Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-03 / 22. szám
Nemcsak magyarul és németül, de angolul, franciául és szlovákul is jól beszél. Érdekességként mesélik róla, hogy az idegen nyelv számára nemcsak a tájékozódás eszköze, külföldi irodalmi művek, barátok és kollegák tolmácsa, de a színészi felkészülés segítője is. Ha szerepének egy-egy mondatát, hangsúlyát keresi, tanulás közben gyakran lefordítja más nyelvre, úgy ízlelgeti a tartalmát, a szavak megváltozott zenéjét, ritmusát, s azután könnyebben megtalálja az egyetlen, legalkalmasabb előadásmódot. Kossuth-dijas művésznőnk pályája túlságosan gazdag sikerekben, emlékekben és eseményekben ahhoz, hogy felsorolhatnánk egyes állomásait. Csak a legutolsó években Hauptmann Naplemente előttjének Bettináját játszotta, Tennessee Williams Orpheus alászáll című drámájának asszonyszerepét, Mesterházi Lajos több drámájának főszerepét. Emlékezetes vállalkozása volt, a színháztörténeti szempontból is érdekes „második Szent Johanna“, amikor is, pályája csúcsán, más felfogásban, érettebb eszközökkel, de az elsőhöz hasonló nagy sikerrel ismételte meg Shaw drámájának címszerepét. Bulla Elma nemcsak remekművekben képes felnőni a szerep rangjára, de a közepes darabokban játékával szinte társszerzőként építi fel a színpadra vitt figurát. Nash Esőcsinálójára például már régen nem emlékeznénk, ha Bulla Elma nem emelte volna szinte jelképes érvényűvé az illanó boldogságba kapaszkodó csúnya lány figuráját. Mesterházi Lajos Pesti emberek című színművének sikerében is része volt a Mónikát alakító művésznőnek. A darab indulásakor Bulla Elmának elhittük, hogy huszonkét éves, álmok és eszmék fűtik, s elhittük azt is, amikor a felnőttség küszöbét átlépve a szemünk előtt érik és öregedik az élet terheit vállán viselő középkorú asszonnyá. Bulla Elma számára nincs kis és nagy szerep. Csak szerep van — amelyet a maga művészi lelkiismerete szerint egyforma gonddal formál a premieren és a nyolcvanhatodik előadáson. Filmvásznon sajnos a kelleténél ritkábban kapott tehetségéhez méltó lehetőséget, de ahol mégis, — mint pl. az Álmatlan években vagy legutóbb Az orvos halálá-ban, — ott nem lehet nem ráfigyelni. Megtört szemű munkásasszonyai éppolyan hitelesek, mint a családjukat tyúkanyó módra oltalmazó kispolgári feleségek. Keresem Bulla Elma művészetének titkát, kulcsát. És akkor eszembe jut egy jelenet, amelyet az Irodalmi Színpadon hallottam. Brecht A rettegés birodalma című drámájának egy jelenetét, a Zsidó feleséget adták elő. Bulla Elma néhány perces telefon-monológjába belesűrítette nemcsak az egész jelenet, hanem az egész dráma, az egész korszak tragikumát. Csevegő úriasszonyból szinte eszközök nélkül alakult át áldozattá, az emberi kiszolgáltatottság jelképévé. Igen, ez az eszköztelen egyszerűség, és ez a szenvedőkkel való őszinte együttérzés, ez a belülről fakadó humanizmus ad kulcsot Bulla Elma művészetéhez. Ez fűti akkor is, amikor Dürrenmatt Fizikusok-jának kegyetlenül, őrült módjára gonosz doktorkisasszonyát játsza: csak olyankor vádol, vádolja az embertelenséget. Valahányszor színpadon látjuk, mindig újra felfedezzük: az érzelmeknek és a gondolatnak, s a drá-. mák poézisének milyen avatott tolmácsa. De ritkán beszélünk arról, hogy ennek a művészetnek a gyökerei nagyon mélyre nyúlnak: a művész saját érzelmeinek gazdagságát, gondolatainak erejét, szárnyalását, a színpadi játék költőiségét szólaltatja meg Thália szolgálatában. Bulla Elma nemcsak Tháliát — mindenekelőtt kortársait szolgálja a magyar színpadon. Földes Anna VÁROSA felépül minden . . . segít az üzem, meg segítenek a polgárok is . . . már fél millió márka értékű társadalmi munkát végeztek. De tudja úgy van ezzel, ahogy a régiek mondták „adj uramisten. de azonnal!" A gázvilágítás is