Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-03 / 22. szám
OSZTÁLYZATA ELŐTT Smfd Rozália Harminchármán vannak. Négy esztendőt töltöttek együtt a lévai óvónőképző iskola falai között. Ezernél is több derűvel, gonddal, várakozással és élménynyel teli napok. Megszokták, megszerették egymást. Barátkoztak, titkolődztak, vég nélküli terveket szőttek ... és most, milyen különös, néhány nap múlva búcsúznak. Az iskolától és egymástól is Csütörtök van. Az utolsó óra gyermekbiolőgia. Felelés. Élvezettel hallgatóm az értelmes, szép, szabatos feleleteket. Az osztálykönyvbe megérdemelt jó jegyek kerülnek. Talán az utolsók .. . rövidesen már az élet osztályozza őket. Az élet. Mit tudnak ezek a lányok az életről? Ha elhagyják a padokat, sikerül-e majd zökkenőmenteseit összehangolniuk az elméletet a gyakorlattal? Tudják-e majd csiszolni, formálni az élő anyagot, az apró kis emberpalántákat? Az első vizsgán már megállták a helyüket. Február végétől április elejéig hathetes gyakorló tanításon voltak, szerte a magyar lakta vidékeken. Az óvodák vezetői — szinte kivétel nélkül mindegyikükről kitűnő véleményezést írtak: ügyesek, jól felkészültek, szeretik a gyerekeket. Egyszóval: elégedettek voltak velük. De vajon elégedettek voltak-e ők maguk is új környezetükben? Mi az, amit jónak láttak? Találtak-e kifogásolni valót? A tanítási óra után az iskola kertjében, a sportpálya mellett telepedtünk le. Kint a természetben közvetlenebb a hangulat, beszédesebbek a lányok. Eleinte általános dolgokról beszélgettünk, de hamarosan a gyakorló hetek kerültek szóba. Mindenütt szeretettel fogadtak, megértéssel, jóindulattal segítették őket az óvodák vezetői és az óvónők. A gyermekekkel hamarosan megbarátkoztak és annyira összeszoktak, hogy a rövid hat hét után könnyezve búcsúztak el tőlük. Mindannyian kivétel nélkül ezt mondták. De közben-közben feltárták észrevételeiket is. Smíd Rozália kitűnő tanuló. Halk szavú, zárkózott természetű. Keveset beszél. Érzelmeit rímekbe önti. Verseket, novellákat ír. Elítéli a divathóbortot követő, az utcákon érdektelenül lődörgő fiatalokat. — Kissé megszeppentem, amikor azzal fogadtak az óvodában: vannak-e előkészületeim? Hogyne lettek volna!? De azt hittem, a papírra vetett előkészület nem olyan lényeges, mint az, anji íratBrath falán lanul négy esztendő óta — vagy még annál is régebben — bennem él ... Ráértek volna ezt a kérdést az első óra végén feltenni, ... az előlegezett bizalom minden kezdőnek szárnyakat adhat, a bizalmatlanság gúzsba köti... Brath Jolán. Vidám, örökmozgó teremtés. Arcáról egy pillanatra sem tűnik el a mosoly. — Komáromba kerültem gyakorló tanításra. Nem ismertem a vidéket, az embereket, nem szívesen mentem oda. Azt hittem, még a levegő is rossz ott. A nyomasztó érzés már a fogadtatáskor elszállt belőlem ... a gyerekekkel akkor barátkoztam össze igazán, amikor elővettem a hegedűt és játszani kezdtem nekik. Kerekre nyitott szemmel hallgatták, azt hittem, elfelejtettek lélegzetet venni... olyan szeretetre méltóak az ilyen csöppségek, nem is tudom, hogy mondhatják nekik az óvónők, hogy nagyfülű, meg málészájú ... Hol szeretnék tanítani? Ezt már sokan megkérdezték tőlem. Eddig azt mondtam: nekem mindegy, a gyerekek mindenütt egyformák. Szeretni és nevelni kell őket. Most, hogy belekóstoltam egy önálló leány sorsába, rájöttem, hogy könnyelmű kijelentést tettem. Kezdő fizetésből, ha a lakást és a kosztot is Szombati! Marianne fizetni kell, kevés marad... Legjobb lenne valahol az otthonom közelében elhelyezkedni Szombath Marianne az osztály táncprimadonnája. Kicsi korában balettet tanult, most a Népművelési Intézet tánctanfolyamát végzi tévúton. Hathetes gyakorló-működése alatt saját koreográfiájú táncait tanította be a kicsinyekkel. öt óvodai osztály volt abban az épületben, ahol gyakoroltam. Nagyon elszomorított, amikor megfigyeltem, hogy négy jobban van segédeszközökkel felszerelve, mint az ötödik. És abban az ötödik osztályban voltam, ahol a gyerekek még csak evőeszközt sem kaptak ... mindent kanállal ettek. — Minek nekik, úgy esznek, mint a malacok, majd kapnak, ha megtanulnak rendesen enni — vágták a fejemhez, amikor panaszkodtam az illetékeseknek. Nem nyugodtam bele. Azóta már megvan a villa meg a kés, de miért kell ilyesmiért