Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-27 / 21. szám
Erdei Lászlöné, a Magyar N6k Országos Tanácsának elnöke, vendégül látja Novotny elvtársnőt, köztársasági elnökünk feleségét. U, figyeljük a fejlődést, azt mondhatjuk, r-lcl hogy a felszabadulást követő években egy gyűlésen felszólaló asszony többnyire érzelmesen, egyéni problémáiról beszélt, — ma pedig józan, tárgyilagos és felelősségtudat hajtja át. Amikor húsz évvel ezelőtt egy hat elemis parasztasszony felszólalt valamelyik gyűlésünkön, az azt jelentette, hogy szabadnak tudta magát. Ha ugyanez a parasztasszony ma szót kér, nemcsak a saját személyére, hanem a közösségre vonatkoztatva és általánosítva mondja el, ami foglalkoztatja. Ma már nemcsak önmagáért, a családjáért, hanem az egész közösségért, az egész társadalomért felelősséget érez. Nem panaszkodik, hanem mérlegel. A nő felszabadult, egyenjogú lett, biztonságban érzi magát — törvényeink védik — szeretne élni jogaival, de nem mindig tudl önálló és független, ami a munkáját illeti, magánéletében néha mégis ki van szolgáltatva a férj és egy sereg követelező gyerek szeszélyeinek. Szabadok vagyunk. Vannak jogaink. De ki és A NŐK HELYZETE Magyarországon mi tartja össze a családot?! Ki neveli a gyerekeinket? Mit ér a nő? Szinte lehetetlen felsorolni mindezt, amit a mozgalom a nők élet- és munkakörülményei javítására, műveltségük növelésére tett. Ezeket az akciókat, kezdeményezéseket, kampányokat azonban egy közös alapvető eszme hatotta át: az a kívánság, sőt követelés, hogy a nő a szocializmus építésének részese legyen és a férfinak tudásban, felkészültségben, műveltségben s helytállásban egyenrangú társa. A nő, aki felnőtt jogai megértéséhez, érvényesítéséhez, nem mindig kapja meg a szükséges feltételeket. Részletkérdések? — De döntő fontosságú az is, hogyan tud alkalmazkodni a modern élet követelményeihez. S az is, hogy a modern élet hogyan tud alkalmazkodni a nő megváltozott helyzetéhez. És ez kerül mindinkább előtérbe; tud-e az állam, a társadalom — és ezen belül a család — annyi és olyan segítséget adni a mai nőnek, hogy mindkét hivatását hiánytalanul teljesítse? Döntő jelentőségű, hogy tudunk-e segíteni a mai asszonyoknak a gyermeknevelés és a háztartás gondjaiban. Tudunk-e adni elég bölcsődét, napközi otthont, elég önkiszolgáló üzletet, egyszóval, elég szolgáltatást, hogy egyszemélyben lehessen kiváló feleség, anya és dolgozó. Mozgalmunknak másik, nagy jelentőségű sikere az a talán ellentmondásnak tűnő tény, hogy az ún. „nőkérdés“ már rég túlnőtte a nőtanácsok kereteit; a nőkkel kapcsolatos problémák megoldásával ma már az egész társadalom, különböző állami és társadalmi intézmények egész sora foglalkozik. A nő megértette és vállalta társadalmi szerepét, hivatását, s egyenrangúsága tudatában vesz részt az élet minden területén a munkában — ott találjuk a szocializmus építésében, az ipari, a mezőgazdasági termelésben s az értelmiségi pályákon egyaránt. Nem elég elindulni az úton, tovább kell haladni és másokat is hívni, akarni és tenni. A fő kérdés ez. S ma már egyre több aszszcny képes arra, hogy tudatosan alakítsa ki az adottságoknak megfelelő, igazán modern családi légkört. Ennek talán az a lényege, hogy ne csak a nő érezzen felelősséget a családjáért, hanem a család is érte. Ha száz dolgozó nőt megkérdeznénk, hogy mi a legnagyobb problémája — alighanem kilencvennyolc a kettős helytállás követelményéről szólna. Talán nem szabatosan, de utalna a még mindig mutatkozó ellentmondásokra, amelyek a munkahelye, továbbtanulása, a bölcsődék kérdése és otthoni és családanyai elfoglaltságában mutatkoznak. Eredményeink mögött rengeteg munka, lelkesedés, erőfeszítés húzódik meg. Sok tízezer aszszony aktivitása, együttműködése, tervszerű és eredményes munkája jellemzi a mögöttünk hagyott húsz esztendőt. Kommentár nélkül idéznék egy-két adatot; 1941 és 1960 között több mint háromszorosára nőtt Magyarországon a diplomás nők száma és négy és félszeresse az érettségizetteké. A nőmozgalom ereje, szervezettsége is segítette ezt a fejlődést. Segítette az aktivista, aki kitartással, bátorsággal buzdított, tanított, fáradságot