Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-06 / 18. szám
V. Szabadság vagy — anarchia- KILENCSZÁZHŰSZ korona a fizetésem. Ennyit kapok a borítékban. 150 koronát fizetek az albérleti szobáért, amelyben egy másik lánnyal lakom. 300 korona havonta a reggeli, ebéd, vacsora. 100 koronát költők cigarettára, 100 koronát kozmetikai szerekre: rúzs, szappan, kölni, fogkrém, hajmosó-szer. 150 koronát harisnyára, mosatásra, fodrászra és 50 — 60 korona még minden hónapban elfogy apróságokra. Tehát mennyi marad a fizetésemből öltözködésre és szórakozásra? Nem egészen 100 korona. Az édesanyám özvegy és még egy húgom van otthon, anyámtól nem kérhetek, azért jöttem a városba, mert itt jobb helyhez jut az ember . . . egy évig nyomorogtam ebből a fizetésből, azután azt mondtam: elég volt, elvégre szabad ember vagyok! Ezt mondta a tizenkilenc éves lány és diadalmas fölénnyel pillantott rám, mert úgy vélte, hogy a matematika őt — illetőleg tetteit igazolja. Azt akarja bebizonyítani, hogy csupán azért köt gyors ismeretségeket, azért fogad el egy-egy éjszakáért kisebb-nagyobb ajándékokat, néha készpénzt is, mert különben nyomorogna, meztelenül járna, elpusztulna. Ráadásul pedig mindehhez senkinek semmi köze, mert ő „szabad ember“, aki azt csinálja, amit akar. KILENCSZÁZHŰSZ korona havi jövedelme van a lánynak, aki 19 esztendős és egy távoli vidéki kisvárosból érkezett Bratislavába „szerencsét próbálni“. Nem akarok Urai hangszinnel hatást kelteni, tehát ragaszkodom a matematikához. Az ő 920 koronás fizetését alapul véve, egy négy tagú családnak havi 3680 korona havi jövedelemre lenne igénye, de még ez sem fedezné a szükségleteket. Ebben a családban havi 400 koronát költenének cigarettára, havi 400 koronát kozmetikai cikkekre, havi 600 koronát harisnyára, mosatásra, fodrászra és havi 200 — 240 koronát apróságokra. És nagyon jól tudjuk, hogy nem minden négy tagú család rendelkezik havi 3680 koronás tiszta jövedelemmel, de azért nem állítják, hogy nyomorognak, hogy „kénytelenek“ prostituálódni, mert egyébként elpusztulnának! Négy tagú csalál LEJTŐ dók ennél alacsonyabb összegből is cinek - és egészen szépen élnek - országunkban, bár bizonyos, hogy nem isznak pezsgőt a mulatóhelyeken, nem vágyódnak 4-500 koronás cseh gránáttal díszített karkötő után, nem isznak naponta „legalább egy konyakot a kávéházban (elvégre az is kell az embernek!) mert az ilyen igények kielégítésére havonta és személyenként 920 korona valóban kevés. Ez a 19 éves lány még egy kifejezést vágott hozzám, éspedig azt, hogy: sza-ЬЭ£з 8e2 még matematikai torzításnál is többet mutat. Elsősorban azt, hogy ez a 19 éves lány összetéveszti a szabadságot az anarchiával, nem tudja, hogy szabadság csak a fegyelmezett és a közösség érdekeit és törvényeit tiszteletben tartó emberek társadalmában létezhet. Nem tudja, hogy a szabadságért tízezrek mentek halálba, hogy a szabadságért - mióta ember él a földön - hősiesen áldoztak életet az emberiség legjobb, legönfeláldozóbb fiai, lemondtak a napfény aranyáról, az asszonyról, a gyermekek gügyögéséről, a békés öregkor szemlélődő boldogságáról. Szeretném tudni tanítója nevet, hogy megkérdezhetném: Tanító elvtárs, hogyan magyarázza tanítványainak, mi az a szabadság?! Szeretném ismerni az édesanyja nevét, hogy megkérdezhetném: Asszonyom, hogyan élt, milyen példát mutatott lányának és hogyan magyarázta meg neki - akár egyszerű szavakkal is — hogy minden lány teste — egy jövendő anyatest, amit nem lehet olcsó tüzekben hevíteni, szennyes zsibvásáron árusítani, kiélni, kiégetni a vágytalan csókok nyomorító lápiszával?! És szeretném — nagyon szeretném ismerni a lány munkahelyét is, hogy megkérdezhetném: miért nem törődünk jobban az üzemi szakszervezeti, vagy CSISZ-csoportok bekapcsolása révén a vidéki városból, falvakból felkerült fiatalokkal, miért nem vezetjük, irányítjuk őket?! A város sima járdája csak anyagában sima, könnyen járható, a valóságban sok buktató mered a tapasztalatlan járókelő léptei elé; sok a buktató és aki egyszer elesik és besározza magát, az az ütés kínján túl érzi a zuhanás üres, de kábító mámorát is és ki tudja . . . talán legközelebb már akarattal, szándékosan keresi a buktatókat! A mocsár fölött is villanhatnak fények, a bomló rothadásban is van dekadens romantika! Vannak társadalmi szervezeteink, ifjúsági klubjaink, az ifjúság felett gyakorolt ellenőrzéssel megbízott — és ezért fizetett - közigazgatási dolgozóink és ezektől szeretném megkérdezni, mit csinálnak szombaton és vasárnap, amikor Nyugat felől hosszú sorokban érkeznek a „24 órás autós turisták“ és a Carlton és Devin környékén Place Pigalle-ra emlékeztető élőképet mutatnak be a város falai között élő fiatal lányok?! De emelett szükségszerűen adódik az a kérdés is, hogy vajon miért kell a faluról, vagy kisvárosból származó lányoknak 150 koronát fizetni egy fél szobáért?! Mikor világítunk rá a bratislavai lakásuzsora vadhajtásaira?! Nem hiszem, hogy ötven koronával alacsonyabb lakbér megakadályozhatná azok hullását, akik hullani „akarnak“, de a társadalmi összefogás egyik feladata kiirtani minden olyan jelenséget, amely hozzájárulhat a szexuális zsibvásár növeléséhez! Péterfi Gyula Vagy húsz kilométerre Kassa mögött óriási területen fekszik Kelet büszkesége, hazánk egyik legnagyszerűbb gyára — a Kelet-szlovákiai Vasmű. Számtalan kéményéből éjjel-nappal gomolyog a füst, sötétszürke felhővé sűrűsödik és néha eltakarja a kék eget. Megállás nélkül dolgozik a gyár. Óriási kemencéiben soha ki nem alszik a tűz. Vakító villogón ömlik a formákba a megolvadt érc, kis szállító kocsik cikáznak jobbra-balra. A hengerek dübörgésének zajéba daruk nyikorgása vegyül, s a sok zaj egy különös, tompa morgássá alakul, a gyár, a munka szimfóniájává. Vasárnap van, a vasműben azonban zavartalanul folyik a munka. Ügy mint más napokon. Kékruhés munkások sürögnek-forognak, végzik megszokott dolgukat. xxx Az ötsoros hengerszék csarnokában bágyasztó meleg árad a katonás sorban elhelyezett tartályokból. A tágas terem szinte kihaltnak tűnik, csak a mennyezet alatt a síneken nyikorogva közlekedő óriás daru eleveníti meg. A hengerszék körül néhány kék ruhás munkás mozog. — Vigyázz! — száll felém a figyelmeztetés. A híühgerek alól óriási pléhtekercs siklik a padlóba szerelt futó-szalagra, majd megindul felém. Ijedten tovább ugróm, de közben már a kolosszus is megáll. A magasból egy kampó ereszkedik alá. Az egyik munkás a tekercsre igazítja, majd int a kezével. — Mehet! Fent a darukezelő fülkéjéből kócos A DARUSNŐ vasárnapja leányfej hajol ki. Fürkészi, jól ül-e a kampó, majd visszahúzódik. — Tűt — tűt — hangzik s az egész kolosszus a levegőbe emelkedik, hogy a terem másik végében felhalmozott többi tekercs mellé ereszkedjék. A kampó terhétől szabadultén lendül a magasba. A daru visszatér eredeti Munkából hazafelé menet még gynrean bevásárolnak. „Jól ttl a henger?