Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-13 / 19. szám

$1/ Legyek a kendő, mely könnyet legyek a csend, mely mindig enyhéi I a kéz legyek, mely váltig simoga legyek, s ne tudjam, hogy vágyó Mennyi mondanivalónk van egymás számára a pártban végzett munkáról, gyermekeink, s a nők eszmei neveléséről, a kommunisták kötelességeiről egyaránt! Most látjuk csak, ahogy egymás után érkeznek a levelek, amelyben párttagok és párton kívüli nők, édesanyák, idős asszonyok, fiatal lányok valla­nak önmagukról. A harcos munkásmozgalmi múlt emlékei, nevelő munka, egész életsorsok alatt gyűjtött tapasztalat, őszinte, segíteni kész jószándék — ezek jellemzik a vitában elhangzó válaszokat. A véleményeket és javaslatokat, olvasóink hozzászólásait összegyűjtjük és a XIII. pártkongresszus tiszteletére átnyújtjuk Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának. A Párt és én — eddigi életem kétharmadának küzdelme — munkája. Tanulás, meg nem értés, siker, sikertelenség, szóval minden — minden ami az életet életté teszi, megtölti tartalommal, érte­lemmel. Visszapillantva húszegynéhány év távlatából, felidézve az elmúlt éveket és azt az indítóokot, ami a párt felé vezetett, furcsa meghatódott érzés vesz rajtam erőt. Először is talán azt kellett tudatosítanom ma­gamban, hogy mint nincstelen fiatal alkalmi munkáslány kerültem az ifjú magyar kommunisták közé'a „Műhelybe“. Ebben először szórakozást láttunk. Később az idősebb elvtársnők, elvtársak fáradtságot nem ismerve tanítottak bennünket forradalmi dalokra, szavalatokra, megismertették velünk a forradalmi költőket, a párt programját és célkitűzéseit. A későbbi évek folyamán mutatkozott meg, hogy milyen nagy szükségünk volt ezekre a nemes és szép tanításokra. A háború és fasizmus elleni harcokban sokszor gondoltunk hálával első tanítómestereinkre, mert nekik köszönhetjük, hogy hűek maradtunk a párt eszméihez és segíteni tudunk célkitűzéseinek meg­valósításában. Felejthetetlen marad számomra az első kommu­nista női aktíva, amelyen mint egész fiatal lány vettem részt, olyan elvtársnők oldalán, mint Alföl­­dy Viktória, Mondok Gáborné, Steiner Jolán és sokan mások, akik a háború áldozatai lettek. Ha találkozom a régi elvtársnőkkel és elnézem az időtől árnyékolt arcukat, kezüket, amelyek annyi munkát végeztek, annyi könnyet, fájdalmat töröltek le mások arcáról, annyiszor nyújtottak segítő kezet, kicsit olyan érzésem van, mintha édesanyámmal találkoznék. Azokkal, akik mindig tudnak segíteni és készek segíteni önfeláldozőan, ellenszolgáltatás nélkül. A visszaemlékezéskor önkéntelenül felvetődik bennem az a kérdés, mivel és miként segítsük mi a fiatalokat ma? Nyújtunk-e kellő időben segítő kezet, úgy for­máljuk-e a fiatal lelkeket, hogy képesek legyenek befogadni a párt tanítását, mint annakidején ml. Vesznek-e fáradságot ahhoz, hogy .külsejük szé­pítésén kívül lelkűket, gondolatvilágukat is szé­pítsék? Keresik-e a szép és követendő ideálokat? Igaz, hogy az elmúlt évtizedek alatt megváltozott körülöttük az élet. Természetesen ennek megfele­lően kell a fiatalság nevelését is irányítani, szó­rakozását úgy megszervezni, ahogy azt a meg­változott körülmények megkövetelik. Én mint anya, és mint párttag mégis úgy gondo­lom, hogy az ember lelkivilága, emberréválása nem változhatott úgy meg, hogy ne lelkesedjen s ne küzdjön új célokért. S ezek az utak — célok, kell hogy az emberiség haladását, a békét és a szépet szolgálják. És ez az a pont, ahol a két generáció találkozik. Éppen úgy, mint nekünk a múltban, úgy a ma ifjúságnak is tudatosítania kell, hogy melyek azok a feladatok, amelyeknek a megoldása rájuk vár. Mert csak tudatosan vállalt és elvégzett feladatok viszik sikerre azt az eszmét, amelyért mindnyájan, idősebbek és fiatalok egyaránt lelkesedünk. Steckler Borbála, Dunaszerdahely HOGYAN TOVÁBB? Az érettségi előtt álló diákok ballagá­sának ünnepélyességét