Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-09 / 36. szám

Fü, fa, virág

A látvány, mellyel a falu fogad, vonzó és kellemes. A pormentes burkolattal bevont úttestet gondozott virágágyak szegélyezik, a virágdíszbe öltöztetett utcákat lombos fák árnyékolják. A takaros családi házak előtt tarka virágokkal teli kertek. A falu közepén létesített parkban a fák árnyékában, sárgára festett padok. Haragoszöld gyepszönyeg között keskeny utak kanyarognak. Mellettük szintén virágok pompáznak. Délutánonként ide járnak kicsinyeikkel a mamák, esti sétára a fiatalok. A kikapcsolódás és a pihenés óráit Itt éli a falu lakossága.

Evekkel ezelőtt Spaőince sem így nézett kt. Az utcákon vagy feneketlen sár, vagy fullasztó por volt. A faluszépítés keretében történt a nagy átalakulás. Azóta a Nyugat-Szlovákiat Kerület 917 községe közül Ok nyerték el már harmadszor a „Legszebb Falu“ címet. Hogyan jutottak Idáig?

StreCánsky FranttSeknek, a HNB elnökének arca gondterheltté válik, amikor a falufejlesztés folyamán felvetődött nehézségekről beszél. Nekik, a falu vezetőinek jutott a feladat, hogy a községszépítést megszervezzék. — Nem volt könnyű — mondja. Az államtól kapott pénzügyi támogatás szolgált alapul, hogy megkezdhessük a munkát. A többi a lakosság brtgádmunkájával készült. A parkba és az út mentére az asszonyok ültették ki a virágokat, amit a szövetkezet kertészetében termesztettek. A virágágyakat védő színes láncokat maga a lakosság vásárolta. A 2400 négyzetméter beton gyalogjáró építéséhez is csak a cementet vásárolta a nemzeti bizottság. A falu lakossága 90 ezer korona értékű brigádórát dolgozott le elkészítésénél.

A kultúrotthon is azért készülhetett el, mert az emberek — fiatalok, nők, idősebbek egyaránt, készségesen segítettek.

Kisimulnak a redők az elnök arcán, amikor a kultúrotthonról beszél. Nemcsak azért, mert szinte minden darab kő történetét ismert, amit az építéshez felhasználtak, hanem mert tudja, milyen fontos kapocs a falu és az ifjúság között. Van klubhelyisége, könyvtárszobája. Büszkén említi, hogy csaknem egyszerannyi könyvet kölcsönöznek az olvasók, amióta a kultúrotthonban kapott helyet a könyvtár.

A klubhelyiségben őrzik a kitüntetéseket is, amelyeket a faluszépítésért kaptak. A fiatalok természetesen arra a legbüszkébbek, hogy az elmúlt évben szlovákiai viszonylatban elsők lettek a faluszépitésben részvevő ifjúsági szervezetek között. A nőbizottság jó munkájáról ts több díszoklevél tanúskodik. Nem túlzás, ha azt állítjuk, nélkülük a nemzeti bizottság nem érhetett volna el ilyen szép eredményeket, s Spaőince nem lenne a Nyugat-Szlováktai Kerület legszebb faluja. Az asszonyok szívügyüknek tekintették utcájuk, falujuk szépítését.

Ottjártunkkor éppen a kultúrotthon nagytermét takarították. Emília fasencová, a nőbizottság elnöke, — a JNB képviselője most sem hiányzott a szorgoskodók közül.

— Mindannyiunknak jólesik szép, tiszta utcákon járni. Gyönyörködni a virágokban, a zöld fűben, a fákban — mondta. — Sokhelyütt félnek, hogy ráengedik a fűre a libákat, a gyerekek kitépik a virágokat. Először talán előfordul. De mindent meg lehet szokni. A szépet könnyen. S ha mindenki megdolgozott érte, vigyáz is rá mindenki ... Aztán egy-egy elért eredmény újabb munkára, tettekre ösztönöz.

Kovács Elvira

Nemsokára Spaélnce összes utcája Ilyen virágos, rendezett lesz

Fr. Spáíll felvételei

Abban az évben született, amikor Romain Rolland. 1866-ban, amikor az

I. Internacionálé kongresszusa volt. Született, élt, s meghalt közben Ady, Bartók, József Attila. Marie Curie felfedezte a rádiumot, az orosz proletariátus Lenin vezetésével megteremtette a világ első szocialista államát, Einstein kidolgozta a relativitás elméletét, feltalálták a drótnélküli távírót, két világháború söpört végig az országon, Európán. Azóta felfedezték a torokgyík gyógyszerét, s a gyermekbénulást megelőző oltást, a Sabin-cseppeket. Elpusztult Hirosima és Lidice, űrhajók kutatják a világűrt, atomgéjtörő járja a távoli vizeket, s a szövetkezet földjein kombájn arat.

