Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-01 / 26. szám

ÉLEK

Itt öltenek tormát a konfekció úf modelljei.

A kéknyomás hagyományos mesterségét sem vetik meg a púchoviak. Egy kis szövetkezetét alapítottak és az Iparművészeti Központ (ŰLUV) számára itt készítik — a népművészeti motívumok gazdag forrásából merítve — a változatos mintájú és szövésű anyagokat.

Említést érdemel még az Azbeszt- és Cementgyár, mely egyúttal a város legrégibb üzeme. Előkészületek folynak az átépítésre.

A járás élelmiszerüzleteinek, szénraktárainak, éttermeinek, tejcsarnokainak, az asztalosok szövetkezetének, a fogyasztási szövetkezetnek, a közszolgáltatási üzemeknek és a rövidáru üzletek igazgatóságainak is Púchovon van a központjuk.

Púchov az egyik legnagyobb vasúti gócpont. Három irányból futnak be a vonatok. A hazánkban közlekedő szerelvények 48 százaléka Púchovon halad át.

Az utolsó tíz év alatt megkétszereződött a város lakossága. Jelenleg 8000 lakosa van, de Púchov még ennél is több embernek nyújt munkalehetőséget. Eddig 8150 ember talált itt megélhetést.

De nézzük meg a nagyarányú fejlődés másik oldalát is...

— Nem tudunk zöldágra vergődni, — panaszkodik Jozef Crhon, a helyi városi bizottság elnöke. — A lakáskérdés nagy kerékkötője a város rohamos fejlődésének. Hogy mégis valahogy előbbre jussunk, az egyéni építkezésre fektettük a legnagyobb súlyt. Többnyire szövetkezeti lakásokat építünk. De ez nem elegendő, — ez nem megoldás.

Az üzemi bölcsődéken és óvodákon kívül, melyek természetesen nem fedik a szükségletet. mindössze egyetlen városi óvoda van, 44 férőhellyel. Ez is ideiglenesen, nem megfelelő épületben elhelyezve.

— Már elkezdtük az új óvoda építését, — mondja Jozef Crhon, de előre tudjuk, annyit fog ez jelenteni, mint egy csepp víz a tengerben.

Az üzleti hálózat avval „büszkélkedhet“, hogy az egész járásban a legrosszabb. A fel-A főtér.

szabadulás óta egy üzletet sem építettek. Sőt, még azt is, ami volt, más célra használták. Rohamos gyorsasággal nőttek az új lakónegyedek, de az üzletekről megfeledkeztek. A nagy elégedetlenség csillapítására már előkészületeket tettek az új áruház felépítésére.

Egy önkiszolgáló és egy kis gyorsmosodájuk van. De ebből az egyiket — az önkiszolgáló mosodát — a munkabizottsági ellenőr betiltotta.

— Tetszik tudni, — védekezik a közszolgáltatási üzemek igazgatója, Stefan Supák — az épülethiány miatt egy öreg kocsiszínt használtunk fel erre a célra. Sajnos, a villanyvezeték megrongálódott és így nem vállalhatunk tovább felelősséget. Csakhogy az új mosodára nincs fedezet.

Púchovnak van kultúrháza és mozija. De milyen?

De mit tesz a művészet iránti szeretet. A fiatalok még ilyen mostoha körülmények ellenére is első díjat nyertek Jiráskov Hronovban, Dürrenmatt Fizikusok című darabjával. Ez a nagy siker arra ösztönözte őket, hogy új, méltó kultúrházat építsenek a város központjában. Az építkezést már meg is kezdték. Tíz millió koronát fordítanak e célra, és 1968-ban már át is adják az épületet.

Az egyetlen szállodát, amelyet a híd építése miatt le kellett bontani, a mai napig nem pótolták. A gumigyárban gyakran megforduló külföldi vendégeket is Trencianske Teplicén kell elszállásolni, mégis évek óta tart a 34 ágyas szálloda építése.

A púchovi ipar termékei mind hazánkban, mind a világban jó hírnevet szereznek államunknak. A város fejlődése valóban várakozáson felüli. Mindenütt, ahol megfordultunk, szorgalmas és munkaszerető emberekkel találkoztunk. Éppen ezért olyan érthetetlen számunkra, hogy miért nem fordítanak nagyobb gondot a város szépítésére és a mindennapi nehéz munka megkönnyítésére. Hiszen úgy sokkal szebb és kényelmesebb lenne az életük.

К E.

Az új lakótelep.

A mozi vagy „minek nevezzelek“?

