Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-16 / 37. szám
л О) « >3 > ’S Um * H о (Л '0) >u •Я а СЛ bű 0) N V fi. ►> е 'О Ejvfgy esztendő, két hónap és három nap Htelt el azóta, hogy Patnál majd Csi- I csónál gátat szakított a háborgó, magi': áradt Duna. Nem akarom űjraldézni 1; a szörnyű napokat. Nem volna értel, r<me feltépni a már-már behegedő se. beket. Csallóköz már újra él. Várako-B záson felüli jó termést adott a föld, gomba módjára szaporodnak az új házak, utcasorok. A víz, a szennyes, pusztító áradat viszonylag rövid időn belül elvonult, de hátrahagyta szörnyű örökségét: csupán a komáromi járásban 3750 lakóház dőlt romokba és 4674 komolyabban megrongálódott, vált lakhatatlanná. Aztán jöttek az éjszakákba nyúló szorgos hétköznapok. Az ország népe szinte egy emberként sietett a bajba jutottak megsegítésére. Aétól Csernőig hangzott a bíztató ígéret: Csallóközt felépítjük; Csallóköz szebb lesz mint volt! Sőt az ország határain túl is felfigyeltek a történtekre. Találkoztam olyan esettel, amikor a keszegfalusi magyar paraszt házát, aki szovjet faházban hűzódot meg ideiglenesen, cseh kőművesek építették román téglából és szlovák ácsok bárdolták a gerendákat, szarufákat. Egy esztendő, két hónap és három nap telt el azóta, hogy Csallóközre zúdult a tenger, az irgalmatlanul pusztító ár. És azóta? Az ember, a testvéri összefogás újrateremtette mindazt, amit a víz elpusztított. A komáromi járás vezetőitől tudom, hogy a több mint négyezer megrongálódott ház közül már kerek három és fél ezret lakhatóvá tettek és 3756 teljesen elpusztított otthon helyébe már háromezer és még további száz fölépült. És most ne sajnáljuk a fáradságot, vegyünk szemügyre közelebbről egy falut az említett járásból. Mondjuk Izsát. A tengernyi ár annakidején szinte órák alatt elöntötte a falut. Mire a víz elvonult, nem maradt helyében egyéb rombadőlt, roskadó házaknál. Az árvíz hagyatéka: letarolt határ, 257 rombadőlt ház és 196 olyan, amely komolyabb javításra szorult. Egy esztendő, két hónap és három nap telt el azóta, hogy a rádió hírt adott a gátszakadásról. És a segítség nem váratott soká. A falu népe már az első pillanatban érezte, hogy nincs egyedül. Még jóformáin el sem hangzott a segélykérő szó, katonáink, a szovjet és magyar fegyveres erők alakulatai máris segítségükre siettek. Aztán jöttek mások, idegen emberek, akik ígéreteit tettek: az izsaiak gondja az övé is. Újraépítik a falut, kenyeret, hajlékot teremtenek a bajba jutottaknak. És az ember teremtett... A falu fölött három járás vállalt védnökséget: a trenőlní, Uherské Hradi§te-i és a áumperki. Három járás népe vállalta becsületbeli kötelességének, hogy amit a víz elrabolt, ők visszaadják. És amikor ma számbavesszük az adott sző Az új Izsa madártávlatból 4 gránitoszlopa Az árvíz hagyatéka értékét, nyugodt szívvel mondhatjuk: többet adtak, tettek, miint amennyire szavukat adták. Izsa újra felépült. Csakhogy ez már nem a régi falu. Az árvíz előttinek jóformán csak a nevét örökölte. A régi vályogházak helyébe tetszetős, kőtéglaházak épültek. Teljesen új utcasorokat lát az ember, a kíváncsi járókelő. Hogy újból számokkal bizonyítsak: nem egészen egy esztendő szaladt el azóta, hogy megkezdhették az újjáépítést! 413 ház készült el, beleértve a megrongálódottak tatarozását is. A falu alsó végén, ahová először tört be a pusztító áradat, ma Impozáns emlékmű áll. Egy kőből három bazalt oszlop emelkedik a magasba. A három járást jelképezi, a három védnökjárást, amelyek önfeláldozó munkájukkal egy korszerű új falut teremtettek. Az egyik oszlop a treníinieké. Ha beszélni tudna, most elmondhatná, hogy a járás dolgozói talán a legtöbbet tettek az izsaiak érdekében. Segítségük igazán nagy volt Pénzben kifejezve, — ha ugyan ez egyáltalán lehetséges — meghaladja a 16 millió koronát. Felépítettek 71 új és rendbehozták 16 családi házat. Bevezették a vízvezetéket a faluba. Otthont adtak az otthon nélkül maradt családok gyermekeinek. A második oszlop az Uherske HradiSte-i járás dolgozóinak emlékét őrzi. Csupán pénzben hat millió koronát juttattak az izsaiaknak. Huszonegy korszerű ház felépítése és tizenhét megrongálódott rendbehozatala főzödik a nevükhöz. És egy esztendőn át vállalták 147 izsai gyermek gondját — baját. A harmadik oszlop a Sumperki járás dolgozóinak emlékét őrzi. Közel másfél millió korona értékű építkezési anyagot, cipőt, ruhát, élelmet küldtek az izsaiaknak. Ezen felül tizenhat vagonnyi szénát, szalmát a takarmány nélkül maradt szövetkezetnek. Hetven gyerek számára pedig otthont adtak, amíg el nem készült az igazi. Jelen voltam az emlékmű leleplezésénél. És még ma is elevenen él bennem az emlék: pillanatokkal a lepel lehullása után máris virágcsokrok díszítették a bazaltot. iarka mezei virágcsokrok, beszélő virágcsokrok, amelyek minden szónál többet mondanak: Izsa népének háláját, köszönetét tolmácsolják azoknak, akiket illet. Egy esztendő, hét hónap és három nap pergett le azóta, hogy Duna-menti népek éltető elérne, s egyben kegyetlen zsarnoka, dézsmát szedett. A sebek azonban már többé-kevésbé behegedtek. És akkor jutott el hozzánk a hír: Morva földön újból vámszedésre indult a víz. Pusztított, rombolt amerre járt. És a komáromi járás népe máris hallatta szavát. Tizenöt vagonnyi kenyérnek valót küldtek a bajba jutottak számára. Szerény ajándék, de értékét meghatványozza, hogy szívből adják, úgy mint testvér a testvérnek. SZARKA ISTVÁN A komáromi Járás vezetői gratulálnak a jú munkához