Történelmi események, világhírű emberek, a technika csodái, új társadalmi rend? Ha hallott is egyről-másról, nem törte rajta a fejét, tudomásul vette. Csak azt nézte, neki, s a gyermekeinek jó-e, rossz-e? ö tette, amit kellett. Kenyeret termelt, disznót hizlalt, gyümölcsöt szüretelt. S a gyermekeivel törődött. Atszáguldott fölötte a történelem. Csak azon mérte az idők változását, hogy rokka helyett hűtőszekrény kezdett duruzsolni a házban, s valami szekrénybe zárt mozit hoztak haza, azt mondták rá: televízió.

— Micsoda világi — Almélkodott nagyapó, de azóta, hogy beteg volt (két éve) nem nagyon nézi, hiszen rosszul lát már.

— Akkor voltam beteg először életemben

— mondja. Kilencvennyolc éves koromban.

— De csak addig tartott, míg az orvosságot szedtem. Aztán meggyógyultam ... Csakhát az idő múlik. De azért megadták a tiszteletet a századik születésnapomon. A gyerekek is, meg a — falu eleje is. A vezetői. Az a — nemzeti bizottság. Muzsikát, virágot. Még ittam- is egy keveset. Egy kis borocskát. Mert sokat nem, de mértékkel azért mindig szerettem. Télen, csendes nótaszó mellett. A dohányt csak fiatalabb koromban szívtam. Már ami itthon termett. Mindenből egy kicsit... Most már csak kávét iszom. Azt szeretem.

És üldögél, elmosolyodik, ha a kis Tánya,

ÖREG Eli

Gyümölcsoltó asszonyok

Eles késükkel fájó sebet ejtenek. Fölvágják a kérget, és óvatosan, hogy meg ne sérüljön, kétfelé hajtják. Majd ügyes mozdulattal elhelyezik benne az új életet adó nemes rügyet. A visszahajtott héjat jó szorosan bekötik. Mert a sebnek pontosan és gyorsan kell beforrnia.

Mindez egy pillanat müve. S mégis mennyi tudást, gyakorlatot igényeli Mert nem mindegy ám, hogyan vágunk, kötözünk. A fa is élőlény, érzi a sebet — sokszor egész életén át viseli a rossz oltás nyomait.

Sietni nem lehet. Lassan, megfontoltan dolgoznak. Naponta hathétszáz alanyt oltanak be. Munka közben nincs pihenés,t társalgás. Csak egy percre állnak meg, amíg kiegyenesítik kétrét görnyedt derekukat, végigsimitják lábszárukat. A lábak nagyon meg vannak terhelve. Egész nap megfeszülve tartják а test súlyát. Estére megduzzadnak, az erek kiülnek rajta. Olyan nehézzé válnak, hogy az asszonyok alig tudnak hazamenni.

Ha kényszerítenék őket erre a munkára, egész biztosan már régen otthagyták volna. Mert senki sem követelheti tőlük, hogy tíz éven át reggeltől estig meghajolva dolgozzanak. Mondják is már évek óta; jövőre más munkát keresek. De azért minden évben újra jönnek. Fogva tartja őket a munka szeretete, a jó kollektíva. Az, amit megfizetni nem lehet, csak érezni és szeretni.

Hajdú Andrásné, Szabó Lajosné, Magyar józsefné, Labancz Lászlóné, özv. Várady Ferencné — a kertészet legrégibb dolgozói tizenkét évvel ezelőtt a gyümölcsfákról csak anynyit tudtak, hogyan kell leszedni róluk a termést. Azt is csak a szilva és a diófáról. Mert a Szilicei fennsíkon csupán ez termett.

Azóta sok minden megváltozott. A cseresznyefák rekordtermést adnak — 150 kg-ot szedtek le idén is egy fáról. A gyönyörű piros Jonathán alma messziről csalogatja az embereket. A köves talajban ma már mindez megterem.

Az asszonyok is sokat változtak, amióta a kertészetben dolgoznak. Nem volt könnyű begyakorolniuk az oltást, metszést, a nemes hajtások kezelését. Am Magyar József türelmes mesternek bizonyult. Nem sajnálta az időt, a fáradságot. — Mindegyiket külön-külön megtanította a bonyolult munkára. Egy kerek év kell ahhoz, hogy teljesen elsajátítsák a gyümölcstermésztéssel járó ismereteket. Ennyi idő alatt elválik, kinek van hozzá hajlama, kedve, kiből lesz jó kertész.

— Az asszonyok szeretnének itt dolgozni, csak félnek, hogy nem tudják megtanulni ezt a pepecselő munkát. De aki egyszer ide szokik, az itt is marad. Ezek a szép menyecskék mind az én kezem alatt öregedtek meg — mutat tréfásan az oltó aszszonyokra Magyar József.

Az asszonyok sem hagyják magukat. Megfordítják a dolgot, s jó élesen odavágják:

— Meg is öregszünk ml itt mindnyájan. De nem a munkától! Attól, hogy mindig utánad kell számolnunk, jól irtad-e be a teljesítményt!

— Tudják, hogy egy darabbal sem csapom be őket, mégis utánam számolnak. Állandóan keveslik, amit beírok. Persze ezt csak a szórakozás