Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-01 / 26. szám

Valóban, Zuzka Ruzicková nem pihen meg egy percig sem. Bejárta már az egész világot. Spanyolország kivételével Európában már mindenütt vendégszerepeit. Nagy karmesterekkel működött együtt: Otmar Suitner-rel, George Malcolm-mal, Aviva Einhornnal, Lehel Györggyel, Kurt Zanderlinggel és másokkal.

Ö volt az, aki Václav Neumannal megaiakitotta a Prágai Kamaraszólisták Együttesét. Tagja a Pragokoncert művészbizottságának, a Televízió és Rádió munkatársa és a Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja. Ugyanakkor a Zeneművészeti Főiskola tanára.

— Szeretek tanítani és fialalokkal foglalkozni. Elsősorban meg akarom velük szerettetni a komoly zenét. Nem igaz, hogy a mai fiatalok nem érdeklődnek a komoly zene iránt. Sőt, az a tapasztalatom, hogy sokkal nagyobb a felfogóképességük és sokkal érzékenyebbek, mint mi voltunk. Másutt kell keresni a hibát. Rosszul neveljük őket. Ezt a

kulturális műveltségre értem, mivel a technikai tudásuk nagyon is nagy. A fiatalok nagyon fogékonyak, de nincs meg a kellő kapcsolatuk a zenével. Nem helyeslem, hogy csak rádión és televízión keresztül ismerkedjék meg. Mert itt nem jön létre az az áramkör, amely a közönséget és a zenészeket egy hangversenyen összekapcsolja.

— Megpróbáltunk nevelő célzatú hangversenyeket rendezni. Az eredmény nagyon lesújtó volt. A fiatalok unalmas előadást láttak benne. Szerintem az előadóban volt a hiba. Például New Yorkban ezeket Leonard Bernstein csinálja. Bernstein nagy egyéniség és a legnagyobb pozitívuma, hogy szuggesztíven beszél. Ezért a gyerekek elejétől a végéig figyelnek, szórakoznak, és nem veszik észre, hogy tanulnak, így képzelem el nálunk is.

— Nem túlzás, ha azt mondom, hogy mi vagyunk Európa egyik kulturális és zenei központja — de valahogy megfeledkeztünk róla. A külföldiek nem győznek csodálkozni azon, hogy menynyire kevéssé értékeljük ezt a rangot. Például a Prágai Tavasz is sokkal nagyobb propagációr érdemelne. Hiányzik a szervezés. Nem vagyunk eléggé

berendezkedve az idegenforgalomra. Nincsenek szállodáink. Pedig nagy kár. Még szerencse, hegy művészeinket a kellő népszerűsítés hiányában is megtalálják a világ hangversenyszervező irodái. De azt gondolom, jobb lenne, ha r.em kellene bennünket keresni.

Zuzana Ruzicková azonkívül, hogy

tanít és hangversenyezik, még nyelveket is tanul: angolt és franciát. És szabadsága kivételével hat órát gyakorol naponta. A szabadságot férjével mindig iíthon töltik. Ebben az évben a Tátrába

I. L___"I____I.

K“szumeK

— ... mert ott még nem voltam, mondja bocsánatkérő mosollyal.

Kincel Emília

Szebbeket nehezen talál városunkban. A tizennyolcadik századból valók.

Az intézet parányi kis udvarán az épület barokk stílusának megfelelő, kis szökőkutat létesítettek. Vízzel játszó gyerekek szobra — J. Snoupek neves cseh szobrász műve díszíti. Kedves, meghitt hangulatot áraszt, s a víz egyben frissíti az udvar különben eléggé fülledt levegőjét.

— Na itt vagyunk. A mi kis klinikánkon! Harminc ágyunk van itt, a második és a harmadik emeleten, hogy közvetlenül a betegeken figyelhessük meg, miként hat a diéta bizonyos emésztőszervek betegségében szenvedőkre.

— Hallottam, hogy nagyon sokan szeretnének ide jutni.

