Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-02 / 35. szám
VENDÉGFELLÉPÉS A Budapesti Operettszínház 1963 évi vendégszereplése nemcsak Bratislavában, de egész Szlovákiában nagy visszhangot keltett. 12 000 ember látta ekkor a Csárdáskirálynőt. Most ismét alkalmunk nyílik, hogy Rátonyi Róbert, ifj. Latabár Kálmán, Lehoczky Zsuzsa, Zentay Anna, Gallan Judit, Sárdy János és más művészek színészi alakítását, énekét és táncát élvezzük. Egyúttal közönségünk átfogó képet kap majd a budapesti Operettszínház műsoráról: a bratislavai Kultúra és Üdülés Parkjában szeptember 3-tól 6-ig tartó szereplésük alatt 17 részletet adnak elő a legismertebb és legközkedveltebb operettekből. A „Mosoly országán“, a „Giudittán“, a „Luxemburg grófján“, a „Csárdáskirálynőn“, a „Marica grófnőn“ kívül részleteket hallhatunk az „Ördöglovas“, a „Bajadér“ című Kálmán operettekből, továbbá Millöcker „Madam Dubarry“-jából és megismerkedhetünk néhány kevésbé ismert operett részleteivel is. A magyar operettművészek három év előtti föllépése nagy eseménynek számított a szlovák kulturális életben, olyannyira, hogy a bratislavai Városi Nemzeti Bizottság arany, illetve ezüst plakettel ajándékozta meg a kedves vendégeket. Hisszük, hogy a magyar művészek most is megnyerik a szlovákiai operettrajongók szívét. E. Dlhy A mezőgazdasági kiállítások Moszkvában nagy látogatottságnak örvendenek. Ez jó alkalom arra, hogy a Szovjetunió kUlönbözó részeiről öszszesereglett látogatók a hasznos szakmai látnivaló mellett az egyes köztársaságok népművészeti csoportjaival is megismerkedjenek. rí/ A NAGYVIljÄ^BOl Nézőközönség és a kis nebulók, akik inkább lég gömböt fújnak Moldvai fiatalok román Iegénykérö táncot adnak elő K. Sz. a El Salvador Közép-Amerika legkisebb állama. Fővárosa San Salvador, 250 000 főnyi lakossal. Az Isten a megmondhatója, hányszor zuhanyoztam le a testem, hogy kissé felfrissüljek. Vajmi keveset segített. A segítség másfelől jött. Mi tagadás, szükség volt rá — csak nem éppen ilyen formában — mert a sűrű, párás hőségben a toll kihullt a kezemből, aludni se tudtam, legfeljebb kínlódtam. Az osztravai jégcsapok jutottak eszembe, káromkodtam és átkozódtam, mert a Krkonose és Beskydek hó borította hegyeire gondoltam, ahol sítalpon suhanhatnék a völgybe, és az édes hortyogások, amelyek utána következnek! Száz szónak is egy a végé, nehezen aludtam el aznap, azaz az első este, bár már az éjszakában jártunk. Arra ébredtem, hogy modern, kilenc emeletes vasbetonból készült hotelünk úgy imboiyog, mint a részeg ember. Az első benyomás rettenetes. Nem vagyok ijedős, de be kell vallanom, törpévé zsugorított a természet gigantikus hatalma, amellyel szemben az embernek teljes tehetetlenségérzete támad. Mire kifutottam a folyosóra, minden elcsendesült. Illetve, csak emberi zsibongás töltötte be a folyosó éjszakai csendjét, ahová pizsamás, félmeztelen és meztelen férfiak és nők futottak össze hisztérikus sikoltozással. A San Salvador tűzhányó A város nevével azonos nevű tűzhányó emelkedik a település fölött. 1917-ben elpusztította az egész várost. A földrengés óriási ereje szétmállasztotta a város alapjait. Még sok helyen fellelhetők a romok. Volt templomhajó boltívei fedetlenül tátonganak, mint valami holttest mellkasa a bonckés után. A hideg kék ég vattacsomócskáival és köröző keselyűivel belenéz a legrejtettebb s azóta is nyitva maradt kriptákba és katakombákba. • A pillérek AMERIKA A FOTORIPORTER lábbal fölfelé hevernek. A bokrok szépítő zöld színe nem tudja eltakarni a téglabelsőrészek véres hússzínét annyi idő múltán sem. A Szent Ferenc kolostor ámbitusain tehenek legelnek, udvarában fazekasok kínálják áruikat. Az apácák valamikori főnökének volt márványkádjában pacalt áztatnak azok az asszonyok, akik gyermekeikkel vidékről a piacra jöttek árulni. A vásárcsarnok Előkelő villák között vezet utam a város szívéig. Ezeket a villákat az ország leggazdagabb emberei lakják, nagyrészt kávé- és kukoricaültetvények tulajdonosai, valamint ' trópusi gyümölcstermelők. Bár az 1917-es földrengés porig rombolta a várost, azóta újjáépült. Épületei, éppen a gyakori kisebb-nagyobb földrengések miatt, nem magasabbak három-négy emeletnél Egyetlen kivétel kilenc emeletes szállodánk. A köztársaság területének legnagyobb része erdő és legelő. Huszonöt százaléka szántó és ültetvény, amelyen kávét, kukoricát, cukornádat és trópusi gyümölcsöt termesztenek. A főváros utcáin banánnal megrakott hatalmas autókat látok. A rakodómunkások ziháló mellkasa és élesen kiálló oldalbordái megfeszített munkáról beszélnek, s néhány száz munka-A San Salvadort tűzhányó I a város fölött emelkedik Az újságárusok aránylag művelt emberek. Ráérő Idejükben átböngészik a lapokat, mielőtt eladják őket nélküli mégis irigykedve nézi őket. A nők libasorban igyekeznek a főváros nagy vásárcsarnokába. Fekete varkocsukban szalag; mindegyik fehér huipilt visel a fején, ott viszi a különféle piaci áruval megrakott nagy kosarat. A hatalmas vásárcsarnoknak nincsenek hűtői. Már meszsziről felém csap az áruk vegyes és elviselhetetlen bűze. A vásárcsarnokon túl még néhány kilométernyi távolságban vidékről fajjött lányok, asszonyok árulják portékájukat. Némelyik három-négy gyermekét is magával hozza, ott töltve annyi napot s éjszakát, amíg el nem fogy silány kis árujuk. Az utca az ágyuk, asztaluk, reménységük. Sokszor ott szülnek meg váratlanul az utca kövein, sokan ott hunyják le örökre a szemüket. Ahonnan a San Salvadori madonnák származnak San Salvadort hegyek övezik. A hegyekben kevés a szántó, alig terem meg egy kevés krumpli, esetleg egy kis zöldségféle. Lakosainak a közeli és távoli síkságok kávéültetvényeire kell menniük dolgozni kis darab kenyerükért. Vesszőkből font vályoggal kevert viskókban laknak. Szennyeseiket a patak vizében mossák. A forró — Eladom a motyóm, hogy vehessek eg; darab kenyeret. Vagy jön a rend őre és kihaj a paradicsomból? Lehet, hogy megkönyörii rajtam ... Az elviselhetetlen hőségben így mosnak az asszonyok