harcolni? Ha az egyik osztálynak jár, jár a másiknak is. .. akkor is ha a gyerekek más nyelven beszélnek. Hegedűs Adél. Minden szavát elneveti. Az ember azt hinné, komolytalan. TÖBB hivatás Dr. Gyimesi, aki orvos és sportember egyszemélyben. Milyen messze is van az állomás Királyhelmectől? Mint Királyhelmec az állomástól! . . . Pontosan annyira! S ha kiszállunk a vonatból, Helmecből csak pár templomtornyot, meg az új kórház nagy épülettömbjét láthatjuk És akaratlanul is elcsodálkozik az ember, hogyan kapott ez az aluszékony kis városka ekkora kórházat? Erre a kérdésünkre Pikor László, a HNB titkára válaszolt. Tőle tudjuk meg, hogy Helmec járási székhely volt és még az átszervezés előtt megkezdték a kórház építését. — Ha nem így történik, nem is lett volna belőle semmi! De hát — szerencsére — így történt. Vannak néha ilyen szerencsés véletlenek is. A helmeci középiskola igazgatója, Tolvaj Bertalan elárulja nekünk, hogy az új kórházban több volt diákja gyógyítja Bodrogköz betegeit. Bodrogköz 50 000 lakosának ötvenéves vágya teljesült! Először az új kórház legidősebb orvosával beszélünk . . . Talán nem haragszik meg ezért a jelzőért . . . Hiszen ő nem akarta, hogy a nevét kiirjuk . . . íróasztalnál ül, előtte kartotékok, akták, iratok . . . Szájában pipa és a feje fölött dicsfény helyett bodor füstfellegek . . . Szemében a sokat látott, tapasztalt emberek bölcsessége és valami vidám csillogás . . . — A titkár elvtárs igazat mondott! . . . Valóban szerencséjük volt a helmecieknek ezzel a kórházzal . . . Természetesen Bodrogköz népe is mögöttünk állt mindvégig. — Ügyes fiatal orvosaink és női középkádereink vannak. Minden továbbtanulási lehetőséget kihasználnak . . . Tanulnak és tanítanak. Rendszeres tanfolyamaink vannak a kismamák és a fiatal anyák részére . . . Agyaink nyolcvanöt százaléka állandóan foglalt. A fiatalok szexuális neveléséről is gondoskodunk . . . — A mai fiatalok semmivel sem rosszabbak, mint amilyenek mi voltunk az ő korukban! ... Ha valaki szidja őket, azt kell gondolnom, hogy az illetőnek nagyon rossz a memóriája ... Mi sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál! Cseng a telefon. Az orvos beszél, nővéreket hív, hogy kalauzoljanak bennünket . . . Vezető nélkül nehezen boldogulnánk ebben az ismeretlen épületben . . . Szó ami szó, nem nagyzolok, ha azt mondom, hogy három kis fehérköpenyes tündérke jött értünk! De a szivünket hét lakatra zárta a kötelesség és elhatároztuk, hogy tárgyilagosak maradunk továbbra is . . És mindvégig! . . . :x Halkan neszez a kis nővérkék fehér cipellője és mi is halkan beszélünk ... A kórházat már gyerekkoromban is egy kicsit templomnak tartottam... A sok fehér ruhás, halk szavú férfi és nő egy kicsit mindig jó varázslónak tűnt a szememben . . . Mindenütt rend és tisztaság! De ez egyáltalán nem is érdekes! ... Az ellenkezője lenne furcsa egy kórházban és egy új kórházban! Pedig nem könnyű itt rendet tartani! Hogy miért? Mert Helmecen nincs a poliklinikának külön épülete és a helybeli lakosok ide járnak be a kórház épületébe, bármi a bajuk ... Ez pedig azt jelenti, hogy nehezebb itt a rendet és a tisztaságot megőrizni, mint ahol külön poliklinika is van! De hát Helmecen olyan sok minden hiányzik Gizi . . . Dóri . . . Ilonka . . . Nagyon szép a munkátok — talán a legszebb Nem foglalkozás ez! Nem hivatás! Hanem élettartalom! . . — igy mondta az az idős orvos bácsi, aki úgy néz a fiatalokra: az orvosokra és a nővérekre egyaránt, mintha a gyermekei lennének. — Mindhárman elvégezték az egészségügyi iskolát? — Mi ketten még nem! — mondja Gizi. Megtudjuk, hogy aki elvégzi, az kilencszáz koronát kap körülbelül. Aki pedig még tanul, az háromszázzal kevesebbet! . . . Hát ez bizony még Helmecen sem sok pénz! De azért kedvesek, vidámak és bizonyára lelkiismeretesek is ..." Nemcsak a pénzért dolgoznak, hanem lelkesedésből is . . . Lehet, hogy először csak a fehér köpeny tetszett nekik, de most már szívvel-lélekkel végzik a munkájukat Megmutatják a laboratóriumot is, a munkahelyüket. Csillognak a különféle alakú üvegedények a sok színű titokzatos folyadékkal. Nincs itt bagoly, sem fekete macska, sem csillagászati messzelátó, senki sem rajzol horoszkópot, nem görnyed füstölgő, gőzölgő üst fölé százéves vénség . .
