Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-01 / 26. szám

A MOSZKVAI Music-Hall

Az „Eső Moszkvában“ című jelenet, melyet a Szivárvány esztrádtáncegyüttes ad elő. A Music ball együttese nemrégen Bratislavában is fellépett.

Keménykötésű, középtermetű fiú jelent meg a színpadon, fekete öltözetben. Nyugodt mozdulattal megragadta a kétméteres acélrudat, amely a padlóhoz volt erősítve, és — csodát művelt. Egyik kezében huszonöt kilós súlyt tartott, míg a másikkal fölkúszott a rúdra. Aztán anélkül, hogy a súlyt elengedte volna, vízszintes helyzetbe ereszkedett, párhuzamosan a padlóval.

Ez négy évvel ezelőtt történt a szovjet esztrádművészek pályázatán. Maga a zsűri is nagy tapsviharral jutalmazta az eddig ismeretlen Gennagyij Popovot, az esztrádművész-stúdió diákját.

Röviddel azután már egész Párizs tapsolt Gennagyijnak. A francia sajtó így nyilatkozott a szovjet artistákról: „Az űrhajós ország artistái legyőzik a Föld vonzóerejét.“ A fiatal esztrádmüvész, Gennagyij Popov, a moszkvai Music-Hallal jött párizsi turnéra. Be kell vallanunk, hogy nemcsak neki volt nagy sikere, de az egész együttesnek.

Az esztrádműsor — Alexander Konnikov rendezésében — valóban felkavarta egész Párizst. „Ez a music-hall poézise“ — írták a kritikusok.

Mivel ejtette ámulatba és bűvölte el az együttes a külföldi közönséget? Elsősorban az esztrádműsor költői összhangjával. Ez egyébként jellemző a szovjet music-hall minden programjára. A különálló számokat mindig egy gondolat, egy témakör és zene kapcsolja össze.

Az előadás magába foglalja az esztrád- és cirkusz-elemeket, tehát a látványosságok vegyületét. Itt mindenki megtalálja a ma-Drusz és Fatkln akrobaták mutatványa.

Kajuftan és Soiomovics (APN) felvételei

gáét — akrobata táncot, zsánerdalokat, a klasszikus balettet, az ekvilibrisztikát, szatirikus jeleneteket és a pantomímot. Mindezeket Klnnikov ügyes keze hozta közös nevezőre.

A Szaveljev család számát a pezsgő ritmus és a bűvöletbe ejtő technika jellemzi. Mutatványuk legfőbb jellemvonása az eredetiség. A villany kialszik, folyton változó alakokat látunk, akik megvilágított égő tárgyakkal, labdával és esernyőkkel végzik mutatványaikat. A színpad egyik sarkában egy ügyetlen kutyus játszik labdával, a másikban egy boglyas hajú kisfiú ... De a meglepetés a végén jön. A híres francia karikaturista, Jean Effel alakjai kelnek egyszerre csak életre a zsonglőrcsillagok gyors tempójában. A jelenet egy sötét színpadon játszódik le, amely csak egy műholddal van megvilágítva. Valóban csodálatos látvány.

Kira Szmirnovát tehetsége, humorérzéke és nem utolsósorban kifinomult ízlése segítette hozzá ahhoz, hogy a zene-paródia mestere lett. Csodálatos hangja meggyőző képet varázsol elénk. Egész erejével harcol a sablon ellen, mindaz ellen ami banális, üres és aminek nincs helye a művészetben. És a llrika? Azt mondják, hogy kézenfogva jár a humorral. így van ez a meg nem alkuvó és ironikus Kiránál is. Dalsorozatra készül, melyben Béranger, Brecht és Hikmet verseit adja elő.

... Ki mert Szmirnová után énekelni? Nyikolaj Szlicsenko, a moszkvai közönség kedvence. Szlicsenkonál jobban, szebben senki sem tudja tolmácsolni a régi románcot, a lelki fájdalmat, a szenvedélyes gyöngédséget. A népi cigány dalokban híven fel tudja idézni a tábortűz hangulatát, a szomorúságot és az elkeseredést. Gyakran „legendabelí cigánynak“ nevezik. Kihívóan szép, az egyik percben tüzes, a másikban már szomorú, szenvedélyes és hidegen tartózkodó — egy igazi tehetséges muzikális nép fia.

Még néhány szót az előadás leikéről — a konferansziéról, a tehetséges komikusról, Afanaszij Belovról.

Tulajdonképpen nagyon nehéz róla beszélni. Jobb vele a koncerten megismerkedni. Hogyan is írhatnám le ezt a vörös hajú, fürkésző szemű embert? Ezt az okos, igazmondó embert, kinek látszólagosan buta, naív jósága alatt megalkuvást nem ismerő irónia rejlik.

