Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-22 / 29. szám
* ш Z ь> ш в * Z ш m О ш N < * О о '< *л «л < N < X — Félek az estétől. Napközben nem érek rá gondolkodni. Reggel futás az óvodába és a hivatalba Délután bevásárlás, utána főzés, takarítás, mosás és vasalás. De ha lefektetem a gyerekeket, és egyszerre nagy lesz a csend, a magány ólomként nehezedik rám. Hiszen gyermekeid vannak és jő munkád — mondogatják a barátaim. De akárhogy Is van, hiányzik egy megértő és szerető társ, Sajnos, nem egy nőtől és férfitől hallunk ilyen szomorú vallomást. És éppen ilyen elkeseredett levelek ösztönözték 1964-ben. a Vlasta folyóirat és a prágai rádió szerkesztőségét, hogy ankétot indítsanak: „Senki se legyen egyedül“ jelszóval. Olyan nagy visszhangja volt, hogy még ugyanabban az évben megnyitották — felszabadulásunk óta először Prágában a házasságkőzvetítő irodát. Két év alatt 2500 ember kereste itt élete megoldását, és létre is jött Így 400'házasság. — Hogy az emberek nem tudnak magukon segíteni egyedül, ennek több oka van — mondja dr. Václav Rychtafik, a tájékoztató szolgálat jogtanácsosa. — Az elhagyatottság érzése főleg a nagyvárosokban a leggyakoribb ok, mégpedig elsősorban a gyermekes anyáknál. Hiszen csak Prágában 70 700 özvegy és 24 350 elvált asszony lakik. Tehát minden ötödik nő elvált, vagy özvegy. A férfiak közül csak minden tizenhatodik. A második csoportot lelki gátlásokkal küszködő, vagy testi fogyatékosságban szenvedő emberek képezik. Számottevő még a lakosság demográfiai megoszlása. Például Vansdorf teljesen női járás, Osztrava viszont férfi — település. — Persze, a házasságszédelgők nálunk pórul Járnának. Mert az újsághirdetéssel szemben, amely névtelen, nálunk ki van zárva az esetleges Ízetlen tréfa és csak komoly érdeklődőkkel foglalkozunk. Az illető személyi adatain, lakásviszonyain és anyagi viszonyain kívül igyekszünk minél hűbb képet szerezni tulajdonságairól, kedvteléseiről, műveltségéről — tehát egész egyéniségéről. Ezek az „önvallomások“ egy fényképpel ellátott kartotékra kerülnek.' A partnerek választásánál az analizátor segít. A házasságkőzvetítő ízlésesen berendezett előcsarnokában egy csinos fiatal lány és két férfi várakozott. Szerettem volna tőlük magam is megkérdezni, mi járatban vannak, de inkább megvártam, míg RuZena Soukupová, a házasságközvetltő iroda alkalmazottja néhány percet szentelhet nekem. Képeslapot tartott a kezében. — Most kaptam Dalmáciából. Egy fiatal nászutas házaspár küldte, akiket én hoztam össze. Ismeretségük pechhel kezdődött, de annál jobban végződött. Első találkájuk nálunk volt. Óriási zivatar volt, nem jártak a villamosok, így a menyasszonyjelölt egy órát késett. Partnere türelmesen várt, de egy óra elteltével szomorúan távozott. A lépcsőházban azonban mégis felismerte a lányt, akit fényképen már látott és végül... itt a lap a nászútról... — De legsikerültebb esetem két nővér házassága volt. Esküvőjüket is egy napon tartották meg. Az egyik hegedűművésznő, a másik tisztviselőnő, A művésznő egy színészhez ment férjhez, a másik tudományos dolgozóhoz. — Megtörténik gyakran az is, hogy a leánya jövőjéért aggódó édesanya, esetleg barátnője vagy kollégái keresnek föl bennünket. Ilyenkor a megismerkedés nem nálunk történik, hanem a férjjelöltet mint régebbi ismerőst mutatják be a családban, esetleg színházban, kávéházban vagy másutt. Szolgálatunk kizárólag csak belföldre vonatkozik — mondja Libuäe Maáková, az Iroda vezetője. — Nem egy külföldön élő földink kéri segítségünket. Sajnos, nem tehetünk eleget kérésüknek, mivel ehhez az Illető személyes jelenléte szükséges. Példánkat követve már Plzeflben és Brnóban Is alakultak közvetítő irodák és az érdeklődés egyre nagyobb. Mert a társtalanok már rájöttek, hogy a házasságkőzvetítő iroda, a „Seznámka“ segítségével is jó házasságot köthetnek. Kincel Emília U >C8 £ В 4U > X « О- s и > 1в X S чб в N V C/5 »O fi и '«5 ‘2 сл ~ X Л1« Mű J2 N s ° 'C8 £3 vS < 5 Az izsai