Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-13 / 19. szám
A NAGYVILÁGBÓL A Prága melletti Suchdolban él Gertruda Vernerová, Rosa Luxemburg személyes ismerése. Gertrud asszony lengyel-német származású, de már régéta sucbdoli lakos. Azelőtt Berlinben élt. Elsé férjének mészárszéke volt, Wedlng városnegyed peremén, ahova gyakran járt bevásárolni Rosa Luxemburg. Így ismerkedtek meg. Ha idejük engedte, olykor asszonyok módjára elbeszélgettek — a gazdasági viszonyokról, gyerekekről, a drágaságról és a nyomorról, amely akkoriban (1913) Berlinben uralkodott. Gertrud asszony úgy harminc körül járt, Rosa Luxemburg elmúlt negyven. Vernémé élénken emlékszik a mindig szerény és kedves Rosára, s — úgymond — szinte látja maga előtt, ahogy vezeti a „vörös“ Wedlng munkástüntetéseit . . . (ek) Rosa Luxemburg — ahogy csak kevesen ismerik Gertruda Vernerová HruSková felvétele Iker televízió Kanadában új televíziós készüléket gyártottak, amelyen egyszerre két különböző műsort lehet látni. A készüléknek két 'képernyője van és a hangot fülkagylóval lehet hallgatni. Nem lesznek már viták a családban amiatt, hogy filmet vagy futballmeccset nézzenek-e. Miért? Már régen elmúltak azok az idők, amikor az amerikai ifjúság önként jelentkezett a harctérre. A vietnámi frontszolgálat alóli kibúvások ma már mindennaposak az USA-ban, írja a NEWSWEEK amerikai folyóirat és hozzáteszi, hogy április első hetében 38 újoncot csuktak be, akik csalással akartak megmenekülni a katonai szolgálat alól. Egy amerikai katona, civilben a mlcbigani egyetem hallgatója kijelentette: Mindnyájan érezzük, hogy milyen Idegen számunkra ez a háború. Ingerült elkeseredéssel kérdezzük, miért kell ennek lennie? Az amerikai szanitécek Dél-Vietnam D zónájában egy bombakráterben ápolják súlyosan sebesült bajtársukat. A 8-as pavilon A Japán Nemzetközi Vásárt nemrégen tartották meg a négymillió lakosú Oszakában. A kiállításon 35 ország vett részt, köztük Csehszlovákia, az SSSR, az USA, Olaszország. A csehszlovák kiállítás 160 m2 területet foglalt el. Csakis olyan cikkeket állítottunk ki, melyeknek Japánban sikerük van. A 8-as számú, csehszlovák pavilon művészi elrendezése kiérdemelte a japán szakemberek és a sajtó elismerését. A CTK külföldi képszolgálata ARIADNE ACÉLFONALA A nagy építkezés kassai főhadiszállásán állandóan szólnak a telefonok . . . Mintha egy hatalmas hadsereg különféle csapatait kellene folyton innét irányítani . . . De hát hogyan lehet ilyen zajban dolgozni és a munkáért felelősséget vállalni? Hogyan lehet itt egyáltalán gondolkodni? — Pedig lehet! — nevet fiatal barátunk, Mucka mérnök elvtárs. — Szokás dolga az egész! S valóban az. Ez a központ egyáltalán nem kelti a megszokott hivatali környezet látszatát, ahol az emberek elbújnak a kartotéklapok hegyei mögé és csak a munkaidő befejezésekor másznak elő onnét . . . Állandó lótás-futás, telefonálás, gyors megbeszélések . . . Szinte elképzelhetetlen, hogy mikor szakítanak ezek a katonatiszt kinézésű mérnökök időt a rajzok elkészítésére, ellenőrzésére most, amikor már minden a befejezés stádiumában van, de azért még egyre újabb és újabb problémákat kell njegoldaniuk naponta nem egyszer és nem tízszer . . . mint kétszáz méteres is — mondja Sklárová elvtársnő, a Sirokorozchodná című lap szerkesztője. — De holnap mindezt a saját szemükkel is láthatják majd az elvtársak! Csodálatos reggel van! Gyorsan beszállunk a katonai autóba és már indulunk is. Pár perc alatt kiérünk a városból és most már gyorsabban haladunk. . . Csak most vesszük észre, hogy milyen hirtelen kitárult a tavasz *w 'S 'S О ■о К — 1964 áprilisában kezdték meg a széles nyomtávú vasút építését. Most már tudjuk, hogy az egész körülbelül ötszázhetven millió koronába került! . . . Csupán a munkások számára szánt szociális berendezésekre tizenkilenc milliót költöttünk . . . Hogy a vasútvonal elkészülhessen, fel kellett építenünk huszonöt hidat, húsz alul- és felüljárót ... Ä hidak között van több — Nézzék, ez már a széles nyomtávú! — fordul hátra a mérnök és acélszürke szemében megcsillan valami . . . Talán büszkeség, talán szeretet. . . Amíg mi az ébredő természetet néztük, ő jegyzetelt és tervrajzokat nézegetett. Acélsínekkel dolgozik és 6 maga is acálember acélidegekkel . . . Szép beton hídnál állunk meg! A munkások mindjárt serényebben dolgoznak . . . — Mikorra lesznek készen, emberek? — Holnap estére, mérnök elvtárs! ... De talán még hamarább is készen lennénk, ha lenne egy kis sör . . . Átkozottul meleg van! — törölgeti meg verítékes homlokát egy öregebb munkás és közben nagyot nyel. A mérnök nevet és pénzt ad sofőrünknek, hogy sört hozzon a munkásoknak. Míg a mérnök a munkavezetővel beszélget, nézzük a távolba futó sínpárt. Ez az új Ariadne fonala, mely elvezeti egyik nemzetet a másik nemzethez . . . Üj hidak és átjárok . . . Rengeteg ember dolgozik itt. Sokan jöttek Csehországból is . . . Mérnökünk felváltva dicsér, vitatkozik, veszekszik és káromkodik. De amikor visszaül az autóba, már megint nevet: — Néha kell a szigorúság is . . . De most már nyugodt vagyok! . . . Biztosan készen leszünk! így telik el az egész nap. A kilométerkövek árnyéka megnyúlik . . . Hol van itt a nyolcórás munkaidő? ők nem kérdezik, csak dolgoznak! Az átadás nagyon közel van . . . Majd azután kipihenhetik magukat! — Gyors munka volt! . . . 1963-ban született meg a terv és 1964-ben már meg is kezdtük az építkezést. Soha még ilyen gyorsan nem fejeztek be ilyen nagy munkát nálunk, de valószínűleg a környező országokban sem . . . — S mi lesz most Közép-Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjével? — kérdezem. — Csernőre gondol? Bizonyára sokat veszít a fontosságából! . . . Ennek a széles nyomtávúnak a felépítésével rengeteg pénzt és időt takarítottunk meg, azaz csak fogunk megtakarítani... De mozgósítottunk is mindent! Szovjet, cseh és szlovák szakemberek egész hadserege dolgozik itt, meg a legmodernebb gépek. De önök itt ki akarnak szállni! Viszontlátásra N. LÁSZLÓ ENDRE