Ugyanolyan nehéz leírni Emil Gorovec énekművészt, a Voronyin testvérek akrobata mutatványait és a többieket akik a musichall programjának hírnevét öregbítik.

Valóban, ezt az előadást látni kell

M. MARCUKOVA (APN)

Lepkeszár nyakon

Meddig juthat el lepkeszárnyon az ember? Különösen, ha életpályájának szekerébe olyan lomha, nehézkesen mozgó rovart fog be, mint amilyen egy selyemlepke?! Mérnökök, tervezők és kutatók dübörgő traktorok, száguldó gépkocsik, csikorgó fúrótornyok szerkesztésével törnek utat maguknak . . .

Ez a szerény, színházért és zenéért rajongó asszonyka a selyemlepkét, latin néven a Bombyx mori-t választotta. Alighanem Aurelia Chiriac mérnóknő a világ egyetlen asszonya, aki elmondhatja: lepkeszárnyak ragadták magasra. Névjegykártyájára már odaírhatja: kandidátus, azaz a tudományok doktorjelöltje. S maholnap, ha elkészül jelentős, összefoglaló értekezése a selyemhernyótenyésztés korszerűsítéséről, talán elnyeri a magasabb címet is: a tudományok doktora címet.

Hihetetlennek tűnik, hogy ma, a műszál diadalmas hódításának korszakában, milyen fontos szerepet tölthet be egy nehézkes selyemlepke . . .

— Azt hiszem, ha valamilyen csoda folytán máról holnapra megtízszereződne Románia hernyóselyem-termelése, az sem lenne elég. Nemcsak azért, mert a hazai közönség egyre több selymet fogyaszt; a külföldi piacok korlátlan mennyiségben vásárolják ezt a nemes textíliát. Kimeríthetetlen valutaforrásról van itt szó! A selyem ma ugyanúgy királynője a ruházkodás nyersanyagainak, mint kétezer esztendővel .ezelőtt. Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy most már az ipar, a gyógyászat is nagymértékben hasznosítja kiváló tulajdonságait . . .

— A báneasai kutatóintézet mennyiben járul hozzá á hazai selyemtermelés fellendítéséhez?

— Az öreg lugosi selyemfonodát nemrégiben szerelték fel világviszonylatban is igen korszerű gépi berendezéssel. Ezek az automata gépsorok nem tudnak dolgozni a régi, gyenge minőségű selyemgubókkal, melyek szálhosszúsága ritkán haladta meg a nyolcszáz métert. Kísérleti telepünkön új hernyófajtákat nemesítettünk, illetve keresztezéssel honosítottunk meg, amelyek már ezer méteren felüli szálat biztosítanak, ráadásul a nemes fehér fajtából . . . Sikerült oly módon emelnünk a termelékenységet, hogy ma már tíz gramm petéből 25 — 30 kiló gubót lehet szüretelni. Szerencsére, a hazai petetermelést a mi állomásunkra összpontosították, így módunkban áll rövid idő leforgása alatt országszerte elterjeszteni ezeket az új fajtákat.

— A selyemhernyó tenyésztésével elsősorban az öregek foglalkoznak, akik ritkábban járnak ki mezei munkára. Nem lehetne ezt a foglalkozási ágat „iparszerűen“ megszervezni mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellékgazdaságát?

— Fő célkitűzéseink egyikét említi. Hiszen a hernyóselyem termelése egyike a legjövedelmezőbb foglalkozásoknak. Hogy megmaradjunk az említett tíz grammos példánál: ennyi petéből 25 — 30 kiló gubót lehet szüretelni, ennek átvételi ára 1000 — 1200 lej. És a munkaráfordítás mindössze 10 — 15 nap. Emellett elsősorban az öregeket foglalkoztatja, tehát nem vonja el a fizikai munkától a fiatalabb nemzedéket. 1964-ben a szövetkezeti gazdaságok 700 tonna gubót értékesítettek 26 millió lejért. Kidolgoztuk az eperlevél célszerű felhasználásának új módozatait is. Folyamatosan szüreteljük a fiatal, zsenge levelet, amelyből 98 százalékot hasznosít a hernyó. Vegyi úton stimuláljuk a peték keltetési idejét. . . Meggyorsítjuk a körforgást, évente három nemzedéket is felnevelünk.

Belemélyed a számításokba. Külföldi szerzőket idéz, mérlegeli a világszínvonal elérésének feltételeit, lehetőségeit; Chiriac mérnöknő gondolatai előreszaladnak, tíz év távlatába . . .

Lepkeszárnyakon a csúcsok felé? Nem, talán mégsem igy: a kutató elme ragadja magával, egyre magasabbra ezeket a repülni sem tudó selyemlepkéket. Hogy magasabb fokon szolgálják a gazdasági érdekeket s az embert. E. L.