Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-19 / 33. szám
Távol-Keletre utaztam? Nem! Közel-Keletre utaztam? Nem! Csupán a legközelebbi keletre, Kelet-Szlovákiába. Királyhelmec nincs a világ túlsó végén, az Óperenciás tengertől és az üveghegyektől kissé idébb van ... És mégis! A vonat is lassan döcög velünk... Apám és anyám valószínűleg éppen ilyen sebességgel mentek nászútra harminchét évvel ezelőtt... Műholdak és rakéták száguldoznak az űrben, mi pedig olyan „lassan járj, tovább érsz“ alapon, csigalassúsággal cammogunk át harminc-negyven évet... Ráadásul dohányzó kocsi sincsen ezen a Kassa—Királyhelmec vonalon ... Éppen ilyen jogosan követelhetnék lökhajtásos köpőcsészéket Is! H. G. Wells Időgépére gondolok, s közben megérkezünk Helmecre... Az állomásról csak egy-két templomtornyot és egy nagyon szép épületet látunk, az új kórházat Amikor azután végre beérünk a városba, látjuk, hogy van itt azért templomokon és a kórházon kívül más is: új lakónegyed, új kilencéves iskola, új kultúrház, új „Borharapó“, meg szabadtéri színpad és egy olyan gépállomás, amelyik egész télen a szabad ég alatt hagyja a rengeteg mezőgazdasági gépet ... A közös szlovák és magyar középiskolának pedig van mikrotornaterme — egy garázsban. Pikor Lászlót, a HNB titkárát keressük tel. A középiskola közelében találunk rá, a kertjében rózsabokraival szórakozik. Behív bennünket a lakásba. Itt azután rend van! Mindenütt látszik a gondos háziasszony kezemunkája. A titkár elvtárstól megtudjuk, hogy Helmecnek a felszabadulás előtt körülbelül kétezer-ötszáz lakosa volt, most pedig már több mint ötezer. Pikor László a hibákról is beszél. Elmondja, hogy az orvosok és tanítók részére új lakásokat építettek — központi fűtés nélkül! Miért? Erre már nem tud válaszolni. Kérvényezték elégszer, hogy a modern épületek valóban modernek legyenek, de az építkezési vállalat figyelmen kívül hagyta a kérésüket! Viszont az új szövetkezeti lakásokban már nem hiányzik a központi fűtés! Igazán szép az építkezési vállalattól! A HNB-n körülbelül 120—150 lakáskérvény van bent és a kérvényezők közül húsz-huszonöt család már ez év októberében lakást kap. Ez szép! De lassan kiderül, hogy több itt a hiba, mint gondoltuk. Városi fürdő vagy uszoda nincs. A városi dolgozók nyáron kilenc kilométerre kénytelenek kisétálni, ha fürdeni akarnak. Sporttéren is nagy a lemaradás! A korcsolyapálya csak ideig-óráig volt jó. A sportpálya most épül társadalmi munkával, körülbelül 1500 000 koronába kerül. Dísztárgyak a borozó falán Királyhelmeci látkép Sportrajongók, szurkolók, türelem! — És miért nincs az üzleteken magyar felirat is? — Már nagyon sokszor kértük, de mindig az a válasz, hogy nincs idejük a festőknek. — Az asszonyok találnak munkát, ha keresni akarnak? — Ez is kényes kérdés. Berendeztek itt egy varrodát, de nemsokára meg is szüntették. Azután gyümölcsládákat csináltattak az asszonyokkal. Nagyon szeretnénk egy konzervgyárat — legalább nyárra, ugyanis nagyon sok nálunk a zöldség és minden évben rengeteg tönkremegy... Ha ez a tervünk megvalósulhatna, körülbelül 100 asszonyt foglalkoztathatnánk... Szép, új kórházukra tereljük a szót, majd az iskolára. Tudják az elvtársak, hogy járási székhely voltunk. És ez a szerencsénk! Ha az átszervezés előtt nem kezdik meg a kórház építését, nem is lett volna belőle semmi! Ebben az egyben szerencsénk volt Azután panaszkodni kezd az iskolás gyerekekre. 140 000 koronát költött a HNB egy szép tornaterem és kuglizó berendezésére és ezt a gyerekek teljesen tönkretették Nézzék csak meg az elvtársak! Elbúcsúzunk tőle és elindulunk, hogy mindent alaposan szemügyre vegyünk. Hát ami a tornatermet illeti, a titkár elvtárs valóban Igazat mondott. A tatár- és a vandáldúlás óta aligha volt ilyen látványban része egy öntudatos polgárnak. Az ablakok, ajtók betörve. A padló felszaggatva. A tornaszerek összetörve. Az új kultúrház, ahová tilos a bemenet! A lovak és az ugró bakok „megnyúzva“ és „kibelezve“. De hát miért? Ugyanígy tönkretehették volna a templomot, az új kultúrházat vagy a kórházat is, ha Helmecen ilyen garázda a fiatalság! Nem elég valamit megcsinálni, vigyázni is kell rá! Ha valaki idejében észreveszi, mi történik a tornateremmel, megelőzhették volna teljes tönkretevését! Cgy látszik, nem nagyon törődtek vele az illetékesek! Beszéltünk a fiatalokkal is. A CSISZ dolgozna, ha... ha volna hol! Csakhogy nincsen! Az új kultúrház tabu! A HNB pénzt kér a helyiségek használatáért, viszont a CSISZ-nek nincs pénze! Hol jöhetnek akkor össze a fiatalok? Hát a kocsmában! Aztán megláttuk a helyi Csemadok elnökét, Szabó Istvánt. 0 is panaszkodott. Negyven tagú énekkart szerveztek a tanítókkal közösen, azután a tanítók kimaradtak belőle. ök is állandóan kérik az új kultúrházat, de egyelőre nem sok siker koronázza próbálkozásaikat. Hat éven belül hat járási titkára volt a járási Csemadoknak ... Hát lehet így komolyan dolgozni? Szabó István azután a csoport munkájáról kezd beszélni. 1950 óta működik a helyi szervezet és körülbelül százkilencven tagja van. Volt táncsoportjuk és nagyon sok színdarabot játszották ... Bejárták az egész környéket. Aki a Jókai-napokon szavalt: Oroszy Zsuzsa
