll Az egyhangú alacsony házak frontja egyáltalán nem sejtette, hogy a „Stanislaw Suplatowicz" feliratú ajtó mögött egy meglepő, rendkívüli ízléssel berendezett lakást találok. A levegő exotikumtól terhes — a szoba tele van indián ruhadarabokkal, indián fegyverekkel, indián művészek képeivel és faszobraival. Ebben a környezetben különös ízt kapott Stanislaw és Wanda Suplatowiczcal folytatott beszélgetésem. Sat Okh a Stanislaw Suplatowicz nevet édesanyja után vette föl, akkor, amikor lengyel állampolgárrá lett. Ma a lengyel kereskedelmi hajótársaság mechanikusa, Gdanszkban él. Negyvenhat évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Mackenzie kanadai folyó partján, ahol a sany-i indiántörzs tagjai még ma is élnek. E folyó partvidékén, ahol télen mínusz hatvan fokra csökken a hőmérséklet, nyáron viszont plusz 31 fokos meleget kell elviselniük. Stanislawa Suplatówiczovát, Sat Okh anyját, több más forradalmárral együtt a cári hivatalok Csukotkára száműzték. Az asszony innen szökött Kanadába, ahol néhány év elteltével egy indián törzsfőnök — Magas Sas — felesége lett. Őt magát fehér bőre és világos haja miatt az indiánok Та Wah-nak, Fehér Felhőcskének nevezték el. Három gyermeke született, egy leány, Tinahet — Sudár Nyírfa és két fia: Tanto — Vasszem és Sat Okh — Hosszú Toll. Anyanyelvét csupán 1936- ban hallotta ismét, mégpedig akkor, amikor a fiai két fehér vadászt mentettek ki egy medve karmai közül. Egyikük lengyel volt. Ekkor értesült azokról a sorsdöntő történelmi változásokról, amelyek az eltelt idő alatt a világban lejátszódtak, s elhatározta, hogy meglátogatja szülőföldjét. A hazai látogatásra magával vitte legkisebb fiát, a tizenhat éves Sat Okh-ot. A fiú — meséli — sokáig nem szokta meg a változást. Az ő törzse szabadon élt az erdőkben és táplálékuk csak annyi volt, amennyit szereztek maguknak. Több mint fél évig tartott, amíg megszokta a házban való alvást. A felesége elárulja, hogy még ma sem tud ellentállni a kísértésnek és egy takaróval két három napra kivonul az erdőbe. Sat Okh már nem tért vissza édesanyjával Kanadába, közbe jött a háború. Röviddel Lengyelország megszállása után a fasiszta fajgyűlölők Sat Okh-ot börtönbe vetették és csaknem egy évig kínozták. Azután elszállították Oswieczinb$. Innen sikerült elszöknie a partizánokhoz. Velük harcolt egészen a háború végéig. Bátorságáért érdemrendet kapott. A háború után a leszerelésig a lengyel haditengerészetnél szolgált. A tergerhez mindmáig hű maradt. Suplatowicz Wanda asszony férjétől kapta a kézi faragású tintatartót Sat Okh civilben — a Bátory hajó fedélzetén Stanislaw Suplatowicz hosszú fekete haja, amely az indián viselet tartozéka, paróka csupán. Lehetetlen volna ilyen hajfonattal a ha jón dolgozni Annak ellenére, hogy Sat Okh nem részesült magasabb fokú iskolai oktatásban, csodálatosan tehetséges. Nagy szeretettel ír az indiánokról, milyenek voltak a múltban és milyenek ma. Eddig két könyvet adott ki, amelyek majdnem egy milliós példányszámot értek el, s nemcsak Lengyelországban, de másutt is — Magyarországon, Bulgáriában, Svájcban, Ausztriában, Izraelben, a Szovjetunióban, Franciaországban, Németországban — közkedvelt olvasmányok. A „Sós sziklák földje“ című regénye — amelyben ifjú korát és a szigorú indián nevelést ecseteli — négy évvel ezelőtt Szlovákiában is megjelent. Tavaly, mint a „Batoryu lengyel óceánjáró alkalmazottja 27 év után ismét eljutott Kanadába. Az a pillanat, amikor kiszállt a montrali kikötőben, minden bizonnyal fordulópontot jelentett életében. A filmeseken, újságírókon, tv-seken kívül (akik érkezését a nap eseményének tekintették) ott várta a kikötőben Don Eagle, a Caughnawaga indián rezerváció főnöke. Sat Okh azt mondja, hogy meghatottságában bizony összeszorult a torka. Még ma is szívesen emlékszik vissza, hogy vitte Don Eagle autójával rezervációjába, amely Montrealiéi mintegy 80 kilométernyire fekszik, hogy föl kellett öltenie az indián öltözéket ezekben a napokban, ismét, külsejében is indiánná vált, s hogy megismerte milyen az indián vendégszeretet és vendéglátás. Amikor idén júliusban megint elkerült Montrealba, a kanadai indiánok képviselői arra kérték, hogy maradjon Kanadában s intézze a fehérekkel való ügyeiket. Sat Okh kissé meglepődött és nagyon meghatotta a beléje vetett bizalom. Jóllehet Kanadában már nincsenek családtagjai — apja már rég meghalt, bátyját és nővérét is elvesztette (életüket vesztették a fehérekkel történt egyik összetűzés alkalmával). Sat Okh mégis úgy érzi, hogy segítségére lehet fajtestvéreinek. Sat Okh azt mondja, nem szeretné, ha csalatkoznának benne. Hogy segítőkezet nyújtson, arra anyja emléke is kötelezi, akinek haladó szellemű gondolkodása és forradalmi bátorsága nélkül az ő élete sem lett volna ennyire érdekes és tartalmas. VRATISLAV DANIELOVSKY A szerző felvételei
