Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-19 / 33. szám
Járjanak-e munkába a nők, vagy ne? Ez még manapság is sokat vitatott kérdés. Egy azonban bizonyos: sem most, sem a jövőben nem felelhetünk rá nemmel. Hiszen a nők foglalkoztatása minden iparilag és mezőgazdaságilag fejlett országban természetes. Problémáik azonban, társadalmi és egészségügyi szempontból egyaránt, megoldásra várnak. Szocialista alkotmányunk törvénye, hogy a nők a férfiakéval egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak. Ez nálunk ma már természetes, igaz ugyan, hogy a gyakorlatban sokszor helytelenül értelmezik és alkalmazzák. Vannak üzemek, ahol az egyenlő bér elvével magyarázva, a férfiakéval egyenlő nehéz és megerőltető munkát végeztetnek a nőkkel. Ez nagyon helytelenül értelmezett és alkalmazott egyenjogúság! Mi a különbség? A felnőtt, egészséges nő munkaképességének megítélése egész sor, a férfiakétól különböző szempont figyelembevételével történik, hiszen mindig gondolnunk kell a nő egészségvédelmére, a női szervezet funkciója és anatómiai különbözősége miatt. A férfiak például viszonylagosan és ténylegesen is nagyobb munkabírással rendelkeznek, mint a nők. A nők testi felépítése is más, mint a férfiaké, pl. általában alacsonyabbak. Sajnos, ezt az üzemekben nagyon kevés esetben veszik figyelembe. A munkapadok, székek a férfiak testméretéhez készülnek, és a nők csak több mozdulattal és erőkifejtéssel tudják a különbséget áthidalni. így aztán energiájuk jelentős része — természetesen a munkatermelékenység rovására — arra fordítódik, hogy mozgásukkal, mozdulataikkal ellensúlyozzák a túlmagas, vagy kényelmetlen munkapad, asztal stb. hátrányait. Ha az élettani tényezők alapján vizsgáljuk a munkabírást, rájövünk, hogy a férfiaknál maximálisan 2500 kalória, á nőknél 1500 kalória lehet a megterhelés. Ez a legfelső határ, amit a férfiaknál nem szabad túllépni, a nőknél pedig teljesen kihasználni, mert figyelembe kell venni, hogy az ún. szabad időben otthon további munka várja őket, ami legkevesebb 300 kalória újabb megterhelést jelent számukra, sőt nem ritkán (pl. nagytakarítás esetében) 500 kalóriát is. Nem azonosíthatjuk tehát a munkában a jogi egyenjogúságot a nők és a férfiak egyenlő fizikai megterhelésével. A nő teljesítménye csak 2/з-а a férfi teljesítményének. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a női munka kevésbé gazdaságos a társadalom szempontjából. Csak éppen megfelelő foglalkozást, munkát kell biztosítani számukra, ahol türelemre és kézügyességre van szükség. Mert ott, ahol nem a fizikai erőkifejtés nagysága a lényeg, hanem az említett ügyesség és türelem, ott a nők jobb munkateljesítményt érnek el, mint a férfiak. Az ún. női foglalkozások ma már nem ölelhetik fel a nőknek megfelelő összes munkalehetőségeket. És különben is, ez a fogalom ma már idejét múlta, mert nem felel meg az orvostudomány — az élettan — ismereteinek. Hagyományosan női foglalkozásnak számít pl. az ápolónő munkája, pedig sokszor nagy erőkifejtéssel jár; tehetetlen betegeket kell emelgetnie, vagy nehéz orvosi segédeszközöket, esetleg ágyakat cipelnie. Egészségügyi vizsgálatok és munkaélettani kutatások kiderítették, hogy még a kifejezetten női munkahelynek elismert termelő üzemekben sem való minden munka nők számára. (Csokoládégyárakban, pékségekben stb.) Másrészt viszont a munkafolyamatok gépesítésével és automatizálásával párhuzamosan állandóan több olyan munkahely van, ahol a szakképzett nők alkalmasak bizonyos munkakör betöltésére. Pl. a gépi mosás, a darukezelés, az elektromos kemencék kezelése, diszpécserszolgálatok stb. Hangsúlyoznunk kell, hogy az új gazdaságirányítás bevezetésével, ismerve az üzemek igényes munkaerőkiválasztását, fokozott figyelmet kell fordítanunk a nők szakképesítésének kérdésére. A megfelelő munkalehetőségek keresésénél tisztában kell lennünk azial, hogy az éjszakai munka a nők számára sokkal fárasztóbb, mint a férfiak részére. Nem