Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-03 / 22. szám

аТ&Т

. és milyen lángot szíthatnék én, ha nem azt, amely bennem ég?!"

Új munkastílus — új gondok

Aragon

Hosszú ideig a merevség, a csupán globális szempontok érvényesülése Jellemezte a politikai munkát. Napjainkban, a CSKP XII. kongresszusa határozatainak teljesítése révén, minden vonatkozásban utat tört az a munkastílus, amelyet a sokoldalú, mélyreható elemzés, az emberközelség jellemez. E törekvés élén a kommunista párt áll, amelynek szervei és szervezetei éppen a sokoldalú szemlélet érvényesítése során napirendre tűzik a sajátságos női problémák megoldását, a női szervezetek munkájának felülvizsgálását. Ebben a folyamatban sok, eddigi rejtett probléma kerül napvilágra, többek között a nőbizottságok munkájának szervezeti és tartalmi kérdései, a nők politikai aktivitásának lehetőségei, a nők helyzetének ökonómiai és szociológiai összefüggései stb. Mivel, mint mondottuk, e kérdések megoldását a párt szorgalmazza, tűzi napirendre és sürgeti, különböző fokú pártszervek képviselőinél érdeklődtünk aziránt, hogyan alakul a párt és a nő viszonya, milyen helyet foglal el a pártmunkában a „nőkérdés“. Meglátogattunk kerületi vezető párttitkárt, járási funkcionáriust, üzemi pártbizottsági elnököt, pártcsoport-vezetőt és fiatal párttagot, hogy kérdéseinkre választ kérjünk

Nemcsak ökonómiai kérdés

Rudolf CVIK elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja, az SZLKP Közép-Szlovákiai Bizottságának vezető titkára szívesen nyilatkozik felvetett kérdéseinkről:

A nőkkel kapcsolatos kérdések sajnos igen hosszú ideig nem kerültek külön napirendre. A kerületi pártbizottság titkárságán a gazdasági kérdésekkel összefüggésben tárgyaltunk a nők foglalkoztatottságának problémájáról. Ez ugyanis kerületünkben égető probléma. A tornaijai ruhagyár üzembe helyezésekor is megmutatkozott, hogy az új munkahelyekre több volt a jelentkező, mint a munkaalkalom. A nőknek munkaalkalmat nyújtó üzemekben hiány mutatkozik, de nemcsak a rimaszombati járásban, hanem Prievidzán, Handlován és másutt is. Ez nemcsak beruházások kérdése, hanem a szolgáltatásoké is. Gazdasági szempontból azonban az úgynevezett női üzemek kérdése néha problematikus. A gazdasági vezetők, hogy őszinték legyünk, nem szeretik, ha túlsúlyban vannak a női munkaerők. Rengeteg problémát okoz az ilyen üzemekben a nagyarányú munkaerőhullámzás, mint például, a púchovi Makytában. A női munkaerők elosztása sem olyan, mint szeretnénk. A mezőgazdasági iskolákba például aránytalanul kevés leány jelentkezik.

— Mindezek a problémák, amelyek gazdasági vonatkozásban ütköznek ki, gyökereikben a nők társadalmi helyzetének, a családban betöltött szerepének a problémái. Pártbizottságunk ezért e kérdések megoldására ösztönzi a különféle szervekben és szervezetekben dolgozó kommunista nőket. Elsősorban, persze, a nőbizottságok tevékenysége tölt itt be nagy szerepet. De úgy vélem, nem hagyhatunk mindent a nőbizottságokra. A pártban valamikor úgy szerveztük a munkát, hogy a szervekben mindig volt egy két elvtársnő, aki külön a női kérdésekkel foglalkozott. Ennek ma hiányát érezzük. A nöbizottságok szervezetileg a nemzeti bizottságokhoz tartoznak, ezen azt hiszem nem kellen változtatni, de jó lenne, ha a pártbizottság közvetlenül is, erre hivatott dolgozója útján befolyásolhatná a munkát.

Növekszik a nők szerepe

A nők politikai aktivitásáról szólva Cvik elvtárs kijelentette, hogy a pártbizottságokba beválasztott nők száma növekszik. Míg tavaly a kerületi pártbizottság plénumának csupán

három nőtagja volt, az idei kerületi konferencián nyolc nőt választottak e szervbe. Az SZLKP kongresszusán 30 nő vett részt a kerületből, a CSKP XIII. kongresszusára 10 elvtársnő megy. Hasonló arányban növekszik a női tisztségviselők száma a járási és üzmei pártszervezetekben is.

— Sajnálatos azonban — fűzi az adatokhoz a vezető titkár —hogy a pártapparátusban még mindig kevés a nő. Pedig a tisztviselő elvtársnőkről az a vélemény alakult ki, hogy igen jól megállják helyüket, s nagyon aktívak.

— Mint arról már szó volt, a mindennapi pártmunka megköveteli, hogy nagyobb gondot fordítsunk az emberek életét közvetlenül befolyásoló mozzanatokra. Ezért úgy vélem, minden pártszervezetnek külön is foglalkoznia kellene a nők kérdéseivel és általában a nők körében végzett munkával. Az ifjúsággal kapcsolatos pártvita jó eredményei azt mutatják, hogy ehhez hasonló módon közelíthetnénk meg e kérdést. A kerületi pártbizottság a CSKP kongresszusa után rövidesen nőaktivát rendez. Itt bizonnyal szó esik majd a nőbizottságok szervezeti kérdéseiről is. Ettől az aktívától azt várjuk, hogy irányt adjon további munkánknak e téren. Ezenkívül felhívtuk a különféle szervezeteket, a kerületi nemzeti bizottságot, a szakszervezeti tanácsot, a Jednotát és másokat, tegyenek javaslatokat a nők körében végzett tömegpolitikai munka hatékonyabbá tételére.