— Igen. Sokan nem tudják ugyanis, hogy mi nem vagyunk rehabilitációs intézet, s csak bizonyos betegségeket kísérünk figyelemmel. A pácienseket tehát saját feladataink szerint vállaljuk. Jelenleg a vékonybél operációja következtében beálló táplálkozási zavarokat figyeljük. A vékonybélben szívódik fel az élelem. Ha a bél egy részét eltávolítják, különféle zavarok léphetnek fel. így például, а В 12 vitamin csakis a vékonybél alsó részében szívódik fel. Ha már most, a bélnek éppen ezt a részét kell eltávolítani — vészes vérszegénység állhat be. Máskor viszont, a szervezet egész jól adaptálódik.

Az osztály másik feladata tisztázni a vastagbél fekélyes gyulladásos megbetegedésének hatását az ember táplálkozására. Természetesen ez sem jelenti azt, hogy minden ilyen betegségben szenvedőt felvehetünk. Mert például csak a gyomor- vagy nyombélfekély minden huszadik embernél legalább egyszer az életben fellép. Ez úgy látszik a civilizáció betegsége.

Mi okozza a fekélyt.

— A túlfeszített életütem, a kevés pihenés, állandó idegfeszültség, sok cigaretta. De azért ne gondolja, hogy minden huszadik ember gyomorfekélyes! Ebből a betegségből gyakran csaknem észrevétlenül kigyógyulnak a betegek. Sajnos vannak, akiknél egész életre megmarad. Helyes diétával, ésszerű életmóddal azonban enyhíteni lehet a bajon.

Beszélgetés közben gyorsan telik az idő. Dr. Bucko néha-néha órájára pillant. Ki van számítva az ideje. De azért türelmesen végigvezet a többi osztályon is. Büszkén mutogatja a birodalmát. És méltán. Ma már nem egy eredménnyel dicsekedhet az intézet. Számos munkatársa külföldön is nagy megbecsülésben részesül. Sok külföldi kutatóintézet érdeklődik munkájuk iránt.

Végigmegyünk a fiziológiai osztályon. Itt jelenleg tengeri malacokon végeznek kísérleteket, hogy a szervezet adaptációs képességét tanulmányozzák.

— Ez az osztály nemrégiben egy nagyon fontos feladatot oldott meg. Sikerült kidolgozniuk a florózis, azaz a flór felszívódása következtében fellépő megbetegedést megelőző védő diétát. Ezzel sikerül megvédenünk számos, flórral dolgozó üzem munkásainak az egészségét.

A harmadik osztályon, a táplálkozás biokémiájával foglalkoznak. Jelenleg az érelmeszesedés jelenségeit figyelik.

— És ez a lakosság táplálkozásával foglalkozó osztály — nyit be egy tágas ajtón dr. Bucko. Az első pillanatban úgy érzem magam, mint egy hivatalban. Az íróaszta-A szép tálalás is hozzátartozik a dié tához.

„Ne félj! A néni csak megnézi azt a kis kövér kacsódat.“

lók mellett tarka ruhás lányok dolgoznak valamiféle kimutatások felett.

— Különböző fontos adatokat gyűjtenek itt, amelyek a lakosság táplálkozási, egészségi, gazdasági stb. állapotát tükrözik. Ezeket aztán statisztikailag dolgozzák fel.

Statisztikailag?

tetni.

Igen. Csak így lehet belőlük következ— Nagyon érdekes eredményekre jutottunk — szól közbe az egyik fehér köpenyes, kedves arcú orvosnő — dr. Sipkává, aki a gyermekek táplálkozásával foglalkozik. —

Az iskoláskor előtti gyermekek többsége nálunk túltáplált. Ez nem egészséges. Ez ellen tennünk kell valamit. De egyelőre, még csak az adatgyűjtésnél tartunk.

Az utcán már megelevenedett a délután. A Mihály-kaputól a Duna felé sétáló fiatalok zsibongó csoportjai elözönlik a korzót. Elnézem szép növésű, kisportolt alakjukat. Kár lenne, ha a mostani kis óvodás korúak nem ilyenné fejlődnének.

G. Vincze Ilona