Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-06-03 / 22. szám
AKROBATAMUTATVÁNY a Tátra fölött Szerencsénk volt. Anicka Berouskovát csakugyan az utolsó percben értük el. Éppen befejezte rendszeres napi edzését, s utána mindjárt hozzálátott a csomagoláshoz. Ugyanis hosszú útra készült — Prágából Szófiába. Ügy kezdődött, hogy Prágában, a Vodiková utcai Variete Praga reklámszekrényében érdekes fényképet fedeztünk fel: a kép Anna Ottini-Berouskovát ábrázolta, amint mutatványt végez a Magas Tátra-i függővasút, a „lanovka“, kabinjára erősített trapézon a csúcsok fölött. Ügy gondoltuk, olvasóinkat is érdekelni fogja ez a bátor kislány. Anicka Berousková tizenhét éves és a múlt évben — valószínűleg, mint a legifjabb csehszlovák artistanő — tette le a kötelező szakvizsgákat, mégpedig kitűnően. A család artistacsalád és igazán mindent megadott a kislánynak, hogy felkészülhessen jövendő művészi hivatására. Első munkahelyein, a brnoi Rozmarínban és a szlovák Kriván cirkuszban, Anickát többször is megnézték a filmesek, akik az „Ég és föld között“ című rövidfilm forgatását készítették elő. A filmesek látogatásai azzal végződtek, hogy 1965 júniusában szerződtették. Az időjárás nem nagyon kedvezett a filmeseknek, tehát minden pillanatot ki kellett használniuk. A Skalnaté Pleso-i állomáson a papa szakszerűen felszerelte a kabinra a trapézt, amelyre aztán Anicka, bundába burkolódzva rátelepedett, és a „lanovka“ elindult a Lomnici csúcs felé. A kijelölt helyen Anicka ledobta a bundát és belekezdett a mutatványba. A produkció több, kézzel és lábbal végzett gyakorlatból állt, amelyeket Anicka erősen lúdbőrösen végzett el. Nem, nem a félelemtől. Hanem az erős hidegtől lett libabőrös. Bizony boldog volt, amikor a mutatvány végén ismét bebújhatott a bundájába. Egyébként meggyőződhetett róla. hogy a szabadban is érvényes az, ami a cirkuszban: minden mélység sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen a valóságban, különösen, ha az ember fejjel lefelé függ fölötte. De Anickát nem riasztotta vissza az alatta tátongó több száz méteres űr: a szokatlan körülmények között fegyelmezetten végezte megszokott munkáját! A „megszokott“ egyébként sok szokatlant is jelent. Anicka Berousková sikereinek titka nem is annyira személyének bájában rejlik, hanem a biztos mozdulatokkal, technikai tökéllyel bemutatott gyakorlatainak igényességében. Abban, hogy már-már elérte a világszínvonalat. Elengedhetetlenül fontos, hogy a jó artista egészségesen nagyravágyó legyen. „Mindig többre vinni“ — ez a vágy Anickában is él. Mostanában új gyakorlat betanulását tűzte ki célul. Olyant, amelyet eddig csupán férfiak végeztek, mert nagy fizikai erőt követel. Az egész világon jelenleg csak egyetlen egy artistanő — az amerikai La Toure — képes erre a mutatványra. Anicka Ottini akar a második lenni. Az „Ég és föld között“ című rövid filmünket már bemutatták az Egyesült Államokban, Japánban, Franciaországban, Hollandiában és másutt. Anickának a filmszereplés már több ajánlatot „hozott a konyhára“: Nyugat-Németországból és Svájcból szerződést, Indiából filmszerepet ajánlottak föl neki. Egyelőre első külföldi munkahelyére utazik, Szófiába, ahol az állandó bolgár cirkusztársulat szerződtette. Még csak annyit: Anna Ottini Szófiában ezúttal indián kosztümben lép majd föl. Irta és fényképezte: VRASTISLAV DANIELOVSKY „A" BULLA Bulla Elma nem most jutott el muveszetenek arra a csúcsára, hogy nevét Így, keresztnév nélkül, szinte fogalomként emlegessük. A Bulla — ez Budapesten rangot jelent: a nézőnek egy-egy felejthetetlen színházi estét, sajátos filmfigurát, és mindenekelőtt egy különös muzsikájú, orgonabúgású, vagy annál talán valamivel keményebb, vibrálőbb, csodálatosan kifejező és jellemző hangot. A rádióban elmondott fél mondat is elég ahhoz, hogy hívei és rajongói ráismerjenek.. Pedig nincs semmi benne a sztár-típusból. Régi fényképek őrzik sugárzó szépségét: ifjan sem volt vamp, szépsége virágában sem démon. Szent Johanna páncélja jobban illett rá, mint a végzet asszonyának ezüstrókája. Ha civilben