Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-01 / 26. szám
BEFEJEZETLEN SZIMFÓNIA VI. Ellenkező előjellel A riportsorozat utolsó szereplője szintén egy édesanya, akinek öreg napjait nem szépíti a szeretet minden bánatot feledtető muzsikája. De kivételesen nem gyermeke szíve hűlt ki iránta, hanem ő — az anya — feledkezett meg az anyai magatartás kötelező, sok áldozatot, sok megértést követelő törvényéről. Valamikor — már nagyon régen, egy asszony két gyermekével, egy lánynyal és egy fiúval egyedül maradt. A családfő, az apa meghalt. Az aszszony, akinek egész jellemét, szemléletét átitatta a rossz értelemben vett kispolgári világnézet, az önzés, a kapzsiság, a nyerészkedő hajlam, saját tükörképét a fiában találta meg és lányát új, egyetlen cél szolgálatába állította: felnevelni a fiút. A lány már kislány korában megtanulta, mi a munka — nemcsak a nyári szünet két hónapja alatt, hanem az iskolaévben is dolgoznia kellett, segíteni, hogy a fiú szeszélyei kielégíthetők legyenek. Tizenkilenc éves korában a lány férjhez ment, azután gyermekei születtek, jött a világháború véres zivatara és sok szenvedés után megérkezett 1945 bilincstörő májusa. Az anya minden nap meglátogatta a lányát — és minden nap kitalált valamit, amivel idegesíthette, amivel elronthatta a kis család hangulatát. Valótlanságokat mondott a szülőknek a gyermekekről, saját unokáiról, a feleségnek a férjről, a férjnek a feleségéről — saját lányáról. Az asszony — az anya — csak az egyik gyermekét védte, óvta, kímélte: a fiát. Az asszony — a nagymama — soha egyik unokájának sem mosott ki egy kis zoknit, soha nem vitte el őket sétálni. Az asszony — az édesanya — még akkor sem segített lányának a háztartási munkában, amikor a lánya beteg volt. A lánya és a veje — tűrtek. Tűrték, hogy húsz éven át nem volt egyetlen kettesben töltött vasárnap délutánjuk, hogy húsz év után nem mehettek el kettesben moziba, hogy húsz éven át nem fogadhattak vendégeket, mert a lány anyja ott yolt minden délután és ott volt alkonyaikor, ott volt este és esetleg ott maradt éjfélig, tudni akart mindenről, ellenőrizni akart mindent — húsz éven át. A szoba-konyhás kis lakásban időközben felnőtt a három gyermek, az asszony három unokája, akik soha életükben nem oszthatták el az apjuktól kapott cukorkát három részre maguk között, mert a nagymama megkövetelte a sápot. Időközben az asszony lánya és veje is megöregedtek, hajukban megszaporodtak az ezüst fényű szálak. Idegeikben lerakodott az évek, a három gyermekkel járó gond rozsdája. Időközben az apa megunta, hogy anyósa szennyes pletykákat terjeszt, immár nemcsak a saját lányáról, hanem a gyermekeiről is, és ezért megszakított minden kapcsolatot az anyósával. Sokan talán elítélik a férfit, de van egy-két körülmény, ami feltétlenül őt igazolja. Húsz éven át tűrte anyósa ezernyi szeszélyét, kispolgári önzését. Húsz éven át tűrte, hogy amikor munkájából otthonába érkezett, feleségét már kisírt szemmel találta, mert anyósa felizgatta. Húsz éven át tűrte, hogy a családi problémákat nála, az ő füle hallatára tárgyalják, húsz éven át nem olvashatott zavartalanul egy újságot, vagy egy könyvet, nem beszélgethetett saját feleségével a számára oly kedves művészeti problémákról, mert anyósát az nem érdekelte. Húsz éven át tűrte 9 férfi — a vő anyósa leírhatatlan, beteges önzését és kapzsiságát, mert erre az asszonyra ez a legjellemzőbb. Ez az asszony éveken át ezreket költött a távoli városban, ahol férje örök álmát őrzi a temető nehéz földröge, de sajnálta a pénzt egy szál virágra, régenhalt férje sírjának ápolására. Ez az asszony évek óta jár külföldre és amikor utolsó útjáról megérkezett, saját unokájának is „fekete áron“, jelentős nyereséggel adott el 10 deka külföldi kávét. Ez az asszony irigyelt minden ruhadarabot, amit bakfis korban levő unokája a szüleitől kapott és ez az asszony — bármilyen nevetségesen hangzik: felháborodott amiatt, hogy lánya, a három gyermekes anya, nem hozott saját fiútestvérének ajándékot külföldi útjáról. Ez persze ritka jelenség, de sajnos — ilyen is van. És ha az anya ilyen, nem várhatja, hogy az általa kínzott gyermek szívéből a hála akkordjai zengjenek feléje! PÉTERÉI GYULA Sok tragikus szerencsétlenség származik az alkohol káros hatásából, sokkal gyakrabban keletkeznek azonban lelki, mint testi sérülések. A részeg ember gyerekek előtti feszélyezetlen viselkedése, arcátlanságai