azért, mintha nekik több alvásra lenne szükségük, hanem mert napközben nem pihenhetnek, hiszen családjukról kell gondoskod/ Ü, HOGYAN? ^•9. niuk. (Ha csak nem magányos nőkről van szó.) Ezért a nők napközben 6—7 óra helyett csak 2—3 órát alszanak. Ennek a fáradtságnak a hatása az éjszakai műszak hetének második felében mutatkozik meg. Az üzemi orvosok tapasztalatai szerint csütörtökön, pénteken és szombaton legtöbb a munkaképtelen nő, mégpedig azokban a hetekben, amikor éjszakai műszakban dolgoznak. Ha a nők életfeltételeivel egymásra ható összefüggésükben akarjuk vizsgálni élettani sajátosságaikat valamint teljesítőképességüket, két csoportba sorolhatjuk őket. Az elsőbe azok tartoznak, akik szakmát tanultak, s iskolájuk befejezése után azonnal munkába álltak; megszokták, hogy önállóan keressenek. Egyes kutatók állítása szerint ezek a nők csak a legszükségesebb energiát fordítják problémáik megoldására, helyzetük biztosítására. Ellentétben a másik csoportba sorolhatókkal, akik felkészületlenül — szakképzettség nélkül — lépnek munkába, valamilyen váratlan eseménytől, más életkörülményektől indíttatva. Pl. Megözvegyülnek, anyagi nehézségek állnak elő, családi viszályok miatt stb. Ezek a nők az első időben rendkívül rosszul gazdálkodnak energiakészletükkel. Az új környezethez, más életritmushoz kell alkalmazkodniuk és lelkileg is bele kell illeszkedniük az új helyzetbe. Ez az átmenet a háztartásból a termelő munkába az idősebb nők számára a legnehezebb. De — miért mennek dolgozni a nők? A kutatás azt mutatta, hogy a társadalom számára végzett hasznos munka céljából, tehát belső indítékokból dolgozik a nők 24 százaléka, 9,8 százalékuk azért, mert nem elégíti ki a háztartási munka, 9,1 százalék szakképzettségét akarja érvényesíteni, 8,3 százalék pedig így akarja biztosítani férjétől való függetlenségét. Az anyagi indíték nálunk is a dolgozó nők 48,8 százalékánál játszik szerepet. Rövidített műszakok Nagyon sok asszony szívesen menne dolgozni, ha lennének napi 6—4 órás műszakok. Ezek elsősorban nagyobb családról gondoskodó, kisgyermekes anyák, vagy olyan nők, akik egészségügyi szempontból négy órán át zavartalanul dolgozhatnának, míg a nyolc óra hosszú számukra. „Szinte csodálatra méltó, hogy a négy órát dolgozó nők milyen jól ellátják háztartásukat, összehangolják munkaidejüket a férjükével s gondoskodnak gyermekeikről is“ — írja egy angol kutató. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a négy órát dolgozó nők kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak. Ez természetes, mert így részt vesznek a termelő munkában, felhasználják szakképzettségüket, s hiánytalanul gondoskodhatnak családjukról is. Nagyobb munkatermelékenységet érnek el, mint a nyolcórás műszakban dolgozók. A rövidebb, vagy a négyórás műszak jó megoldás az esti iskola, a távtanulás szempontjából is. 0) в-Sí > 4M Sajnos, nincsenek még szilárd, törvényesen elfogadott normáink, amelyek meghatározzák, milyen munkát végezhetnek a nők. De az élettani ismeretek alapján leszögezhetjük, mit nem végezhetnek, mert ártalmas lenne anyai hivatásuk betöltése szempontjából. Ezek: a föld alatti munkák — az állandó (közepes, nagy és rendkívüli nagy) fizikai erőkifejtést igénylő munkák stb. Nemcsak nekünk, kutatóknak, a munkaegészségügyi állomások dolgozóinak, a szakszervezetnek — minden üzemnek, s minden üzemben dolgozó nőnek az a feladata, hogy járuljon hozzá az egészségesebb munkafeltételek betartásához, azok megteremtéséhez. Csupán az itt felsorolt, munkaegészségügyi szempontból fontos tényezők figyelembe vételével biztosíthatjuk, hogy a dolgozó nők a társadalom számára valóban hasznos munkát végezzenek és ne szenvedjen csorbát az otthon, a család — a gyermekek nevelése sem. Hogy az egészséges, kiegyensúlyozott nők egész emberként — és fáradhatatlan anyaként teljesíthessék természetes küldetésüket a családban és új hivatásukat a társadalom építésében! MUDr. MAGDALÉNA NOVA CSc.
