Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-07 / 1. szám
EGY VILÁGHÍRŰ MŰVÉSZHÁZASPÁR Virginia Zeani é s Nicola Rossi Lemeni A római operaház felújította Gioacchino Rossini egyik elfelejtett operáját, az Othellót. Római látogatásom lehetővé tette az előadás megtekintését. Rendkívüli operaest volt; De Chirico díszletei, a jó szereposztás, a Desdemona szerepét alakító Virginia Zeani csodás hangja, színpadi teljesítménye és szépsége nagy hatással voltak a lelkes római közönségre. Virginia Zeanlról és nem kevésbé híres férjéről, Nicola Rossi Lementről — aktvei az előadás szünetében a színház folyosóján beszélgettem, szeretnék most e cikkemben beszámolni. Az olasz operavilágban e két kiváló művész különleges helyet foglal el. Nemcsak színpadi teljesítményeik, hanem házasságuk is példakép. Virgínia Zeani román származású, Transtlvániából került Itáliába. — Már gyermekkorában művészlélek volt — mondja feleségéről Г<ъ Rossi Lemeni, — drámai hangsúllyal énekelgetett és zeneszerzői képességet is már akkor megnyilatkoztak. Virginia énekesnői tevékenységén kívül a költészetnek is nagy hódolója. Maga ts költőt tehetség és számos szöveget írt már francia dalokhoz. Nicola Rossi Lemeni e téren sem akar felesége mögött maradni, hisz már harmadik verses kötete jelent meg, amely díjai ts nyert. Konstantinápolyban született. A híres basszista édesapja ugyanis itt szolgált, mint olasz diplomata és Konstantinápolyban ismerkedett meg szíve választottjával, aki orosz nemzetiségű volt. Rossi Lemeni tehát török földön született, olasz és orosz szülőktől. Édesanyja zongoratanárnő volt, Nicola tőle örökölte a zenei tehetséget. Tökéletesen énr kel oroszul még ma ts és a nagy oros basszus szerepeket — a Boris Godunovot, Но vanszkl Ivánt eredeti nyelven szólaltatja meg. Budapesten, — ahol e híres művészházaspár szerepelt, — Rosst Lemeni nagy sikert aratott oroszul énekelt Borisával. Virgínia Zeani olaszországi karrierje gyorsan felfelé ívelt, 1956-ban lép fel először a Milánót Scala színpadán. Cleopátra szerepét énekelte Haendel „Julius Cézár" című operájában. A címszerepet Nicola Rosst Lemeni énekelte. Cleopátra és Julius Cézár találkozása végzetes volt, Cézár nemcsak a színpadon szeretett bele a szépséges Cleopátrába, hanem három hónappal az első közös fellépés után, házasságot ts kötött a szép Virginiával. E művészi vonásokon kívül szólnunk kell még arról, hogy Virginia Zeani szerető édesanya és igényes színpadi munkája elvégzése után idejét a kts Alessandro nevelésének szentelt. Nem nagy barátja a szenzációknak, az elmélyült, állandóan magát tökéletesítő, önkritikával rendelkező művésztlpus. — Csupán művésznő akarok maradni, nem vágyom a hangos szenzációk után. Nem akarok a részemre nem alkalmas operaszerepek labirintusában elveszni. Inkább hangomnak megfelelő, szeretett szerepeim tökéletesítésén dolgozom állandóan. Ez Virgínia Zeani művészt hitvallása, amelyben erős támaszt talál világhírű élettársában. BORAROS JÓZSEF Húsz éve, 1945 szeptember 26-án halt meg Bartók Béla. Halálának évfordulójáról a világon mindenütt megemlékeztek; hazájában hetekig tartó hangversenysorozattal hódoltak halhatatlan művészetének. Melyik volt Bartók igazi hazája? Születését és anyanyelvét tekintve, természetesen Magyarország. De a szlovákok, a románok, a szerbek — a Duna völgyének népei — épp így magukénak vallhatják. Mert muzsikájának „alapanyagát“ épp úgy szolgáltatta a szlovák, a román, a szerb népzene, mint a magyar; hitvallása volt, hogy a dunavölgyi népek zenéjének ősi eredete egy, mint ahogy érzelem- és gondolatvilágukat is eggyé kovácsolta a közös sors. Pozsonyt meg a Tátra hegyei közé bújt városkákat, s a kicsi, még térképen sem látható, istenhátamögötti falvakat a szó fizikai értelmében is hazájának érezhette: az édesanyja Turócszentmártonban született, második felesége, Pásztory Ditta Rimaszombatban; ő maga egy évet töltött Besztercebányán, Pozsonyban járt gimnáziumba, itt aratta első sikereit, s a harmincas évek végéig gyakran visszatért ide. Sokat hangversenyezett Pozsonyban, Kassán, Losoncon, Rimaszombatban, Komáromban; Prágában aratta egyik legforróbb sikerét 1924-ben, a Talich-vezényelte „Táncszvit “-tel, majd 1937-ben a „Zene húros- és ütőhangszerekre és cselesztára“ című művével. Pozsonyban éltek és élnek ma is tanítványai és barátai, Turócszentmártonban és Prágában pedig rendezik a hagyatékát. Emlékét nemcsak a rideg márványtábla őrzi a pozsonyi volt főgimnázium falán. 1892-től 1899-ig járt a főgimnáziumba. A pozsonyi Városi Levéltárban található régi osztálynaplókból kitűnik, hogy rendkívül beteges, de közepesnél mégis jobb tanuló volt. Volt olyan év is, amikor 230 órát mulasztott. . . Énekből mindig „jeles“-t kapott, de tornából egyszer — a harmadik osztályban — csaknem megbukott . . . Legerősebb volt matematikában és történelemben, de németből, latinból, görögből, magyarból sem szerzett soha ,,jó“-nál rosszabb osztályzatot. Németh Samorinsky István szobájában két zongora áll. Az egyiken Barték gyakorolt Édesanyja írta róla unokájának szóló, naplószerű visszaemlékezéseiben, hogy „bánatot sosem okozott“, legfeljebb azzal, hogy gyakran betegeskedett, sokat kellett aggódni érte. Oktatói között volt Dohnányi Frigyes fizikatanár; fia, a nála néhány évvel idősebb Ernő, a barátja volt. Sokszor megfordult náluk, a gimnáziummal szemközti lakásukban, majd később a Védcölöp úton álló villájukban, A gimnázium templomában Dohnányi orgonáit, de néha Bartók is; később házi-kamarahangversenyeiknek pedig már ünnepelt főszereplője volt. Játszott azon a növendékhangversenyen is, amelyet az iskola — Dohnányi Frigyes tanár úr kezdeményezésére — a templom új orgonájának beszerzése érdekében rendezett, a régi Városházán. A Dohnányi-villában tartott házi-hangversenyek hozták az első sikereket. A kamarakoncertek elmaradhatatlan szereplője volt Dohnányi Mici is, Ernő húga, kitűnő szoprán. Barátsága Dohnányi Ernővel sorsdöntő volt: ő beszélte rá Bartókot, hogy főiskolai tanulmányait ne Bécsben, hanem Budapesten végezze. Albrecht Sándor a tanítványa volt. (Később a Dóm orgonistája, tanár és zeneszerző.) Néhány éve halt
