Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-09 / 36. szám
ERŐS MEZŐNY A mexikói lányok a nézők között A Berlin középpontjától néhány tízkilométerre fekvő Grünauban a vízisportok e modern paradicsomában augusztusban három napon át hatalmas küzdelmet vívtak a világ legjobbjai az idei kajakkenu VB-n, s ebből a gyengébb nem is jócskán kivette részét. A legtöbb sikerrel a szovjet lányok szerepeltek, hiszen a három számból kettőt megnyertek, egyben pedig a második helyen végeztek. Az NDK egy arany- és két bronz-, az NSZK két ezüst-, Magyarország egy bronzérmet szerzett. Sajnos, a csehszlovák lányok érem nélkül tértek haza. A közönség viszont nagyszerű környezetben még nagyszerűbb versenyeknek lehetett szemtanúja. Hiába, a nagy népszerűség néha csaknem elviselhetetlen teherként nehezedik az emberre. Grünauban ezt elsősorban Antonyina Szeregyina tapasztalhatta saját bőrén, mert ő állt az érdeklődés, középpontjában és az újságírók szinte megszakítás nélkül „foglalkoztatták“. Sőt a fotósok még a vízre is követték és motorcsónakon kísérve készítettek róla számtalan felvételt. A célfotú döntötte el az elsőséget a szovjet és magyar versenyzők között Ezen viszont ne csodálkozzunk, mert a 35 éves Szeregyina a szovjet kajaksport nagy egyénisége. 12 éve versenyez, s ez alatt az idő alatt két számban nyert olimpiai bajnokságot és Európa-bajnokságon háromszor végzett az első helyen. Érdekes, a véletlenen múlott, hogy kajakozó lett belőle. Igaz már gyermekkorában nagyon szeretett sportolni, — ahogy megtudtuk — de ekkor még csak a sízés és a kerékpározás érdekelte. 1954-ben Moszkvában egy filmet látott, mely a kajakozókról szólt és ő „egyből“ belészeretett a könnyűnek éppen nem mondható sportba. Mint kijelentette: nem bánta meg, amiről különben eddigi eredményei tanúskodnak a legjobban. Már hagyományossá vált: amint egy ország megkapja az olimpia rendezésének jogát, minden sportág nagyszabású nemzetközi versenyeire elküldi megfigyelőit. Az 1968. évi olimpia rendezői, a mexikóiak sem képeznek ebben kivételt, Grünauban népes küldöttséggel jelentek meg. Versenyzőik ugyan egyetlen számban sem jutottak a döntőbe, de ők ezen egyáltalán nem bánkódtak. „Nem győzni — mondották — tanulni jöttünk Grünauba. Így is kellemes színfoltja voltak a világbajnokságnak. Különösen a lányok váltak rövid idő alatt népszerűkké, mégpedig azért, mert csinosak voltak, sohasem szűntek meg mosolyogni, úgyhogy, aki csak tehette, igyekezett legalább néhány percet társaságukban tölteni. XXX A közönség természetesen elsősorban a hazai versenyzőknek szurkolt, de hálásan tapsolta meg a jó eredményeket elért külföldieket is. Olyan egetverő ünneplésben azonban, amelyben a 6000 néző a Kobuss — Ulze női kajak-kettőst részesíti vizen A népszerű szovjet versenyzőnő Kronteld felvételek tette, csak ritkán lehet része versenyzőnek. E szám esélyese a Subina —Szeregyina olimpiai és Európa-bajnoki kettős volt. A táv elején — nagy meglepetésre — a magyar hajó vezetett a szovjet és a német előtt, ök azonban hihetetlen hajrát vágtak ki és biztosan szerezték meg a győzelmet. Az ezüstérem sorsát a célfotó döntötte el a szovjet hajó javára, mely 9 század másodperccel — tehát csak centiméterekkel — előzte meg a magyarokat. XXX A kajak-kettősök versenyében nem sok eséllyel rajtolt a Benkó — Pfeffer fiatal magyar kettős. Azonban a nagyon erős mezőny ellenére nem adták meg magukat. Amint eldördült a pisztoly, rögtön az élre vágtak és a meglepetés a levegőben lógott. A hajrában azonban egy kissé mintha elfogyott volna az erejük. Bánfalvi Klára, a magyarok volt világbajnoknője meg is jegyezte: „Ha nem ijednek meg attól, hogy vezetnek, talán meg is nyerhették volna a versenyt.“ A két kislány viszont fáradtan ugyan, de olyan boldogan szállt ki hajójából, mintha aranyérmet szerzett volna. KOLLÁR JÓZSEF OIDBE REJTETT TÖRTÉNELEM A világ minden iájáról régészek érkeztek az Aranyvárosba. A 7. régészeti nemzetközi kongreszszusra Prágába jövő vendégek elsődleges programja Szlovákia megtekintése volt, a terepeké, ahol az ásatások folynak és természetesen a múzeumok. A nagy találkozás mozgató központja Nyitra. A volt Nagy Szeminárium épületében két egész hónapon át képzőművészek szorgoskodtak, fúrtakfaragtak az ácsok, maltert, festéket kevertek a kőművesek és a festők-mázolók, pai kettet javítottak, a folyosók némely részére új ajtót állítottak, s a frissen festett termekbe különböző nagyságú és formájú vitrinek kerültek. A 18. században épült barokk palota 130 centiméteres vastag falai rácsodálkoznak az ablakok előtt zöldellő pálmákra, a lépcsők kovácsolt és A nyitrai Nagy Szeminárium Római motívuniú cserép edény újrafesíett vasmintáit körülölelő virágokra, a vörös kókusz-szőnyegre. Az öreg falak közé besurranó napsugarak az álmok táncát lejtik a számtalan üvegszekrényen, melyek a múltat őrzik száz és ezredévekre visszamenőleg. Sokat tudnának beszélni e tárgyak, ha megszólalnának. De hisz beszélnek. A csend csak látszólag uralkodik a nagy palota falai között. Az egyik vitrinben fehér és szürke kövek. A mártonhegyi templom kiásott talapzatából kerültek ide. Pribyna, a Nagymorva-Birodalom fejedelme építtette a templomot a 9. században. Ez volt Szlovákia területén az első templom. Sőt, a Nagymorva- Birodalom és egész Közép-Európa első temploma is. Csodájára jártak. S ennek a hírességnek ezek a kövek képezték apró részeit. Királyok térde érin-Müvészi kivitelű ezüsttál serleggel
