Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-02 / 35. szám

Üj televíziós tu­rnet forgatnak a Prágai Balett-tánc csoport tágjaival Jaroslav Je2ek „Ide­gek“ című balettjé­ből. A filmet, mely­nek J. Kofán a ren­dezője és P. Smok a koreográfusa, még idén ősszel láthat­juk a tévé képer­nyőjén. A film ze­néjét a prágai ka­marazenekar ját­­sza. Blara, Marcela Martlnlková szélű­­táncosnő és F. üld rych segédoperatőr az egyik jelenet forgatása közben. — Háttérben Karel HruSka balett-tán­cos. A tjumeni új Ipari köz­pontot építő 300D fiatal szovjet szakember között találjuk a kijevi Műsza­ki Főiskola hallgatélt Is, akik az egészségügyi központ és a gőzvezeték építésénél segédkeznek. Erotika, erotika nélkül Talán ez a leg­­találőbb megálla­pítás arra a divat­hóbortra, amely azzal kelt feltű­nést, amit elfed, viszont előtár majdnem min­dent. Egy Dániá­ban készttlő film ruhamodellje. FrantlSek Hamouz csehszlovák külke­reskedelmi miniszter meghívására Prágá­ban tartózkodott Ab­­dalláh Dzsabir Sabah kuvajtl kereskedelml- és iparügyl miniszter és Hassan Rajeh kül­kereskedelmi igazga­tó. A kuvajti vendé­gek néhány napos itt­­tartözkodásuk alatt megbeszéléseket foly­tattak a kölcsönös kereskedelmi kapcso­latok további elmé­lyítéséről és elláto­gattak több ipari üzemünkbe és fürdő­városunkba. Képün­kön: a kuvajtl mi­niszter a prágai re­pülőtéren. Bábel az Arany utcában A bábeli hangzavar bizonyára semmi­ség volt ahhoz képest, amit mostanában hallani a híres prágai Arany utcában. A vár védőbástyájának árkádjai közé épített apró házacskák valósággal vonz­zák a világ minden tájáról ide érkezett turistákat. Az Ízléses ajándék- és könyves­boltok alig győzik a régi, romantikus szépségektől elragadtatott látogatókat kl­­plóoftnnl. szemével Vének SvorCik trópusi nap percek alatt kiszárítja a kö­vekre lerakott, illetve kiterített ruhaneműt. Az elviselhetetlen hőségben félmeztelenre vetkőznek, úgy mosnak az asszonyok. A trópusi gyümölcsök ‘között van a remek kókuszdió is. A pálmafák árnyékában minden hitüktől megfosztott San Salvadort madonnák ülnek, s az ebédidőre szánt percek alatt gyermekeiket táplálják. Tekin­tetük komor, mint maga a trópusi hori zont, a halálra is elszánt. Tűzhányók San Salvadorról, a tűzhányóról már be­széltem. A legnagyobb ugyan, de nem az egyedüli. Az Isalko 1955-ig tízpercenként okádta magából a lávát, anélkül, hogy különösebb károkat okozott volna. Szám­talan kialudt tűzhányó van ezenkívül az országban. Vannak közöttük olyanok is, amelyek komoly veszélyt rejtegetnek. Né­hány ezredév leforgása után újból műkö­désbe léphetnek bármely pillanatban. Az itteni lakosság megszokta. Nem úgy ám mi! Kilenc napon át próbáltuk megszokni, de nem sikerült. Bár nagyon fegyelmezet­ten viselkedtünk, fegyelmezettségünk — be kell vallanom — külső máz volt csu­pán. Ügy háborogtunk, mint maga az El Salvadori forró föld. Kilenc nap alatt száz számra éltük meg a föld apróbb-nagyobb megmozdulását. Az egyik délután éppen jegyzeteimet rendezgettem, amikor annyira megingott a szálloda, hogy a bútorok ide-oda siklot­tak a szobában, a csillár és a képek föld­re hullottak, mint jómagam. Egész idő alatt készenlétben voltak a város összes mentőautói. Állandó volt az első segélyt nyújtó orvosi szolgálat. A nők a fejükön hordják a különféle piaci áruval megra­kott kosarat V. Svorcik felvételei fig CTK—TASZSZ felvételei Я A „bennszülöttek“ jót nevettek rémüle­tünkön minden alkalommal, ők megszok­ták. Sőt. Azt állítják, hogy amíg ilyen gyakori mozgásban van a föld, nem fe­nyeget komoly veszedelem. Sokkal rosz­­szabb jel, a föld nagy nyugalma. Olyankor komiszabb meglepetéseket tartogat. Ami a legjobban meglepett, az az volt, hogy itt, a föld e háborgó féltekén, Latin- Amerika legjobb futballcsapata startolt. Mert a világ nagy stadionjaihoz viszonyít­va aránylag nagyon silány állapotban van a mindössze negyvenezer befogadóképes­ségű San Salvadori stadion. A nézőközön­ség is meglepetést tartogatott számomra A trópusi gyümölcsök egyike a kókuszdió egyéni kezdeményezéseivel. Szénából font párnákat hordanak magukkal. A labda­rúgómérkőzés befejezése után, alkonytáj­ban egymáshoz dobálják a szénakupaco­kat. Pár pillanat alatt a pálya szemét­dombhoz hasonlatos. Kérdéses volt szá­momra, mit élvez jobban a nagyon is fe­gyelmezetlen közönség, a futballmeccset-e vagy az utána következő ízetlen játékot. A végén kiderült. A köztársaság elnöke nagy szurkoló. Megvolt minden magyará­zat. Tehát az 6 kedvéért jönnek a világ különböző tájairól a futballisták, hogy né­hány órára jól szórakozzék. (Folytatjuk) —My —

Next

/
Thumbnails
Contents