I. Grossmann felvételei

Kertet varázsoltak

Jól emlékszem, négy évvel ezelőtt ez a terület nagyon el volt hanyagolva. A közelben lakók ide hordták mindazt, ami fölöslegessé vált a porta körül. S habár hivatalosan nem jelölték ki szemétdombnak, lassan mégis azzá vált.

Mivel közvetlenül a vasút mellett fekszik, az utazók gyakran megbotránkoztak ezen. Nehéz volt elképzelni, hogy most, amikor minden ár földért harc folyik, ez a terület kihasználatlanul áll. Meg aztán a város — ha egyáltalán városnak lehet nevezni Tornaiját, mert mióta nem járási székhely, inkább csak átmenetet képez falu és város között — látképét is csúfította. Aki először utazott Pelsőc felől Tornaijára, még le sem szállt a vonatról, máris rossz benyomása volt a városról.

Gyakran utaztam erre, így lassan hozzászoktam ehhez a nem kellemes látványhoz. Aztán hónapokig nem voltam ezen a tájon. S mikor újból ide vetődtem, nem akartam hinni a szememnek. A szemétdombnak nyoma sem volt. Helyette porhanyós földű, négyszögletes virág- és zöldségágyakat találtam.

Legközelebb már egy félórával előbb a vonat folyosóján álltam, hpgy jói megfigyelhessem, mi történt azóta ezen a területen. Bizony sok minden megváltozott. A kertet drótkerítés fonta körül. Az egyenlő részekre osztott parcellák között pumpás kutakból csurgott a víz. A veteményes ágyak mellett asszonyok hajlongtak, itt ott a gyümölcsfák körül férfi tevékenykedett.

A vonat tovább futott, de én gondolatban nem tudtam szabadulni a látottaktól Elhatároztam, rövidesen felkeresem azokat az embereket, akik kertet varázsoltak a szemétdomb helyén.

A nyári eleji eső bőségesen megöntözte a kiszáradt földet. Már két hete n,em esett, s noha naponta kútvízzel öntözték a növényeket, a szomjas föld mégis mohón szívta magába az esőcseppeket. A talaj jól átnedvesedett, s csomóstól ragadt cipőnkre.

Még csak pár perce, hogy elállt az eső, de a kertbe vezető kiskapuk már egymás után engedték be gazdájukat. Hiába, a jó kertész saját szemével akarja látni, hogyan nyújtózik ki a sárgarépa, petrezselyem, hogy terjeszkedik a földieper, vagy hogyan nyílnak ki az életet adó eső után a virágok.

Bocko László vödörrel, kapával a kezében tart a kert felé. A vödörben szép nagy dinnyepalánták lapulnak.

— Elültetem. Hadd legyen dinnyénk is. Pár perc múlva a felesége, Jolánka is élőképül. Gyomlálni indult, mert a gyom kiszedésére ez a leg-Spácil felvétele

megfelelőbb idő — mondja, de tudom ez csak ürügy arra, hogy a kertben lehessen. Mindennap itt vannak, a gyom még jóformán ki sem dugja a fejét, már ki is tépik.

Gyorsan népesedik a kert. Előbb a közelben lakók jönnek, de később a város másik részéről is ideérnek a tulajdonosok. Mindegyik örömmel beszél arról a darabka földről, amely kikapcsolódást, szórakozást, pihenést nyújt számára.

— őszintén mondom, büszkék vagyunk a kertünkre. Két kezünk munkájával, szabad időnk feláldozásával varázsoltuk elő. Komoly munka volt, hiszen ez a terület éveken keresztül terméketlenül hevert — pótkocsikkal hordtuk el róla a szemetet — de meg értei — valja Szarka Margit.

— Egy évig tartott, amíg rendbe hoztuk. Azóta rendszeresen trágyázzuk, így most már minden megterem benne — toldja meg Molnár Katalin.

A Gyümölcs- és Zöldségtermesztő Szövetkezet vezetőségétől megkapták az utasításokat, mit szabad és mit nem szabad termeszteni. A gyümölcsfák kiválasztásakor a törpejákat részesítettéit előnyben. Ezek kevés helyet foglalnak el s az ápolásuk is egyszerű.

Műtrágyát, permetezőgépet és növényvédőszereket közösen vásárolnak a szövetség keretén belül.

A nyolc ár nagyságú parcellák gazdái között verseny folyik. Mindenki azt akarja, az ő területe legyen a legszebb, leggazdaságosabb. Persze, azért közösen örülnek annak, hogy ez a kert a város szépítését szolgálja. S gazdaságos nemcsak nekik, hanem a lakosságnak is, mert a termékekből gyakran jut a piacra is.

H. Zsebik Sarolta