és durva kifejezései, fenyegetőzései megmételyezik a gyermek lelkivilágát. Egy alkoholista felesége írta a következő sorokat: .......Tizenhárom éve vagyok férjnél, s férjem azóta iszik. Szépen is, csúnyán is próbálkoztam már vele, de mind hiáha. Amikor részegen tér haza, mindent kifogásol: miért alszom, miért nem várok rá, miért nem főztem más vacsorát, miért, miért... Ocsmányul kiabál rám és a lakásból rendszerint kizavar, mert amint mondja, a lakás az övé, itt nekem nincs mit keresnem. Ha csendesítem, ne lármázzon, ne költse fel a gyerekeket, akkor még hangosabban kezd kiabálni. Amikor rám támad — és ez nagyon gyakran megtörténik — a gyerekek sírnak. Sokszor éjszaka kellett kiszöknöm a bokrok alá, vagy a szomszédék kertjébe. Ott rejtőzködtem, vártam míg elalszik, csak azután mertem bemenni lefeküdni. Volt eset, hogy kicsukott és kénytelen voltam az állomáson tölteni az éjszakát, öt óra felé onnan rohantam munkába. Sokszor nem tudok elaludni, ha nincs otthon, várom milyen állapotban jön haza, mert azzal fenyeget, hogy agyon üt, hogy levágja a fejemet. Ezek után elképzelhetik, milyen az idegállapotom, milyen félelemben élek. És szegény gyermekeim! Ha észreveszik, LELKI SÉRÜLTEK hogy részegen jön haza, a párna alá dugják a fejüket és úgy várják a fejleményeket ...“ Nehéz formálni a gyermek jellemét olyan környezetben, ahol a felnőttek részéről jellemtelenséget, jellembeli fogyatékosságot tapasztal. Lehet igazmondó a gyermek, ha a szülei hazudnak? Az apa részegen jön haza, és állítja, hogy nem ivott. Elkölti a pénzét, de azt mondja, hogy valaki ellopta tőle. A földön fetrengett, a ruhája sáros, mégis azt mondja, hogy autó fröcskölte le. Közvetve, vagy közvetlenül tehát hazugságra, kétszínűségre és egyéb becstelenségre szoktatja gyerekét. Azt is elvárjuk a gyermektől, hogy a kollektíva iránt barátságos, és együttérző legyen. Otthon viszont az iszákos apa önzését és elvhajhászását látja, aki nem gondol a család szükségletére, csak a torkára. Az alkoholisták gyermekei amiatt is sokat szenvednek, hogy a többi gyermek kineveti őket. Ezt a serdülő korban levő gyermekek viselik el a legnehezebben. A fiúknál bizonyos ellenállást, valamiféle védekező magatartást vált ki, verekedéshez vezethet. A lányokat viszont a barátnők megjegyzései sértik: — „Láttam a faterodat részegen.“ „Inkább menj és húzd ki az apádat a kocsmából!“ Ismerünk lányokat, akik a társaságtól távolmaradnak, tánciskolába, mulatságba nem járnak, fiúkkal nem ismerkednek ... és szenvednek. Másoknál viszont ugyanez az eset ellenkező magatartást vált ki, feltűnően szabad viselkedést, mintha a lány minden kellemetlent és fájót el akarna temetni magában. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a gyermeknek élő képalkotó képessége, saját élménye, benyomása és megfigyelése van s ezeket tovább gazdagítja, fejleszti. A gyermekben szemre jelentéktelennek látszó eset is messze menő meggondolások és értékelések indítőoka lehet. A gyermek a családi környezet számos problémájával szemben tanácstalan, Tűnődik a problémák felett és szenved. Nagyon sok gyermek senkit se avat be problémáiba, magában kínlódik, és ez nemcsak az iskolai kötelességek teljesítésében gátolja őt, hanem a gyermekélet örömeit is megkeseríti. Az arcforma is HAJVISELET Azt mondják, hogy a nő legszebb dísze a haja. Sok esetben ez sincs így, pedig valóban így lehetne. Ha ugyanis a haj ápolt, kiemeljük színét, fényét, s főleg, úgy választjuk hajviseletünket, hogy arcunknak megfelelő keretül szolgáljon — valóban díszünk lesz és kiemeli egyéniségünket. Most pedig néhány tanács, milyen arcfomához milyen hajviselet illik: Háromszögű arc: az arccsontok és áll közötti hárqmszögletes részt a haj vonalával enyhítjük,' vagy — nagyon érdekesen hangsúlyozzuk. A gömbölyű arcnál ügy.ejjünk, hogy ne emeljük ki jobban a formáját. Ezért a hajat vagy teljesen magasra fésüljük, vagy mélyen a homlokba, esetleg laza, sima frizurát választunk, a fülnél arcba fésüljük hajunkat. Hogy a négyszögletes arcforma ne hasson túl keménynek, laza, puhán fésült frizurát viseljünk, amely ellensúlyozza a széles, erős állat. Hogy a keskeny, hosszú arc ne tűnjön túl soványnak, a frizurával kell kissé szélesítenünk. Előnyös a homlokba fésült frufru is. A kerekded arcforma a frizu rák szempontjából a legmegfe lelőbb. Sokféle hajviselet-variációra és a divatújdonságok kipróbálására is lehetőséget ad (O-CH)
