Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-15 / 28. szám
A KATONA hazája A város még alszik. A hajnal hidege bekúszik az egyenruha alá... Az országút betonján keményen dobbannak a csizmák. Berlin északi részében őrségváltás van, az éjszakai szolgálat tagjai elvonulnak, hogy kipihenhessék a fáradalmakat. Wolfgang Grosse továbbszolgáló szakaszvezető, néhány nap óta szakaszparancsnokhelyettes Is köztük van Még csak huszonkét éves, de már megszokta, hogy a kötelességet mindenkinek vállalnia kell. Hatan voltak testvérek és neki mint legidősebbnek bőven kijutott a munkából, megtanulta az „én“ helyett a „mi“ érdekeit szolgálni. A polgári életben lakatos Fiatal szerelmesek az erdő vén fái között és nem akármilyen, hanem az üzemi verseny többszörös győztese. Most itt van Berlin északi részében. Sokszor pergeti maga előtt a múltat, élete huszonkét évének eseményeit. Sokszor látja maga előtt az üzemet, a reggeli órák színes forgatagát és sokszor felidézi a jövendő katonai szolgálatról folytatott hosszú beszélgetéseket. Wolfgang akkor jött rá, hogy nem elég felismerni egy szükségszerűséget hanem — ha már felismertük, cselekedni kell. És ki cselekedne, ha nem mi magunk? Hiszen ez a kötelességünk. Természetesen Wolfgang ebben a percben nem így, nem ezt gondolja. Nem úgy fogalmazza meg a tételt, hogy: az NSZK urai mindent elkövetnek, hogy tömegpusztító fegyverek birtokába jussanak és elpusztítsák a hazáját. Bizonyosan nem gondolja, tiogy: nekem meg kell védenem hazámat, mindazt ami szívemnek drága és kedves. Az ember nem gondolkodik ilyen tömören, de ezek az igazságok a tudatában élnek és hatnak, erősítik és lelkesítik. Fiatal felesége néha nehezen érti meg a férjét. Nehezen érti meg, hogy a haza, az otthon, az nemcsak a szép új lakás Lübbenau legmagasabb házában. Az asszony — Elke — fodrásznő. Éveken át együtt utaztak a munkába és akkor ismerkedtek meg, amikor Elke a mestervizsgára készült és egy „jó fejet“ keresett. „Az a szőke, aki velem szemben szokott ülni, jó lenne“ gondolta Elke és megkérte a fiút, vállalja az áldozatot. A fiú — vállalta. így is kezdődhet egy szerelem. Persze nem jó egyedül lenni. Különösen este, amikor Elkét az ásító falak fogadják. Még az a szerencse, hogy itt vannak a szülők, a bélyegek és a kollégái, akik már igen sokszor cseréltek szolgálatot, hogy amikor ilajnalodik a határon. Wolf gang Grosse szakaszvezetö arra gondol, hogy péntek van, kéz dödik a hétvégi szabadság Elke gondos háziasszony. „De most már eleget takarftottál, azt akarom, hogy ne csinálj semmit, hanem légy mellettem“ mondja Wolfgang Foto: Wilfried Glinke Wolfgang megérkezik, a fiatal pár együtt lehessen. Kétszer hetenként levél jön és néha megszólal a telefon: „Csak azt akartam tudni, hogy vagy“? De már az is előfordult, hogy Elke a hét végén felült a berlini gyorsra, hogy meglepje a férjét és —• nem találkozhattak, mert Wolfgang ugyanilyen szándékkal utazott Lübbenauba Amikor Wolfgang otthon van, még a nap is szebben süt és zöldebbek a Spree-erdő lombjai, ahol kart karba fonva sétálnak. Azután szaladni kezdenek, boldog nevetéssel... fiatal szerelmesek az erdő vén fái között: a katona és a felesége. Heinz Simon GYIVNOGORSZK A szibériai