Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-20 / 20. szám

ТЫ igyekvők és szorgalmasak, ök is sze­retnek engem, és azt hiszem, ez a siker alapja. Az i. évfolyammal bal­lada-estet rendeztünk, s járásunk magyar falvaiban majdnem mindenütt felléptünk. А II. évfolyamosokkal Vörösmarty Csongor és Tünde mese­drámáját tanultuk be. Ezzel megnyer­tük Komáromban az 1965-ös Jókai Napok fesztiválján az aranyérmet. Harmadik nagy élményünk az Elekt­ra. Valóban annak tartjuk. Igen sok nehézséggel kellett megküzdenünk, amíg előadásra került. De végül is si­került. Nekem, pedagógusnak ez a legnagyobb öröm ... Úgy gondolom, hogy az a fiatalság, amely az iroda­lom szeretettben nő fel, nemesebb lelkű lesz... Az idén talán nem ve­hetünk részt a komáromi Jókai Napo­kon, iskolánk igazgatójának ugyanis az a véleménye, hogy az a három nap, amit a komáromi szereplés igényel, pótolhatatlan kiesést jelentene. A diáköltöző olyan, mint egy méh­kas. Mindenki mindenkinek segít. Elektra fátylát Krysathemis tűzi fel, és Elektra Klytaimnestra gyöngyeit igazítja, míg a királynő Agisthos szemöldökét igyekszik férfias vonalú­vá festeni Sunyovszky Szilvia: — Az Elektrát a TV-ben láttam elő­ször. Nagyon boldog vagyok, hogy játszhatom. A darabot osztályfőnöki órán kezdtük tanulni. Bizony sokáig tartott, amíg megértettük. Most már azt hiszem, érti az egész osztály. So.­­kat tudnak belőle kívülről olyanok is, akik nem szerepelnek. Van egy nagy vágyam. Egyszer el szeretném játszani Júliát! Miután a most érettségiző Sunyov­szky Szilvia, úgy tudjuk, sikeresen le­tette a bratislavai VSMU színésztago­zatán a felvételi vizsgát, azt hiszem, ez a vágya néhány év múlva betelje­sedik. Molnár Erzsébet: — Nem volt nagy kedvem az egész­hez ... De most már nem bánom... örülök hogy szerepelek. Sok hobbym van. Elsősorban is a zene. Zongorá­zom. Chopin és Bach a kedvencem .. . A prágai Károly egyetemmre jelent­keztem. Gyermekorvos szeretnék len­ni... Nem tudom, felvesznek-e Szabó Éva: — A nyitrai Pedagógiai Főiskolára jelentkeztem magyar—orosz szakra. Félek a felvételitől ... A darabban szívesen játszom, de nem a szereplés miatt, hanem azért, mert a műkedvelő színjátszásnak küldetése van, és én szeretem anyanyelvemet és az irodal­mat. Garay László: — A színjátszás nem érdekel. Ez a darab nagyon nehéz. Vannak falvak, ahol nem értik meg. Ilyenkor mérge­lődöm ... Nehéz így játszani. Engem leginkább a sport érdekel. Asztali­­tenisz, atlétika ... És olvasni is sze­retek. Kedvencem Móricz Zsigmond . .. De nem érek rá olvasni... Erdész­­mérnök akarok lenni Vanyó Éva: — Én nagyon szeretek játszani.. . Minden vágyam, hogy a komáromi Magyar Területi Színházhoz kerüljek, de most mindjárt érettségi után ... Tudom, nem könnyű... Talán írni kellene a komáromi színház igazgató­jának Azt hiszem nem kell tétovázni sokat Klytaimnéstra. El kell küldeni még holnap azt a levelet. A késő esti órákban távozó néző­­közönséget ünnepi hangulat tölti el... Senki nem siet haza... Szinte az az érzésem, sajnálják, hogy már vége van. Az emberek a szépre szomjasak, s ez az előadás kitűnő jeleneteivel és fogyatékosságaival együtt szép volt, tiszta volt, költészet volt... Gratulációk, búcsúzkodások, aztán lassan szétszélednek, aludni térnek a rozsnyóiak. NAGY ÉVA I. Kanala felvétele Palo Bielik mondja róla: „A történet tel­jes egészében kitalált, és talán ezért any­­nyira igazi.