elavult, ostornyeles égőket kell felszerelni, a képviselő testületet meg kell fiatalítani... mi az, hová szalad? Várjon egy kicsit, van még néhány távlati tervünk is ... ! Nem, kedves Roock elvtárs, ezt már nem hallgatom tovább, mert még tíz perc és jelentkezem ludwigsfeldei lakosnak De hiába akartam menekülni, az ifjúság városa lépten-nyomon követeket küldött, hogy még több okom legyen irigykedni Langethalné a 265 személyes óvoda vezetője boldogan nevetett, amikor feltettem a kérdést: miért szereti a várost. — Tudja itt örök a mozgás, szüntelen és látható a fejlődés. Ha néhány hétre elutazik az ember, már alig várja, hogy visszajöhessen és megnézhesse az új házakat, amelyek távolléte alatt épültek. A város fejlődését a gyár ösztönzi. A gyár, amelynek területe 1963 óta megkétszereződött, és amelynek kilenc üzeméből az egyiket a szőke, nagyon fiatal Waltraut Ree mérnöknő vezeti. A fiatal mérnöknő kalauzolt végig a hatalmas csarnokon, ahol a hőszabályozók szerelését és a felületi megmunkálást végzik. Forrasztanak, krómoznak, izzítanak, mérgesen szisszen a vízbe mártott izzó fém, remeg a levegő a hevítőkemencék előtt, de a mérnöknő felé mosolyt küldenek a férfiarcok. 1953-tól 1958-ig tanulta a fémismerettant a freibergi bányászati főiskolán, 18 hónapot dolgozott az üzem laboratóriumában. Először az edzőműhelyt vezette és amikor megkapta új beosztását, először félt, kételkedett saját tudásában. Szereti a szimfonikus zenét és reméli, hogy egyszer majd egy kutatóintézetben dolgozhat. És csak úgy mellékesen: az üzemben működő nőbizottság elnöke. Méghozzá olyan nőbizottságé, amely nagyon tevékenyen veszi ki részét nemcsak az üzem, de a város fejlődését elősegítő munkából is, amely nem „kávénénik gyülekezete“, hanem a segédmunkástól az igazgatóig mindenki előtt rendkívüli tekintélynek örvendő demokratikus intézmény. Az iskolásgyermekek kis kezei már a jövő képeit rajzolják: helikopterek szállnak Ludwigsfelde repülőterére. A fiatalok őszinte tisztelettel veszik körül az öreg pártharcosokat Jean Tinti-t, a Kornmüllereket és az öregek bíznak a fiatalokban. Ludwigsfelde lakói nem írják, hanem formálják városuk történetét, álmaik, vágyaik reálisak. Fiatal szívek dobbannak egy ütemre, fiatal izmok nyúlnak a jövő felé a Német Demokratikus Köztársaság legfiatalabb városában: Ludwigsfelde-ben. HEINZ KRUSCHEL Az V. lakótelepen 11 emeletes lakóház épül. A város múltját csak a Napóleon kút őrzi. Foto: К. H. Stana lí 1 i I i 5 I Kedves Olvasóink! Május elseje, ,a nemzetközi munkásszolidaritás napja alkalmából kezdtük el nagy nemzetközi vetélkedőnket: „Ki mennyit tud bolgár, jugoszláv, lengyel, magyar, NDK- beli, román és szovjet barátnőink hazájáról, életéről, munkájáról, kimagasló női egyéniségeiről, országuk történelmi múltjáról, jelenéről és jellegzetességeiről.“ Lapunk 17. számától a 39, számig közlünk anyagokat a fent említett témakörből, melyek alapján kérdéseket teszünk fel olvasóinknak, minden országról 2X5 kérdést. A válaszokat levelezőlapon kell beküldeni, az említett ország kezdőbetűjével jelölt, előző számban közölt sorsolási szelvénnyel együtt. A versenybe az is bekapcsolódhat és bekerülhet a sorsolásba, aki csak egy-egy országra vonatkozó válaszokat ad. Nem elég azonban csak az első 5 kérdésre felelni, az ugyanazon országra vonatkozó második kérdéscsoport 5 kérdésére is választ .kell adni. A helyes válaszszelvények kisorsolására ez év októberében kerül sor. Külön-külön sorsolunk az egyes országokkal kapcsolatos kérdéscsoportok részvevői között. A nagydíj sorsolásba azok kerülnek, akik mind a hét ország 2 kérdéscsoportjára helyes feleleteket küldtek be. A kérdéseket a 17: számtól közölt segédanyagok alapján tesszük fel. A díjak külföldi utazások és értékes jutalomtárgyak lesznek. (szerk.)