tajga mélyén, a folyó felől, szép teraszosan utcák emelkednek. Ez Gyivnogorszk, a szovjet ország egyik legfiatalabb városa. Születését a Jenyiszejen épülő vízi erőműnek köszönheti. Szibéria nevének hallatára sokak képzeletében még ma is úttalan utak, velőkig ható fagyok, lehetetlen életviszonyok elevenednek meg. Mire a vízi erőmű építése befejeződik, Gyivnogorszk egy modern város mintaképévé fejlődik. Van már színháza, stadionja, több sportcsarnoka. Lakosainak száma mindössze negyvenezer, főként fiatal építők lakják. Tavaly ötszáz lakodalmat ültek Gyivnogorszkban. „Sietnünk kell a lakásépítéssel, mert a tervbe nem vett házasságok és az újszülöttek bizony kikényszerítik a tervek kiigazítását“ — töpreng hangosan Szemjon Likov, a város fiatal polgármestere. A várossal együtt az emberek is fejlődnek. Nyikolaj Szmelkov legényként telepedett itt le, semmilyen szakképzettsége nem volt, de fűtötte a vágy, hogy jól dolgozzon. Az építkezésnél segédmunkásként kezdte pályáját, aztán egy tanfolyamon kitanult betonozónak, majd a duzzasztógáton dolgozott. Brigádvezetővé, majd az esti technikum elvégzése után építészvezetővé nevezték ki. Az új városnak sok szakemberre, technikusra, mérnökre van szüksége. A munkásoknak minden feltételük megvan ahhoz, hogy közép- és főiskolai végzettségre tegyenek szert. Közülük többen moszkvai főiskolák levelező hallgatói. A szakképzettség nélküli fiatalok a városi Technika Házában szervezett tanfolyamokon szerezhetnek képesítést. A tanfolyamokat évente mintegy hatezer személy végzi el. Gyivnogorszk minden negyedik lakosa tovább képezi magát. (A Nö számára beszerezte a Novosztyi hírügynökség) A krasznujarszki vízi erőmű közelében, Gyivnogorszkban nagyarányú lakásépítés folyik (A. Gorjacsov felvétele) ненштур ZAJÚT MINK ÉLETÍKÓL Május elsején kezdtük na'gy nemzetközi vetélkedőnket: „Ki mennyit tud bolgár, jugoszláv, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet barátnőink hazájáról, életéről, jellegzetességeiről?“ A 17. számunktól kezdve a 39. számig a fent említett témakörre vonatkozó anyagokat közlünk, kísérjék figyelemmel, hogy helyes választ adhassanak a minden 3. számban feltett kérdésekre. A válaszokhoz az egyes országok kezdőbetűjével jelölt sorsolási szelvényt is csatolni kell. A versenybe az is bekapcsolódhat — aki egy országra vonatkozólag ad válaszokat. Minden országról 2X5 kérdést teszünk fel, s díjakat is eszerint sorsolunk ki. A nagydíjat azonban csak azok között sorsoljuk ki, akik minden országra vonatkozó kérdésekre helyes választ adnak. A díjak: 7 nap Budapesten — 7 nap az ezeréves Lengyelországban — Moszkvában a NOSZF 49. évfordulóján — Szilveszter Berlinben — Egy hét Bukarestben — és további 35 értékes jutalomtárgy. A helyes válaszszelvények kisorsolására ez év októberében kerül sor. Az I. kérdéscsoport helyes feleletei: NDK 1. Ilse Thiele 2. S—3 3. Ludwigsfelde 4. Unterwellenborni Max-kohó 5. Gabriella Seyfert M « 1. Erdei Lászláné 2. 63—18,5 »/o 3. Kovács Margit 4. 300 000 — 62 % 5. Bulla Elma g: . . Csillog a szemük, piros myájuk... És éppen olyan . És éppen olyan jól érzik ;hová, mert a föld megadja ä kenyéren kívül is szükség ező pár árnyképe . . . Igen, lenne! N. LÄSZLÖ ENDRE