A család és a nő

— A nők politikai aktivitásában nagy szerepe van a családon belüli munkaszervezésnek, a családtagok egymás iránti viszonyának. Ki tagadná, hogy ebben a vonatkozásban nagy felelősség hárul a nőre. Ez már önmagába is jelentős tartalmi részét képezi a nők körében végzett politikai munkának. E tevékenységet ezért nagy mértékben a fiatalság nevelésére kellene Irányítani, mert ennek a családon belül és társadalmilag is óriási jelentősége van.

— A nő helyzete a családban sokban függ a gazdasági tényezőtől — keresetétől is. A jelek arra mutatnak, hogy e téren javul a helyzet. Az új irányítási rendszer nagy lehetőségeket kínál. Igen sok nő dolgozik a kereskedelemben, de itt aránylag alacsonyak a fizetések. Az új irányítási alapelvek komplex megvalósítása az úgynevezett bérplafon felszámolásával, lehetővé teszi a bérek jelentős növekedését a kereskedelemben. Erről a CSKP XIII. kongresszusa részletesen tárgyal majd.

— Sok családban bonyodalmakat okoz az anya foglalkoztatottsága. Sok asszony szívesebben dolgozna, kapcsolódna be a termelésbe, ha rövidebb munkáidéig dolgozhatna. Ügy vélem, nem használtunk ki minden lehetőséget a lerövidített munkaidejű munkahelyek létesítésére, s e téren sok tartalékot tárhatunk még fel.

x x

Befejezésül a kerületi pártbizottság vezető titkárától megkérdezzük, mint férjet közvetlenül is érintik-e a problémák, amelyekről szó volt?

— Az én esetem nem tipikus — válaszolja nevetve. De elkomolyodik, hiszen az ő felesége is dolgozó asszony. És rajta keresztül a sok ezer dolgozó házaspár problémái betörnek a vezető titkár családjába is. A tiszta ing, a rend a lakásban többletmunkát követel ebben a családban is, a nagy elfoglaltság Itt is lerövidíti az együttlétet, a közös szabad időt. Ezen a ponton tipikus a vezető titkár esete is. Gyanúba veszem, hogy ezért komolyodott el ... És ez jó.

VILCSEK GÉZA

Kedves Elvtársnők!

Hincz Gyula rajza

Nem könnyű visszatekinteni a sok-sok szenvedéssel, akadályokkal teli hosszú útra, amit megtettünk.

Napszámos, szegény szülők, hét gyermek, kevés bér, háromnégy osztály az iskolában, proletár cselédsors. így ismerkedtem az embertelen, elnyomó társadalommal. 1919 —20-ban — tizenhat éves lehettem, az itteni konzervgyár idénymunkása lettem, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet tagja. Akkor ismerkedtem meg férjemmel, akivel 1924-ben beléptünk a kommunista pártba. Több nővel együtt megalakítottuk női szervezetünket, amely a párt minden akcióját támogatta. Létszámunk nem volt nagy, de annál nagyobb volt a lelkesedés és az akarat, futotta az időnkből és az erőnkből mindenre. Megszerveztük a proletárgyerekek vasárnapdélutánjait, forradalmi dalokkal és versekkel, uzsonnával egybekötve, amit mi nők a kevésből hoztunk össze. Hiába volt a burzsoá rendszer támadása, nem tudta a nőket szép munkájuktól elriasztani. Hiába volt minden terror, üldözés, erre úgy feleltünk, hogy megszerveztük a Vörös segélyt, majd a Szolidaritást, amely az üldözötteket és bebörtönzötteket lehetőségeikhez mérten jogilag védelmezte, és élelemmel, cigarettával, könyvvel-újsággal látta el.

Igen harciasak voltak a Nemzetközi Proletár Nőnap alkalmával rendezett demonstrációs nyilvános gyűlések, amelyeket a Masaryk — Benes rendőrség úgy akart megakadályozni, hogy a gyermekeket nem engedte a szüleivel felvonulni. De az újabb és újabb provokációk, akadályok sem tudták a rimaszombati proletárasszonyokat megakadályozni abban, hogy ne tüntessenek a háború ellen, a békéért, szabadságért. Illegális röplapokat készítettünk és a nők is kivették a részüket, a horkai, füleki, losonci, rozsnyói, a mosti, korompaí sztrájkokból.

De nemcsak az illegális pártmunkában, hanem a félszobadítási harcban is segítettünk. Több rimaszombati nőnek a neve belekerült a • szovjet — román — csehszlovák katonák aranykönyvébe.

Azóta, hazánk szocialista építésének 21 esztendeje alatt Csehszlovákia asszonyai újra kiérdemelték a Csehszlovák Kommunista Párt elismerését mind az üzemekben, mind a mezőgazdaságban és a közéleti tevékenységben. Építő munkájuk mellett gyermekeik neveléséről is gondoskodnak, és a férfiak egyenrangú társaiként részesei új társadalmunk építésének.

Mi, sajnos betegségünk miatt az utóbbi időben, már csak csendes szemlélői vagyunk a nagy, szép és hasznos építőmunkának, melynek eredményeit és feladatait most értékelte a párt XIII. kongresszusa. De azért úgy érezzük, a mi munkánk is benne van ezekben az eredményekben.

A további feladatok teljesítéséhez friss egészséget, jó erőt kívánunk, kommunista üdvözlettel:

Réthy Erzsébet és férje, Rimaszombat