Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-15 / 28. szám
Firenze látképe Ä ft/ I művészetek VÁROSÁBAN Michelangelo Dávid-szobrának másolata Appenninek hegyvonulatai között, lélegzetelállító ^ szerpentineken robog velünk az autóbusz. Az utolsó éles kanyarokat maguk mögött hagyva, felszabadultan tekintünk szét a szelíd toszkánai tájon és kíváncsisággal várjuk, hogy úticélunkhoz érjünk, megpillantsuk Firenzét. A város egyik magaslati pontján, a Michelangelo-téren áll meg autóbuszunk. Első pillantásunk remekművére, a Dávid-szoborra esik. A test arányossága, a kőbe vésett arc kifejezőereje a szobormásolatban is döbbenetesen hat. - Alattunk fekszik a város, melyet az Arno folyó szel ketté. Körülöttünk turisták nyüzsögnek. Árusok kínálgatják sátrukban kis portékájukat, fiatal párok, uszályos, fehér fátylas menyasszonyok fényképeztetik magukat, hosszú ruhás kis bambinók néznek ránk kíváncsi gyerekszemekkel. — Nemes vonalú kupola, karcsú tornyok hívogatnak lentről, hogy közelről is megtekintsük Dante és Savonarola, Giotto és Michelangelo, a reneszánsz alkotások híres városát. A Santa Croce téren kötünk ki, ez a biztos rév, ahová mindegyikünk visszatérhet, ha csoportunk tagjai közül valaki netalántán eltévedne a város forgatagában. — Egy-két keskeny utcán áthaladva, a Piazza della Signorián találjuk magunkat. Különös érzés keríti hatalmába az embert. Méltóságteljesen magasodik előttünk a Palazzo Vecchio komor épülete. Mellette a Loggia della Signoria, melyet antik római szobrok ékesítenek. Békésen telepednek meg a galambok Cellini Perseus szobrán és Giambologna alkotásain. Odébb Ammanati szökökútját veszik körül az érdeklődők. Mindez és az ódon házakkal lezárt tér légköre ismét a múltat idézik. Évszázadok nagy történelmi pillanatai játszódtak itt le, amelyek a város életét formálták. E téren égették el a nagy reformátort, Savonarolát, itt függesztették ki elrettentő példaként az árulók, bűnösök levágott fejét. Itt dőlt el a háború és béke ügye és innen,. a palotából igazgatták messzi idegen tájakra nyúló kereskedelmi kapcsolataikat a Mediciek, a város urai. A palota előcsarnokában kopott freskón városunk jelképe, a négy tornyú vár és egy másik freskón a prágai Hradéany tanúsítják, hogy kereskedelmi kapcsolataik messzire terjedtek. Sokáig elidőzhetnénk itt, de tovább csábít a sok néznivaló. — Keskeny utcácskákon átmenve, a város kellős közepére érünk. 3 —4-es sorokban autók hosszú menete száguld hihetetlen gyorsasággal. Legény legyen a talpán az a gyalogjáró, aki be meri vetni magát ebbe a forgatagba. Előírás: amint az átjárón a zebrára lépsz, kötelessége minden járműnek leállni, előnyt élvezel. Nemrég kitelepült ismerősöm oltalma alatt, baljós gondolatok közepette, épségben úsztam meg az átkeléseket. — Csendesebb helyre jutunk, az Arno partjára. A maga nemében egyedülálló hídon, a 600 éves Ponte Vecchión, az arany- és ezüstművesek apró kis boltjai, fülkéi hívják fel magukra a figyelmet. Csodálatos ékszerek, leheletfinom aranypillangók. \ f rr 4" tömör ezüstbrossok, a híres ötvösművészek remekei csábítják a vevőt annyira, hogy nem tudsz ellenállni és kevés lírával a zsebedben is felteszed az elárusítónak a kérdést: Quanta qosta? A választ hallva aztán sürgősen távozol és csak emlékezetedben őrződ e kis remekműveket. Néhány száz méterrel odébb, az Arno túlsó partján a Palazzo Pitti épületre csodálkozol rá. Nyomasztólag hat tömörségével e nagy kőlapokból épült reneszánszpalota, ahol a termek pazar berendezése, a berakásos bútorok, gobelinek, csillárok, kínai fajanszvázák a Mediciek fantasztikus gazdagságáról tanúskodnak; a gazdag képtár pedig Rubens, Murillo, Tizian, Rafael képeivel — művészet iránti rajonságukról. Elkábulsz a látványtól. Utána jólesik egy kis pihenőt tartani. Kint felfrissülsz a palota melletti gyönyörű Boboli parkban. A város egy kis bárjában — így hívják Olaszországban az eszpresszókat — jólesik a nagy választékban kapható fagylalt, a gelati — nem kevésbé az udvarias kiszolgálás — és új erőre kapsz az erős kávétól. Azután ismét az «3 >éa ■a aM 0) '* SS ■° 0J ►*1;a) m .8 3 aa aO S J3 g-s» «2* g Ja S A Dóm márvónyhomlokzatának egy része utcákat rovod. Váratlanul előtted áll a hófehér, rózsaszín és halványzöld márványból épült Dóm, amely szinte súlytalanul libegni látszik a verőfényben. Kupolája, ez a világhírű építészeti remekmű Brunelleschi műve, a campanile, a harangláb Giottoé. A kanyargós utcák visszavezetnek a Fő-térre. A Palazzo Vecchio melletti U alakú épület, az Uffizi, a világ három legnagyobb képtára közül az egyik, tömegesen vonzza a látogatókat. Vezető nélkül elveszett ember vagy. Angol, német, francia csoportok figyelik az idegenvezetők magyarázatát és adják át egymásnak a helyet Filippo Lippi szelíd Madonnái, Boticelli világhírű művei: a Vénusz születése, a Tavasz allegóriája, Rafael és Leonardo de Vinci festményei és Rubens húsvér embereket ábrázoló óriásvásznai előtt, órákig bolyonghatsz, a szellemi megterheléstől agyad már nem képes megemészteni a látnivalókat és végül már érdeklődés nélkül mész el a folyosókon a mennyezetig érő gobelinképek, antik szobormásolatok mellett, hogy felocsúdva, a hétköznapi utcán folytasd várost felfedező utadat. És milyen a hétköznapi város? Fülsiketítő zajjal harsogja egy autóról a hangszóró: Szavazz a kereszténydemokratákra. Mellette terem egy másik kis fürge kocsi és túlharsogni igyekszik: Szavazz a kommunistákra! Némely helyen szinte gázolunk a röplapokban, választás előtti időszakban jártunk ott. — Estefelé mindenki az utcákon van. A nők szép selyemruhában, ékszerekkel, jólöltözötten. A gyönyörű kirakatokban rengeteg áru. A házak belül tiszták, de bántóan hat az utcák nem a legtisztábbnak mondható képe. Mielőtt végleg búcsút vennénk, még gyorsan bedobok 100 lírát a bronz vaddisznókútba, hogy ismét visszatérjek a városba. Hiszen még annyi a látnivaló! BERTHÁNÉ S. ILONA h u Sx ao o 35| Az Appenninek kanyargós útjai