idézte fel bennünk a Földművesasszonyok Téli Iskolája 1965-ös VII. évfolyamának értékelése. A Devín szállóban megrendezett, két­napos értékelő ülésen a legjobb szervezők, a legeredményesebb munkát végző, asszo­nyok, és a nőbizottságok képviselői vettek részt. A növénytermesztés vagy az állat­­tenyésztés kiváló dolgozója jelvények át-, adására most a falvakban, járási .szék­helyeken kerül sor. Csaknem kilencezer földművesasszony kapta meg ezeket a leg­jobb dolgozóknak járó jelvényeket. Az első évektől eltérően most a munkatársak is köszöntőkkel, virágokkal kedveskedtek a kitüntetetteknek. Aranykalászin például Vass Ferenc, a szövetkezet elnöke mondott beszédet, a dunaszerdahelyi járás szervezési szak­osztályának dolgozói a jelvényeket nyúj­tották át, a szövetkezeti tagok pedig virág­gal gratuláltak. Végül mindannyiukat ünnepi vacsorán látta vendégül a szövet­kezet. Természetesen nem hiányzott a vi­dám zeneszó sem. Az értékelő ülésen felszólalók szavai bizonyították, hogy máshol sem hiányzott az elismerés, a köszönet. És éppen ez az, ami a hetedik évfolya­mot az előző évektől megkülönbözteti. A nemzeti bizottságok, mezőgazdasági üze­mek, járási termelési igazgatóságok egyaránt figyelemmel kísérték, segítették a téli iskola keretében folyó munkaverseny kibontakozását, megértést tanúsítottak, hozzáláttak a szociális helyiségek építésé­hez, megkezdték a munkahelyek kulturál­tabbá tételét. A Vili. évfolyam pártunk XIII. kongresszusa időszakában indul. S ennek tiszteletére a következő jelszó foglalja össze idei feladatainkat: „A CSKP XIII. kongresszusa tisztele­tére teljesítsük és lépjük túl a növény­termesztés és az állattenyésztés tervezett feladatait! Teremtsük meg a falusi nők élet- és munkafeltételeinek kulturáltsá­gát! “ Igényes, bonyolult munka vár tehát a mezőgazdasági dolgozókra, s a szervezőkre — a nőbizottságokra — egyaránt. A hek­tárhozamok növelése, a gazdaságosabb termelés, a gépek jó kihasználása, a mun­kakörülmények javítása — nagy erőfeszí­tést igényel. Ebben az évben várja tehát az asszonyokat a „vizsgák“ neheze. A nyolcadik évfolyam mégis — az eddigi téli iskola folytatása. Pártunk XIII. kongresszusa azonban bizonyára sok űj intézkedéssel gazdagítja majd további tevékenységüket. Teljes mér­tékben érvényre jutnak majd az új gazda­sági irányítás elvei, a mezőgazdaságban is sokrétűbbé válik asszonyaink ideológiai nevelése is. Mikor tehát a nyolcadik év­folyam befejeződik, az eddigi munkát olyan eredményesen végző Csehszlovák Éppen ilyen táskát akartam! Fényképezte: Lisick? Irena Ouriáová a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának elnöke a legered­ményesebben versenyző földművesasszonyokat külön jutalomban részesíti Nők Szlovákiai Bizottságának el kell dön­tenie — hogyan tovább a falusi asszonyok nevelésében? A. Vojácek elvtárs, a SZKP KB mező­­gazdasági szakosztályának vezetője a két­napos értekezleten többek között a követ­kezőket javasolta: „Ügy gondolom, hogy a XIII. kong­resszus fokozza feladataink igényességét, mind az új gazdasági irányítás érvényesí­tésében, mind a nők politikai-szakmai nevelésében. Az elkövetkező években „A földművesasszonyok szocialista iskolája“ lehetne a téli iskola folytatása, amely fel­ölelné a falusi asszonyok eszmei-szakmai nevelését, s egyaránt hozzájárulna ökonó­miai-, kulturális-, valamint szociális fel­tételeik ipegjavításához.“ Az elhangzott javaslaton bizonyára el­gondolkoznak majd a legilletékesebbek, a falusi asszonyok, s a nőbizottságok és tovább csiszolják, elképzeléseik szerint megtöltik tartalommal, új célokkal ezt az iskola-formát öltött tömegmozgalmat. Kö­zös igyekezettel, munkával tovább visszük amit elkezdtünk, hogy minél előbb valóra váljanak álmaink: Legyen időnk csalá­dunk számára, tanulásra, szórakozásra, alkotó munkára, pihenésre egyaránt! H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents