Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-15 / 28. szám
Serpenyős -üzemi módra я NyugatszlnvAklal Btitorgyár Bra iislavH Kaiilinská utcai rfazlngén ie sokan hazait L'büdeinek eies villani általában c polgárok e rendjében, tragédia fc volt az élő ttl szöntem neki mire felém te meglepetés barátságunk. azonban a tiszta [yképoztir. Spari I Ami igaz, az igaz — olcsó és nagyon változatosan elkészíthető étel. Csupán egy kis serpenyő és előző napi maradék kell hozzá. Például petrezselymes újkrumpli, kelkáposztafőzelék, kaporszósz, lecsó vagy rizs. Vagyis ami éppen akad^ a háznál. Ezt a dolgozó gondosan letakarva, hogy ki ne dőljön a buszban, vagy a villamosban, a táskájába teszi. Mellé kenyeret, fasirozottat, vagy tojást — de ez már a serpenyős készítésének további mozzanata. Munkaszünetig a serpenyő a táskában pihen. Ha van ablak, ott, hogy meg ne savanyodjék a tartalma. Csak tíz órakoi kerül elő (vagy délutáni uzsonaszünetben, már aszerint, melyik műszakban dolgozik az ember). Ilyenkor mindenki igyekszik első lenni az erre a célra készített gaz vagy villanyrezsónál. Ez ritkán sikerül, hiszen a legtöbb munkateremben 20—40 ember is dolgozik. így a melegítéssel is sietni kell. Rendszerint csak langyosításra telik az időből, hiszen olyan is van, aki a változatosság kedvéért papírból fogyasztja a tízórait, ebédet, vagy uzsonnát, de egy pohár meleg teát vagy kávét azért meg kell innia. Reggel ugyanis korán kelt. 4 5 kö zott. Ilyenkor nem ízlik még a reggeli, nincs is rá idő. Szóval ez az első étkezése aznap, miután már 4—5 árát dolgozott. Kell ilyenkor a meleg étel, mert ebédelni már nem fog — különösen, ha asszony az illető. Két árakor vége a műszaknak, újra siet a buszra, villamosra, vonatra, mert otthon várja a házi munka. Ha harap is otthon valamit, újra csak szárazai, mert még be kell vásárolnia és este hat előtt nem eszik meleg ételt. Miért nem ebédelnek az üzemi étkezdében ? Erre a kérdésre a serpenyős kedvelői kivétel nélkül — és a dolgozók többsége is — azt válaszolják, hogy — drága, mióta megszűnt az üzemi hozzájárulás, az ebédenként fizetett 1,10 korona, ami lehetővé tette, hogy egy-egy ebédért a dolgozók csak 3,60 koronát fizessenek. Most üzemenként 4,70—5,50 korona az ebéd ára. De nemcsak ez az ok. A másik, hogy az ebéd munkakezdés előtt, vagy müszakzárás után kerül kiosztásra, mert a műszak közben tartott, több mint 15 perces ebédszünetet külön le kellene dolgozniuk. így aztán egyáltalán nem csoda, hogy csupán a Nyugat- Szlovákiai Kerület 85 üzemi étkezdéjét véve alapul — 1963-tól 1965 ig 30 ezerről 10 ezerre csökkent az üzemi étkezést igénybe vevők száma. Az új irányítás ebbe is beleszólhat A munkatermelékenység növelésének lehetőségeit kutatva, nemcsak a termelési folyamatok tökéletesítésére kell gondolniuk a dolgozóknak, az üzemnek, hanem a dolgozók élet- és munkakörülményeinek a megjavítására is, mint az egyik leg főbb tényezőre. Tehát a rendszeres, kiadós étkezés biztosítására is. A megfigyelések ugyanis azt igazolják, hogy a dolgozók munkateljesítménye 4—5 órai megfeszített munka utón lényegesen csökken Elfáradnak, kevésbé tudják figyelmüket összpontosítani. Ilyenkor növekszik a munkabalesetek száma is. Ezért az utóbbi időben több üzemben meghosszabbították a tizenöt perces tízórai szünetet. A trencséni ruhagyárban például fél órát nyertek a normák megszilárdításával. így a szünetet nem kell ledolgozniuk, mert a dolgozók különösebb erőfeszítés nélkül nagyobb teljesítményre képesek, mint eddig. Az 1966 jattuór 25 én kiadott kormányhatározat szerint az üzemi étkezést az egyes ágazatok sajátos lehetőségei szerint, különbözőképpen kell fejleszteni. Azok az üzemek tehát, amelyek jobban gazdálkodnak, olyannyira javíthatják az étkeztetést, hogy a dolgozóknak csak a főzéshez használt nyersanyag árát kell megtéríteniük. Ha az üzemnek nincs saját étkezdéje, szerződést köthet más üzemeikkel, vagy nyilvános étkezdékkel, hogy mennyivel járul hozzá dolgozói étkezési költségeinek csökkentéséhez. Ahol lehetőség van rá, saját terményeiket — zöldséget, baromfit — is felhasználhatják az étkeztetés javítására. Az első fecskék A Nyugat Szlovákiai Bútorgyár Bratislava —- Rcidlinská utcai üzemében sem volt más a helyzet, mint a többi üzemben. A hozzájárulás fizetése idején 8—10 ezer ebéd fogyott havonta az üzemi étkezdében, az illeték törlése után felére csökkent az ebédelők száma. Mária Nemcová, az étkezde vezetője szerint most májusban újra 6000 ebéd fogyott el. Ugyanis most újra 0,80 koronát törleszt az üzem egy-egy ebéd költségeiből. így egy ebédért 4,70 koronát fizetnek a gyár dolgozol Kétféle ételből választhatnak, s diétás ebédet is ehet, aki rászorul. Ez már drágább, 5,40 korona. Nagyon megkedvelték a dolgozók a kb. két hónapja beve zetett újítást, a kiadós tízórai levest, amely aránylag olcsó és elfogyasztására elég 15 perc munkaszünet. Persze, ez nem azt jelenti, hogy már megszűnt az „üzemi serpenyős" népszerűsége. Hiszen a jó közellátás lehetővé teszi, hogy otthon kiadóson és változatosan főzhessünk. Nem jelent külön kiadást, ha a vacsorából félreteszünk egy adagot. Ezért még sokáig ez marad a legolcsóbb étel, még akkor is, ha az üzemi étkezdékben a minőséggel és mennyiséggel igyekeznek feledtetni az árkülönbözetet. És nemcsak azért, hanem mert a dolgozók többségének nincs ideje a műszaki utáni- vagy előtti evésre. Lehetséges, hogy a többi üzemben is majd hasonló megoldást találnak, mint a trencséni gyárban ? Vagy a kiadós, meleg tízóraik, uzsonnák válnak majd be? Az új irányítás új lehetőséget rejt magában. A dolgozók javaslataitól, az üzemvezetők igyekezetétől, a szakszervezet (ROH) segítségétől függ, mennyiben befolyásolják a dolgozók étkeztetésének alakulását, hogy kihasználják-e ilyen célra is a szociális és kulturális alapot, hogy meddig kell a dolgozóknak munkájuk mellett szakácskodniuk is — serpenyöst készíteni — üzemi módra! HARASZTINÉ M. E. Ж) ' SpA-fií BESZÉLNEK Itt állok a falu fölött, hazám második legnagyobb faluja föl. 1 Szeretnénk lefényképezni Naszvadot, de alig látunk belőle v mi, mert az üdezöld lombok eltakarják szemünk elől, csak itt-otti vi. Un k, egy-egy piros háztető, barnára sült templomtorony, világító ' ’fi| égtükröző libaúsztató, fehér járda . . . De valahol, ott a piros tetők és a világító házfalak között er. erei élnek: fiatalok és öregek, erősek és gyengék, nevetősek és komoly : • ■ Olyan emberek, amilyen maga az élet! Őket akarjuk megismerni . . . Velük akarunk beszélni. Kihez is menjünk először? Talán a kultúrház vezetőjéhez, Tölgyesi Attilához. Neki az a mun kája, hogy mindenről tudjon, mindenkit ismerjen . . . Éppen fali újságot készít, amikor megzavarjuk. Először is a kultúrház történetét mondja el és így tudjuk meg, hogy a naszvadiak adakozásából és az EFSZ jóvoltából tudták csak fed 1 alá hozni. . . Nem mondhatnám el róla, hogy szép és jól kiha sználható, mert már a tervezésnél elrontották. A nagyterem még csak hagyján, de hol vannak belőle a klubhelyiségek? Miért olyan kicsi a 1 könyvtár? . . . Miért nem működik rendesen a fűtés? . . . Miért i ’yan cöro: kívülről, mint egy vágóhíd? . . . Mit keres körülötte a sok tócsa Csakhogy könnyű bírálni, de nehéz — és sok esetben nagyon ,.леЬ — pótolni néhány év alatt évszázadok mulasztásait falvainkban — Huszonhárom érdekkörünk van! — Mondja Tölgyesi Ati ila и már sorolja is. — Zenei-, képzőművészeti-, tánc-, népi zenei, c itera két színjátszó kör, motoros-, rádiós-, sakkor stb. Ha valami kulturális megmozdulás van nálunk, mindig meg hívjuk a környező falvak fiatalságát is. Szívesen eljárogatnak hozzánk a ba otai, martosi, ímelyi, bajcsi és ógyallai fiúk és lányok. A nagytér eml - hatszáz ülőhely van, de zsúfoltan elfér benne ezerkétszáz ember is A helyi CS1SZ elnökről hallottuk, mennyire aktív és most, : r nikoi találkozunk vele, a szerénységéről is meggyőződünk. Oroszi ános csak annyit mond magáról, hogy az EFSZ-ben kőműves és ír is a község fiataljaira tereli a szót. — Nálunk a fiúk a futballt kedvelik a legjobban, de télen sz vesen járnak korcsolyázni is ... A Svázarm keretén belül motor versenyt rendeztünk. Sportlövészetben pedig első helyen i rásban . Sajnos a színjátszással baj van, mert nincsei Most talán sikerül valakit beszerveznünk a tanítók közül, nak itt elegen . . . Tölgyesi elvtárs már bizonyára elmondta maguknak, hojy gy .Kran rendezünk teadélutánokat. Ezekkel baj van egy kicsit, mert az EFSZ vezetősége nem akarja megengedni, hogy esti tíz óránál tovább együtt maradjunk. . Pedig szombat este nyugodtan szórakozhatnánk akár meddig, vasárnap reggel nem kelünk korán! Most már csak úgy dől belőle a szó és alig bírom jef 'ni amit mond. Megtudjuk, hogy a naszvadi fiatalok eljárnak zni is a gútaiakkal . . . Hogy a dohányban dolgozó harmincöt létszámú if úsági kollektíva a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója a ki . .karja érdemelni a Szocialista Munkabrigád címet. . . Csinos barna fiú, inkább gyerek még, mint felnőtt, de n.ilyen komolyan végzi a munkáját Kollár Mihály, a helyi zeneiskola tanítója . . . Huszonhat tanítványa van, mondja és mindjárt meg is hív bennünket a „főpróbára“, mert hétfőn délután lesz a vizsga. — Több vendéget is meghívtam erre a vizsgára, meg a di; lkjaim szüleit is! Csak nézem ezeket az iparkodó gyerekeket. Közben kacagnak a zongorabillentyűk, szól a harmonika, dalol a gitár . . . Olyan fiatalok még, hogyan is bírják el a nagy ha -monikát? . . . Nehéz a harmonika, viszont a szülőknek a zongr árát lenne nehéz kifizetni . . . — Ez a kislány fél év alatt végzett el egy évet — pedig к gszert tanul! — súgja fülembe Kollár Mihály. S büszke erre, ,en, ha kevésbé lelkiismeretes, a diákjai nem érnek el ilyen eret. ínyt. XXX Hímporos színekkel köszöntött a reggel és megitatott fénnyé 1, szeretettel . . . Egy bíbor perc alatt bukkant elő a Nap és el tűntek a gondok, mint a csillagok . . . S ilyen szép reggelen hiába keresném otthon a fiatalokat, mindnyájan munkában vannak. Elmegyünk tehát Bódis Mária ni Inihez, a falu legfiatalabb öregjéhez. — Kedves lelkem, bizony nagyon sokan járnak hozzánk m ég ma is, hogy: Jaj, Mári néne, segítsen már rajtam . . . Pedig már ny olcvan éves vagyok ... Én is helyre tudom ám tenni a csontokat, ír int az a csontkovács, akiről annyit írtak már . . Közben gyülekeznek a szomszédok is, mert észrevették, hog у ide-Tóthpál Gyula felvételei Tülgyesi Attila a naszvadi problémákról beszél A fiatalok szeretik a jó kHnyveketl mondja Éva Mielőtt a zene táncra szólítana Pozsonyban sem táncolnak szebben, mint ók ketten Akik nem pénzért csinálják a jó hangú latot genek járnak Mári néne portáján . . . Most ezek az asszonyok annyit beszélnek Mári néni ügyességéről, hogy jobban hegyezzük a