“ A film szerelemről és gyűlöletről, a jó és a rossz harcáról szól. A történet ugyan a török időkben játszódik, de a török elemnek nincs különösebb funkciója, csak a történetet helyezi exotikus keretbe. A hóhér — Emil (Vlado Müller) és a halászok védnöke Richardus (Stefan Kvie­­tik) gyerekkori jóbarátok. A barátság addig tart, amíg nem jön a — szerelem. Mindketten szeretik Milicát (Zuzka Ja­­riabková), aki Richardust választja élet­társul. A hóhér csellel feleségül veszi Milicát. A két jóbarát halálos ellenség lesz. A tör­ténet húsz év után folytatódik. A régi se­beket az idő nem gyógyította be. Ez a viszály keseríti meg Richardus leánya, a szépséges Agájka és a hóhér nagyon jó­szívű de együgyű fia életét is. Hogyan oldódnak meg az ebből adódó bonyodal­mak? Ezt majd a filmen láthatják. Stefan Kvietik, Vlado Müller, fozef Budsky, Emília Vásáryová (Agájka alakí­tója) mellett, ma még ismeretlen új film­arcokkal is találkozunk. Például Peter Debnár, a hóhér fiában talált neki való szerepre és Viera Cesnochová, aki Agájka anyját, Agáját játsza. — Az anya szerepe körül sok bonyoda­lom volt. Sokáig kerestünk megfelelő tí­pust. Agájának exotikus lénye mellett na­gyon szépnek és főleg tökéletes alakúnak kellett lennie Végre Prágában rátaláltunk arra, aki megfelelt elképzelésünknek: — a Szomáliái eredetű Aminára. Örö­münk nagyon rövid ideig tartott, mivel Amina mohamedán vallású férje még azt is ellenezte, hogy felesége férfi mellett szerepeljen, nemhogy még háremhölgy kosztümben. A végén mégis szerencsénk volt, mert Viera Casnochovában megtalál­tuk mindazt, amit a szövegkönyv meg­követelt. — A film külső felvételeit Bratislavá­­ban, Petrzalkán, a Dunán és a telei kas­tély környékén készítettük. — Itt forgattunk a legtöbbet, mert a reneszánsz stílusú Telei kastély és a város architektúrája felelt meg a legjobban annak a kornak, amelyben a történet le­játszódik. Itt is volt egy kis akadály. Telére ugyanis nagyon rossz uz össze­köttetés. Szereplőink többsége színházban játszik, és hogy eleget tudjanak tenni kö­telességüknek aerotaxival szállítottuk őket Telére és vissza. A teléiek nagyon meg­szerettek bennünket. Kérik, hogy filmünk premierje is Telcen legyen. Ez valóban ritkaság, mert a filmeseket nemigen lát­ják szívesen sehol. Az a mondás járja: „Ahová a filmesek beteszik a lábukat, fű nem terem." Úgy látszik, mi kivételek vagyunk. — A filmnek van még egy különleges­sége. Ez az első szlovák film, amelyben az állatok királya, az oroszlán, szerepet kapott. És nemcsak egy. Sok izgalom volt körülötte. A legnagyobb sikere a boj­nicei állatkertben született és fölnevelt Borisnak volt. Kedvence a sárga szín. Evvel csalogattuk a jelenethez. A végén kénytelen voltam sárga ruhadarabjaimat teljesen száműzni öltözködésemből, mert ha megmozdultam, máris utánam jött. Boris nálunk olyan sikeresen szerepelt, hogy ma már a prágai cirkusz sztárja. Meg kell még említenünk, hogy a film operatőrje Vladimír fesina, díszleteit Ivan Vaníéek tervezte és zenéjét Tibor Andra­­sovan komponálta. Nagy érdeklődéssel várjuk a .Hóhér" premierjét, mert ez a zsáner valóban nagyon hiányzik filmvásznainkról. Kincel Emília A törökpasa egyik rabszolganőjét ajándékozza (Vtera Casnochová) kárpát lásul Richardusnak (Stefan Kvietik) Foto: M. Kordos

Next

/
Thumbnails
Contents