jár, boltban vagy a belvárosban, ha békeküldöttként képviseli hazánkat a különböző nemzetközi színtű tanácskozásokon — inkább tanárnőnek, orvosnak néznék, mint színésznőnek Pályafutása Pozsonyban kezdő dött: csodagyerek volt, akinek táncára büszkén figyelt fel egy város. Mozdulatművésznek készült, s egy váratlan esemény sodorta a színészi pályára. Felfedezője, bármilyen különösen hangzik — a német nyelvű színház megújítőja, Reinhardt volt. — Magam sem tudom, hogy olyan jól beszéltem, vagy olyan rosszul táncoltam azon a vizsgaelőadáson, amelyen meglátott, — mesélte sokkal később egy interjú alkalmával — de Reinhardt rábeszélt, hogy adjam fel a balettálmokat és legyek színész. Nagyhírű színházában rögtön komoly szereppel kezdtem; első szerepem a Szentivánéji álom Puck-je volt A siker után ébredtem csak rá, hogy ezen a pályán nem lehet csodagyerekként felnőni, hanem rendszeres tanulással kell felkészülnöm a színpadra. Bécs, Berlin és München után Bárdos Artur budapesti színházigazgató hívta haza Bulla Elmát, Szent Johannának. A minden kételyt elsöprő elismerés azután megalapozta itthoni színházi karrierjét. Alig volt fővárosi színház, amelynek színpadán az eltelt esztendők alatt ne játszott volna. A harmincas évektől kezdve rendszeresen szerepelt filmvásznon is: előbb német, majd magyar rendezők filmjeiben. A tíz évvel ezelőtt megjelent lexikonban hiába keressük, csak a motorok rajongói ismerik már hosszabb idő óta, mert itt készül a „Wiesel“, a „Berlin“ és a „Troll“. Egy ma kiadott lexikon azonban már nem feledkezhetne meg Ludwigsfelde-ről, a Német Demokratikus Köztársaság legfiatalabb városáról, ahol 13 ezer ember él és a lakosság átlagos életkora alig 33 év. Itt épül az ország legnagyobb és legmodernebb autógyára. A múlt év július 7-én hagyta el a gyár területét az első W 50 típusú teherautó és ebben az évben további ezer gépkocsi gördül ki az üzem kapuján. De a lexikon-szerkesztőnek vigyáznia kell, mert 1970-ben már a fenti adat sem érvényes, hiszen a város vezetői szerint ekkor már 20 ezer ember él.majd az ifjúság városában. Az ismerkedéshez két óra elegendő A város szívében lévő téren két épület áll, az egyik a kultúrház, amely Arthur Ludwig, a Daimler művekben működötl ellenállócsoport hősi halált halt tagjának nevét viseli, a másik pedig egy több emeletes áruház. A „városháza“ egy egyszerű zöld barakk és ez a városatyákat dicséri, mert azt igazolja, hogy nem a saját kényelmüket tartották a legfontosabb feladatnak. Azután van egy közkút is a téren: a Napóleon-kút. Különös nevét annak köszönheti, hogy a kis korzikai állítólag ezen a téren töltött valamikor egy éjszakát. A kíváncsi látogató megnézheti a pályaudvart, az, új Szt. Mihály templomot, a könyvkereskedést, az öt iskolát és gyönyörködhet az új, világos, modern házak sokaságában és a házak közé ékelt játszóterekben Negyven évvel ezelőtt von Knesebeck úr zsellérei pergették itt szomorú napjaikat, — ma itt emelkednek az ország legfiatalabb városának falai. Lakói nem átmeneti időre telepedtek le, hanem egy egész életre. És éppen ezért építik városukat egyre szebbé éppen ezért látható és érezhető, hogy Ludwigsfelde minden lakosa a jó gazda szeretetével gondoskodik a város fejlesztéséről. A kultúrházban 30 érdekkör műkő-AZ IFJÚSÁG Rose Hill Tews balett-tanár leg tehetségesebb tanítványa A napfényes házak közé ékelődő já szótereket betölti a gyermekkaci pizzicatója. dik. Amikor meglátogattam az ifjúság városát, éppen Tews balett-tanár vezényszavára mozdultak a fiatal testek, köztük a 14 esztendős Rose Hill, aki olyan tehetséges, hogy már felvették a lipcsei balett-iskolába A polgármester igazolta, hogy a városi tanács különböző bizottságaiban 300 ludwigsfeldei polgár vállalt munkát, de 6 soha nem elégedett, mindig többet akar . .. T Az új negyed lakóinak átlagos életkora 25 év. Minden hónapban 4C gyermek születik. Szükségünk van bölcsődékre, óvodákra, üzlet- és klubhelyiségekre. Sorolhatnám reggelig hogy mennyi még a tennivaló! Üj fürdőt kell építeni, ismét szükség van egy új iskolára is. Hiszen tudom, hogy