fülünket. Mári néni elmondja, hogy tíz gyereke, nyolc unokája és egy dédunokája van. — Hát azután mikor táncolt utoljára? — kérdezem meg a kedves anyókát. — Én fiam, még tíz évvel ezelőtt is. Én voltam valamikor a falu legjobb táncosa. Ha mulatságba mentem, egyszerre tíz legény kurjantotta felém messziről. Haris Mari, gyere táncolni... S hogy milyenek a mai fiatalok? . . . Ha negyvenéves lennék, én is kicsinosítanám magamat, mint ők! . . . Nem rosszabbak ők nálunknál, csak hát modernek .. . Becsületesen dolgoznak, miért ne festhetnék ki a szájukat, körmüket vagy a hajukat? Ebéd után ellátogattunk a rádiós, motoros és a lövész érdekkörbe. Sajnos, csak három fiút találtunk otthon: Csiba Gyulát, Suba Mártont és Polgár Tibort. Igaz, hogy többen el sem fértek volna ebben a modern fürdőszoba nagyságú helyiségben! — A HNB-nek van egy megfelelő helyisége, de azt kiadta és most talán 30 — 40 mázsa gabona van benne . . . Ezért nem kaphatjuk meg! — panaszkodnak. — Fő célunk a rádiókészítés, amatőr adás és vétel. Megtudjuk azt is, hogy a motoros szakkörben hat fiú és két leány van. Mutatványokat tanulnak be, s ebben szeretnék tökéletesíteni magukat. Van ezekben a fiúkban, lányokban akarat, de ez néha kevés. . . XXX Délutánra egy kedves család hívott meg bennünket, Kollár Mihály szülei. Kint ülünk a szőlőlugas mellett és beszélgetünk, közben azon törjük a fejünket, hogy mi lesz az a meglepetés, amit Mihály ígért nekünk. De nem sokáig kellett kíváncsiskodnunk, mert egyszer csak befutott négy naszvadi fiatal: Juréík Mária, Kollár Jóska, Jurcík Jani és Haris Ernő . . . Három gitáros és egy kis énekesnő . . . Nem is igen kérették magukat. Olyan szépen gitároztak és énekeltek, mintha nem is lennének még olyan nagyon fiatalok és „falusiak“. Ismerték ezek még a legmodernebb big beat számokat is. — S honnét szerezték meg a kottákat? — érdeklődtünk tőlük. Jóska a fejére mutatott, majd a füleire: — Itt van a kottafüzet! — A konzervatóriumba szeretnék beiratkozni! — mondja. — Csak azt sajnálom, hogy akkor szétszéled ez a kis zenekar. Juréík Marika Léván óvónőnek készül . . . — Kár, hogy nem maradnak együtt . . . — Megpróbálunk mi is Pozsonyba kerülni — fogadkozik Juréík Jani és Haris Ernő. XXX Este az új kultúrház könyvtárába látogattunk el. Kedves, fekete hajú, fekete szemű lány a könyvtárosnő, Presinská Éva. Nevetve fogad bennünket. Elbeszélgetünk a könyvekről meg a naszvadi fiatalokról, mit is olvasnak legszívesebben. Elmondja, hogy 7000 könyvük van és aránylag elég sok olvasó. Évente körülbelül 16 —20 000 koronát kap könyvvásárlásra, de most sokkal kevesebbet kapott. XXX Szombat este van, azaz még csak délután . . . A kultúrház nagytermében gyülekeznek a fiatalok, a színpadon már játszik a zenekar, a CSISZ zenekara . . . Az EjESZ elnöke mondta, hogy ennek az iskolaévnek a végén ismét harminc fiatallal gyarapodik dolgozóik létszáma! Miért érzik itt magukat ilyen jól? Mert szépen keresnek! Mert Naszvadon megvan az, aminek mindenütt meg kellene lenni. S ez elsősorban maguktól a fiataloktól, másodsorban pedig a vezetőségtől függ! Szól a zene — táncolnak a fiatalok. . . Csillog a szemük, piros az arcuk, lobog a hajuk és röppen a szoknyájuk ... És éppen olyan jól táncolnak, mint a pozsonyi fiatalok ... És éppen olyan jól érzik magukat . . . Nem kívánkoznak el innét sehová, mert a föld megadja nekik a kenyeret és mindazt, amire még a kenyéren kívül is szükség van Az ajtó üvegére kirajzolódik egy ölelkező pár árnyképe . . . Igen, ez az árnykép is olyan, mintha Pozsonyban lenne! Pontosan olyan! N. LÁSZLÓ ENDRE