nem ismerve agitált, irányította, illetve formálta a közvéleményt — javaslatokat tett az állami szerveknek. A nőmozgalomnak központi kérdése, hogy feloldja a családban jelentkező ellentmondásokat. Akár azért, hogy a családdal kapcsolatos erkölcsi magatartást megváltoztassa, akár azért, hogy a nőnek a munkában való helytállását segítse és erősítse. Nemcsak arra taníthatjuk a szülőt, hogy milyenné és hogyan nevelje gyermekét, hanem arra is, hogy kialakuljanak benne a szocialista társadalom emberi és társadalmi eszményei. Mozgalmunk feladata ezért: állandóan lépést tartani a fejlődéssel, — érzékeny szeizmográfként jelezni a megoldásra váró kérdéseket. Nők a közéletben Nézzük meg, hol állunk most a fejlődés létráján? Honnan és meddig haladtunk? Adjuk át a szót a számoknak: A felszabadulás előtt az országgyűlésben összesen 5 nő kapott helyet. Az 1945—47-es nemzetgyűlésben 14, a képviselők 3,3 százaléka. Ma 63 nő vesz részt a törvényhozásban (18,5 százalék) s a magyar történelemben először: az országgyfl-> lés elnöke is nő. Bár a közigazgatásban dolgozók 55 százaléka nő, vezető szerepük itt is kisebb, mint a törvényhozásban. A tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei között csak 4,5 százalék, a tanácstagok között pedig 17,6 százalék. A legutóbbi választások során a községben emelkedett leginkább a női tanácstagok száma. A legnagyobb számarány eddig a vb-titkároknál volt, 26,4 százalékuk nő. Hasonlóképpen jók a tapasztalatok a bíróságok női népi ülnökeit illetően. Számuk országos átlagban 25—30 százalék között van. 1941-ig a keresőképes korú nőknek mintegy 39,4 százaléka volt alkalmazásban, ma 62,6 százaléka. Ez szám szerint csaknem kétmillió nőt, az összes dolgozók 37,5 százalékát jelenti. A könynyűipar 300 ezer nőt foglalkoztat, s ez a szám az iparágban dolgozók 62 százaléka. A szakmunkások 32 százaléka asszony. Ma már nincs olyan területe a könnyűiparnak, ahol ne találnánk nőt vezető állásban. A megváltozott gazdasági és társadalmi helyzet következtében egyre nagyobb az igény a művelt, kulturált, szakképzett emberek iránt. Ebben a nagy, társadalmat átformáló munkában jelentős szerepük van a nőknek. Ügy kell gondolkoznunk, azzal a meggyőződéssel dolgoznunk, hogy rajtunk, a mi helytállásunkon is múlik, hogyan alakul hazánk és a világ sorsa. Az anyáknak kell ébren tartani az egész társadalom felelősségérzetét a gyermek védelméért. Szélesítenünk kell a nők látókörét, hogy józan ítéletű, melegszívű segítői lehessenek a haladás nemzetközi erőinek, szolidaritásukkal bátorítsák, példájukkal erősítsék a szabadságuk kivívásáért harcolókat, s ezzel is hozzá járulnak a béke fenntartásához. ERDEI LASZLŰNÉ a MNOT elnöke Szandanszki város melegágyaiban már a tél utolsó hónapjaiban termelnek korai paradicsomot és más zöldségféléket. A bolgárkertészet sohasem volt kizárólagosan férfifoglalkozás. Ma már a szövetkezetekben több nő foglalkozik zöldségtermeléssel, mint férfi és ez különösen a melegágyi termelésre vonatkozik. A melegágyi termelés még új Bulgáriában, de igen gyors ütemben fejlődik és a közeljövőben Bulgária világviszonylatban a második helyet foglalja majd el Hollandia után a melegágyi zöldségtermelés területe tekintetében. Csak a múlt év folyamán közel kétszáz hektár területen létesítettek melegágyakat A bolgár melegágyi paradicsom és uborka, melyet a déli, balkáni napsugarak alatt érlelnek, sokkal jobb minőségű, mint a holland termények s a nemzetközi piacokon a legmagasabb árakat fizetik értük Ahogy a mezőgazdaságban dolgozó nők száma meghaladja a férfiakét, úgy az agronómusnők száma is nagyobb már, mint a férfiaké. A mai bolgár irodalomban a különböző nemzedékhez tartozó írónők, költőnők közül a legismertebb Eliszaveta Bagrjana. Szófia környéki villája vendégszerető hely. Meleg nyári estéken az írónő barátai gyakran látogatnak a villa kertjébe, ahol Bagrjana kedvenc virágai, margaréták nyílnak. Bagrjana a mai nő érzelmeit, gondolatait, gondjait, reményeit, vágyait, és törekvéseit tükrözi. Legutóbb megjelent művei között van egy kis válogatott verseskötet, melyet ez év márciusában adtak ki Rómában olasz fordításban.
