Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-01 / 26. szám

Valóban, Zuzka Ruzicková nem pihen meg egy percig sem. Bejárta már az egész világot. Spanyolország kivételé­vel Európában már mindenütt vendég­szerepeit. Nagy karmesterekkel műkö­dött együtt: Otmar Suitner-rel, George Malcolm-mal, Aviva Einhornnal, Lehel Györggyel, Kurt Zanderlinggel és má­sokkal. Ö volt az, aki Václav Neumannal megaiakitotta a Prágai Kamaraszólisták Együttesét. Tagja a Pragokoncert művészbizottságának, a Televízió és Rádió munkatársa és a Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja. Ugyan­akkor a Zeneművészeti Főiskola tanára. — Szeretek tanítani és fialalokkal fog­lalkozni. Elsősorban meg akarom velük szerettetni a komoly zenét. Nem igaz, hogy a mai fiatalok nem érdeklődnek a komoly zene iránt. Sőt, az a tapasz­talatom, hogy sokkal nagyobb a fel­fogóképességük és sokkal érzékenyeb­bek, mint mi voltunk. Másutt kell keres­ni a hibát. Rosszul neveljük őket. Ezt a kulturális műveltségre értem, mivel a technikai tudásuk nagyon is nagy. A fiatalok nagyon fogékonyak, de nincs meg a kellő kapcsolatuk a zenével. Nem helyeslem, hogy csak rádión és televízión keresztül ismerkedjék meg. Mert itt nem jön létre az az áramkör, amely a közönséget és a zenészeket egy hangversenyen összekapcsolja. — Megpróbáltunk nevelő célzatú hangversenyeket rendezni. Az ered­mény nagyon lesújtó volt. A fiatalok unalmas előadást láttak benne. Szerin­tem az előadóban volt a hiba. Például New Yorkban ezeket Leonard Bernstein csinálja. Bernstein nagy egyéniség és a legnagyobb pozitívuma, hogy szug­­gesztíven beszél. Ezért a gyerekek ele­jétől a végéig figyelnek, szórakoznak, és nem veszik észre, hogy tanulnak, így képzelem el nálunk is. — Nem túlzás, ha azt mondom, hogy mi vagyunk Európa egyik kulturális és zenei központja — de valahogy meg­feledkeztünk róla. A külföldiek nem győznek csodálkozni azon, hogy meny­nyire kevéssé értékeljük ezt a rangot. Például a Prágai Tavasz is sokkal na­gyobb propagációr érdemelne. Hiány­zik a szervezés. Nem vagyunk eléggé berendezkedve az idegenforgalomra. Nincsenek szállodáink. Pedig nagy kár. Még szerencse, hegy művészeinket a kellő népszerűsítés hiányában is meg­találják a világ hangversenyszervező irodái. De azt gondolom, jobb lenne, ha r.em kellene bennünket keresni. Zuzana Ruzicková azonkívül, hogy tanít és hangversenyezik, még nyelveket is tanul: angolt és franciát. És szabad­sága kivételével hat órát gyakorol na­ponta. A szabadságot férjével mindig iíthon töltik. Ebben az évben a Tátrába I. L___"I____I. K“szumeK — ... mert ott még nem voltam, mondja bocsánatkérő mosollyal. Kincel Emília Szebbeket nehezen talál városunkban. A ti­zennyolcadik századból valók. Az intézet parányi kis udvarán az épület barokk stílusának megfelelő, kis szökőkutat létesítettek. Vízzel játszó gyerekek szobra — J. Snoupek neves cseh szobrász műve díszíti. Kedves, meghitt hangulatot áraszt, s a víz egyben frissíti az udvar különben eléggé fülledt levegőjét. — Na itt vagyunk. A mi kis klinikánkon! Harminc ágyunk van itt, a második és a harmadik emeleten, hogy közvetlenül a be­tegeken figyelhessük meg, miként hat a diéta bizonyos emésztőszervek betegségében szenvedőkre. — Hallottam, hogy nagyon sokan szeret­nének ide jutni. — Igen. Sokan nem tudják ugyanis, hogy mi nem vagyunk rehabilitációs intézet, s csak bizonyos betegségeket kísérünk figye­lemmel. A pácienseket tehát saját felada­taink szerint vállaljuk. Jelenleg a vékonybél operációja következtében beálló táplálkozási zavarokat figyeljük. A vékonybélben szívó­dik fel az élelem. Ha a bél egy részét el­távolítják, különféle zavarok léphetnek fel. így például, а В 12 vitamin csakis a vé­konybél alsó részében szívódik fel. Ha már most, a bélnek éppen ezt a részét kell eltá­volítani — vészes vérszegénység állhat be. Máskor viszont, a szervezet egész jól adap­tálódik. Az osztály másik feladata tisztázni a vastagbél fekélyes gyulladásos megbetege­désének hatását az ember táplálkozására. Természetesen ez sem jelenti azt, hogy min­den ilyen betegségben szenvedőt felvehe­tünk. Mert például csak a gyomor- vagy nyombélfekély minden huszadik embernél legalább egyszer az életben fellép. Ez úgy látszik a civilizáció betegsége. Mi okozza a fekélyt. — A túlfeszített életütem, a kevés pihe­nés, állandó idegfeszültség, sok cigaretta. De azért ne gondolja, hogy minden husza­dik ember gyomorfekélyes! Ebből a beteg­ségből gyakran csaknem észrevétlenül ki­gyógyulnak a betegek. Sajnos vannak, akik­nél egész életre megmarad. Helyes diétával, ésszerű életmóddal azonban enyhíteni lehet a bajon. Beszélgetés közben gyorsan telik az idő. Dr. Bucko néha-néha órájára pillant. Ki van számítva az ideje. De azért türelmesen végigvezet a többi osztályon is. Büszkén mu­togatja a birodalmát. És méltán. Ma már nem egy eredménnyel dicsekedhet az inté­zet. Számos munkatársa külföldön is nagy megbecsülésben részesül. Sok külföldi ku­tatóintézet érdeklődik munkájuk iránt. Végigmegyünk a fiziológiai osztályon. Itt jelenleg tengeri malacokon végeznek kísér­leteket, hogy a szervezet adaptációs képes­ségét tanulmányozzák. — Ez az osztály nemrégiben egy nagyon fontos feladatot oldott meg. Sikerült kidol­gozniuk a florózis, azaz a flór felszívódása következtében fellépő megbetegedést meg­előző védő diétát. Ezzel sikerül megvéde­nünk számos, flórral dolgozó üzem munká­sainak az egészségét. A harmadik osztályon, a táplálkozás bio­kémiájával foglalkoznak. Jelenleg az ér­elmeszesedés jelenségeit figyelik. — És ez a lakosság táplálkozásával fog­lalkozó osztály — nyit be egy tágas ajtón dr. Bucko. Az első pillanatban úgy érzem magam, mint egy hivatalban. Az íróaszta-A szép tálalás is hozzátartozik a dié tához. „Ne félj! A néni csak megnézi azt a kis kövér kacsódat.“ lók mellett tarka ruhás lányok dolgoznak valamiféle kimutatások felett. — Különböző fontos adatokat gyűjtenek itt, amelyek a lakosság táplálkozási, egész­ségi, gazdasági stb. állapotát tükrözik. Eze­ket aztán statisztikailag dolgozzák fel. Statisztikailag? tetni. Igen. Csak így lehet belőlük következ­— Nagyon érdekes eredményekre jutot­tunk — szól közbe az egyik fehér köpenyes, kedves arcú orvosnő — dr. Sipkává, aki a gyermekek táplálkozásával foglalkozik. — Az iskoláskor előtti gyermekek többsége ná­lunk túltáplált. Ez nem egészséges. Ez ellen tennünk kell valamit. De egyelőre, még csak az adatgyűjtésnél tartunk. Az utcán már megelevenedett a délután. A Mihály-kaputól a Duna felé sétáló fiata­lok zsibongó csoportjai elözönlik a korzót. Elnézem szép növésű, kisportolt alakjukat. Kár lenne, ha a mostani kis óvodás korúak nem ilyenné fejlődnének. G. Vincze Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents