Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-13 / 19. szám
Lodzi meditáció, avagy ... ledobjam a gumi-állatot, vagy ne dobjam le? . . . Engedjük egy pillanatra szabadjára a képzeletet ... Ha valaki elhatározná, hogy gyalog sétál a Holdra, s összekötő zsinegnek cérnát húzna maga után: huszonhatszor kellene megtennie az utat oda-vlssza, hogy letekerhesse a lodzi „Hanna Sawicka“ cérnagyár egy évi — ezer színű termékét! Lodz: a textil város. A lengyel Manchester! Cérnagyára, pamutfonója, textilgépgyára és szövóelőkészltője van, sőt, textiltörténeti múzeummal is büszkélkedhet... Amíg a „Hana Sawicka“ gyár — Lengyelország cérna-ellátója felé robog az autó: ismerkedjünk meg egy kicsit a várossal is. Lodz — mondjuk mi így a város nevét. A lengyel helyesírás és fonetika azonban sokkal kacifántosabb... Az „L“ betű szárát ferde vonással húzzák át, az „0“ betűre pedig vessző kerül, a kiejtése pedig valahogy így hangzik: Ljoudcszs ... (Kár próbálgatni! Én két hét alatt sem tudtam megtanulni!) Lodz az első olyan legyen város, amelyet munkaérdemrenddel tüntettek ki. Hat múzeuma és kilenc felsőfokú iskolája van: orvosi és műszaki egyeteme, pedagógiai főiskola, esti tagozatú mérnöki főiskola, film- és színművészeti, zeneművészeti és képzőművészeti főiskola, katonai és orvosi akadémia. A városban és húsz kilométeres körzetben nincs folyó, s ezért ötven kilométer messzeségből — a Pílica-folyóból — hozzák az ivóvizet és a gyárak vízszükségletét. A régi Lodz arról volt „híres“, hogy — a gyárak ontotta korom és füst következtében — a fehér ing itt két óra alatt szürke lett. A mai Lodz gombamódra szaporodó új lakótelepei távol esnek a gyárak szennyétől: a levegő tiszta és egészséges!... Itt található Lengyelország egyik legnagyobb fedett sportcsarnoka, s a város lakói a négy kilométerre fekvő kis tó üdülőiben találnak hét végén pihenést... Közben megérkeztünk! A régi múltú — hatvanegynéhány éves — gyár kapujában Leopoldina Kazmierczak assszony, a nők szószólója fogadott, s vállalta a kalauzolás szerepét. — Ki volt Hanna Sawicka? — érdeklődtem. — Hanna Sawicka a háború alatt halt meg. A nagymamáknak egy a sorsuk az egész világon: az unoka! Nélkülük aligha tudnának a fiatalasszonyok olyan derekasan helytállni a munkában A LENGYEL MANCHESTER A lengyel ifjúsági mozgalom egyik vezetője volt, s ezért a gyári ifjúsági szervezet is az 6 nevét viseli. A gyár évente 2300 tonna cérnát készít. Ellátja vele egész Lengyelországot, s tizennyolc országba exportál: Ausztráliába, Kanadába, Afrikába . . . Három műszakban 2200 dolgozójuk van, s ezeknek nyolcvanhat százaléka nő! — Honnan kapják az új, fiatal munkaerőket? — A „Május 1“ szövőelőkészitő gyárral közös iskolát létesítettünk, ahol kilencven kislány tanulja a szakmát. ■ . Kell az utánpótlás, mert egyre nő a termelés, s egyre szélesebb skálán mozognak feladataink. Meg aztán ... jó hírünket nemhogy elveszíteni, hanem még növelni szeretnénk! Közben jártuk az emeleteket: zúgó gépek, pergő orsók, a szivárvány minden színével ékeskedő festőkádak és száradó matringok kavalkádjában. Igazi, nőknek való munka ez: lehozni az égboltról a szivárványt, kézbe fogni, elbabusgatni, selyempapírba csomagolni, s aztán szerte küldeni a nagyvilágba! A tekerő-csomagoló műhelyrészben megálltam két fiatal asszony mellett. Beszélgessünk egy kicsit, itt nem olyan nagy a zaj. Kik ők és hogyan élnek? Kiderült, hogy két Jadwígára találtam, akik mellesleg barátnők is: Jadwiga Prasinska és Jadwiga Kaniecka. Mindketten asszonyok és mindketten huszonhárom évesek. — Miben egyeznek és miben