EFSZ gazdasági épületei után új házak sorfala fogadja az erre vetődő idegent. Kis villa ez valamennyi, két szobás fürdőszobás a legkisebb is köztük, de sok az emeletes családi ház is. A falu közepén a régi házak, az iskola a kultúrház, a HNB épülete állnak, ezeket nem mosta el az ár, de falaikon otthagyta nyomát 1965 szomorú júniusa. Egy esztendő múlt el azóta, hogy összefogott az ország, segítő kezet nyújtottak az emberek, hogy az árvíz pusztította romok helyén új, szebb falu épüljön. A legnagyobb gondot akkor a gyerekek ideiglenes elhelyezése okozta. Az iskolában, óvodában kellett a hely a fedél nélkül maradt családoknak. A gyerekek tanítóikkal együtt kihelyezett iskolákban folytatták tanulmányaikat, Harmónia, Stará Turá, Dubník vidékén. Ők már biztonságban voltak. Ekkor megkezdődött a lázas munka, az új otthonok építése, hogy mire a gyerekek visszajönnek . . . Ez a nap is elérkezett. Néhány órára üressé váltak a házak, az egész falu a komáromi úton leste az autóbuszok érkezését. Hosszúnak tűnt minden perc a viszontlátásig, de végre forró csókok között, könnyes szemekkel ölelték magukhoz pirospozsgás arcú, makkegészséges, napz о X о I— •Ш ' to barnított gyermekeiket. A faluba visszaköltözött a gyermekkacaj, a vidámság és a boldogan zsibongó élet. Tóth Jánosné konyhája egyszerre három visszatért gyermektől lett hangos. Irma, a legnagyobb, mint segédnevelő volt a gyermekekkel. Az árvíz előtt a helyi EFSZ tyúkfarmjának volt a vezetője. Mezőgazdasági szakiskolát végzett Komáromban, de szívesen maradna tovább a nevelői pályán. A helyi óvodában szeretne dolgozni, — ha majd újra megnyílik, mert jelenleg laknak benne, — és távúton készül elvégezni a gondozónői tanfolyamot. A szövetkezetben még nem indult meg egyelőre az állattenyésztés, ezért a falu ifjúsági építőbrigádjába megy dolgozni a nyáron. János most végezte a VIII-ik osztályt a Stará Túrára helyezett izsai iskolában, méghozzá szép eredménnyel. Nem akart hinni a szemének amikor új házukat meglátta. Még a parkettázás, vakolás, festés hátra van, de most már 6 is segít, hogy minél előbb elkészüljön. Addig meghúzódnak a nagy család számára épített konyhában. Ilonka a legkisebb, ősszel megy hatodik osztályba. Megnyúlt és magára szedett néhány kilót. Hazahozott bőröndjeiben minden van bőségesen: ruhanemű, játék, könyvek, emlékek, fényképek. Szíve pedig megtelt hálával azok iránt, akik a legnagyobb szükségben otthon helyett otthont nyújtottak neki. Tóth néni háza megélénkült. Mint a fecskefiókák tértek vissza a gyerekek az új fészekbe, és ilyen boldog fészekké vált Izsa legtöbb háza. A falu 600 házából 258-at mosott el a könyörtelen árvíz, melyek helyén 238 új, szebb, nagyobb épült. 114 család visszatért gyermekei pedig már szép modern fürdőszobákban mosták le az út porát. Őszre a többi ház is elkészül, velük együtt a falu vízvezetéke. Nagy változáson ment át * a falu egy esztendő alatt, de a gyerekek is. Sokban gazdagodtak. Nem az új ruhákra, könyvekre, sportfelszerelésekre gondolok, hanem a gyerekek gondolkodásmódjára, felelősségérzetére, közösség iránti szeretetére. A kihelyezett iskolákban olyan légkör alakult ki, melyben az önzés, irigység, rátartiság helyét e kölcsönös megbecsülés, segítés, és a mértéket nem ismerő szeretet töltött be. Igaz, hogy a gyerekek kissé igényesebbek lettek, de csakhamar megértik, nekik is kötelességük új otthonuk tisztántartásához, építéséhez és szépítéséhez hozzájárulni. .. Aztán egy vasárnap ünneplőbe öltözött a falu lakossága. Most ők hívták meg otthonukba azokat az embereket, akik egy éven át második szülőként gondoskodtak gyermekeikről. Meghívták őket, hogy hálás köszönetét mondjanak nekik mindazért, amit értük tettek. Az árvíz pusztításaiból újjáépült falu utcái cseh, szlovák, magyar beszédtől voltak hangosak. Jó barátként köszöntötték egymást, mert Pribram, Harmónia, Stará Turá, Dubnlk helységnevek mögött segítő emberek, bajban szerzett jó barátok < állnak. VARGA MAGDA