különböznek még? Nagyot nevettek, s aztán töprengő arcot vágtak ... Abban egyezünk, hogy mindketten lodziak vagyunk... de egyikünk szőke, a másik vörös ... — Egyikünk férje mechanikus, a másiké raktáros ■.. nekem két és fél éves kislányom van, neki pedig tizennégy hónapos kisfia ... — Igen ám, de a gyerekek nevének kezdőbetűje is egyforma: az én kisfiam Dariusz, az ő kislánya Danuta! Beszéltek, nevettek, de a kezük közben egy percre sem állt meg; az olajozott gép precíz és összeszokott mozdulataival rakosgatták a színes cérna-tömeget. 1962 óta dolgoznak együtt... Átlagosan havi 1400—1500 zlotyt keresnek, férjük 1800—1900 zlotyt visz haza. Egyiküknek már van új lakótelepi, egyszoba komfortos lakása, a másik még most gyűjti rá a pénzt, s addig a szüleivel lakik együtt. És hogy állunk az otthoni, második műszakkal? Segítenek a férjek? — Ügy kell őket nevelni, hogy segítsenek! válaszolták szinte egyszerre. — Megosztják velünk a munkát... — Férjünk általában nem nagyon igényli a mindennapi meleg ételt, de a gyerek miatt főzni kell! Nagy segítséget jelent a tej és a péksütemény házhoz szállítása. — Mibe kerül például a tej? — Havi 214 zlotyért naponta két liter tejet kapunk. Sok fajta, fóliába csomagolt félkész ételt is lehet vásárolni, s ezeket nagyon szeretjük ... A mosást sem otthon végezzük: egy férfiing tisztítása például 7 zloty, s három nap alatt készen van! ... A gyár is próbál segíteni: hetes bölcsődével, tengerparti gyermeküdülővel És mindenki ilyen ügyesen, modern módra és rugalmasan oldja meg a háztartás gondját? Fejüket rázták és hümmögtek. — Sajnos, még nem ... Vannak konzervatív férjek és még konzervatívabb asszonyok. Dehát, ki éljen modern szellemben, ha nem mi, huszonhárom évesek? ... A lengyel Manchester — Lodz — dolgozó fiatalasszonyai úgy rendezik be életüket, hogy ne ragadjanak le a mosogató tál mellé. Ügyesen összehangolják napi munkájukat a háztartás gondjával, a gyerek nevelésével. Társai és nem rabszolgái férjüknek! Így maradnak sokáig mosolygósak, szépek és fiatalok, akiknek nem nyűg az élet, s akik tudnak segíteni magukon. Nem tudták — mert nem is tudhatták —, hogy külföldi látogató érkezik a „Hanna Sawicka“ cérnagyárba, s az éppen az ő munkaasztaluk mellett fog majd tanyát verni. Hajuk mégis frissen berakott, köpenyük patyolattiszta, arcuk sima és derűs volt! SOMOS ÁGNES Jadwiga Kaniecka férje mechanikus és van egy két és fél éves kislányuk, Danuta . . . A két jadwigának — s a gyár többi fiatalasszonyának — második „mamája“: Leopoldina Kazmierczak asszony, a nöbizottság vezetője MCNHYITTVP BARÁTNŐINK ÉLETÉRŐL Május elsején kezdtük nagy nemzetközi vetélkedőnket: „Ki mennyit tud bolgár, jugoszláv, lengyel, magyar, NDK- beli, román és szovjet barátnőink életéről, munkájáról, országuk történelmi múltjáról, jelenéről és jellegzetességeiről. A 17. számunktól kezdve a 39. számig a fent említett témakörre vonatkozó anyagokat közlünk, kísérjék figyelemmel, hogy helyes választ adhassanak a minden 3. számban feltett kérdésekre. A válaszokhoz az egyes országok kezdőbetűjével jelölt sorsolási szelvényeket is csatolni kell, melyet 18. számunktól kezdve közlünk. A versenybe az is bekapcsolódhat — aki csak egy országra vonatkozólag ad válaszokat. Minden országról 2x5 kérdést teszünk fel, s dijakat is eszerint sorsolunk ki. A nagydíjat csak azok között sorsoljuk ki, akik minden országra vonatkozó kérdésekre helyes választ adnak. A díjak: külföldi utazás és értékes jutalomtárgyak lesznek. A helyes válaszszelvények kisorsolására ez év októberében kerül sor. Jj > а <*ч >> ОС Ьн :0 CD a3 a