“ — fürkészi Méri a Tkáéová mielőtt elindítja a da rut. S. Pukanílk felvételei helyére, majd hirtelen eláll a motorbúgás. A kezelőnő leveszi kendőjét, kis tükröt húz elő, fésülködni kezd. — Jöjjön kérem le egy pillanatra! — Tölcsért formálok a szám elé, így próbálom túlklabálnl a terem zajét. Végre megértjük egymást. Bekapcsolja a motort, újra megindul a daru. De csak a lejáróig. Néhány másodperc múlva már előttem is áll egy csinos, huszonöt év körüli fiatalasszony. Mária Takáőová.- Nem zavarom? — Nem. A következő tekercs csak húsz perc múlva készül el. Addig szabad vagyok. — Régóta végzi már ezt a munkát? Mintegy másfél éve. • Kassal? — Nem. Illetve már igen. Azelőtt Ostraván laktunk külön-külön, munkásszállóban. Nem bírtunk lakást kapni. Pedig azért mentünk oda dolgozni. Eredetileg a férjemmel együtt Tanvaldon dolgoztam. — Most végre már van lakás? — Igen. S most már szeretnénk a gyereket is idehozni. Másfél éves kislányunk van. Sajnos, többet van nélkülünk, mint velünk. Többnyire férjem szüleinél volt. Itt Kassán egy szomszédasszony vigyázott rá, de négyszáz koronát kellett fizetnünk, s ez kissé sok. Még fiatal házasok vagyunk ... be kell rendezkednünk. Meg ruhára is ... sokfelé kell a pénz! Most a nővéremnél van a pici. Miért nem adják a bölcsődébe? — Váltott műszakban dolgozunk. Így napi bölcsődébe nem adhatjuk, de hetibe sem, mert vasárnap ott sem lehet a gyerek. — A Jövő héten szabad leszek. Férjemmel talán leutazunk a gyerekhez. Szereti a gyárat? — Nagyon. S örülök, hogy itt dolgozhatom. Pedig közgazdasági középiskolát végeztem, s mehetnék Irodába is. De itt Jobb. E héten például kettőig dolgozunk. Oly gyorsan eltelik a műszak. Fent ülök a fülkémben, melegben, tiszta környezetben vagyok. És olyan Jó érzés látni, ml mindent végez a gépem. Pedig csak a karomat mozgatom, és játszva helyezek át mázsás terheket ide-oda. Jó lemérni, mi mindent csináltam. Én és a daru. — Nem unatkozik néha, így a szünetekben? — Dehogy is. Olyan érdekes az alattam folyó munka. És néha a férjem Is átnéz hozzám, ű itt dolgozik a szomszéd teremben.- S munka után? — Együtt megyünk el a férjemmel. Ez is nagyszerű, hogy sikerült összeegyeztetni a munkaidőnket. Munka után közösen Járhatunk bevásárolni, sétálni, szórakozni. Együtt is főzünk, meg takarítunk. Hogyan töltik szabad idejüket? Moziba járunk, meg tévét nézünk. x x x A hengerek alól újabb tekercs siklik a futószalagra... és lassan megindul felénk. — Mennem kell — mondja Marika, és már szalad is a feljáró felé. Fürgén felszalad a lépcsőkön, beül fülkéjébe. Felzúg a motor, a daru elindul. Búcsút intünk a magasba, s Marika visszaint. S miközben a kijárat felé tartunk, még sokáig a fülünkben cseng a terem zaja. NYERTl VINCZE I. Azt hinné az ember, hogy a szerencse madara csak a mesében látogatja meg kiválasztottjait. Pedig nagyon is kézzel fogható formájában itt jár közöttünk ma is. Herverthová Helena, 32 éves fiatalasszony az érsekújvári Elektrosvit alkalmazottja. 1951-ben munkásnöként dolgozott két éven át. Később az irodába került. Elvégezte az üzem kétéves ipariskoláját. Néhány éve titkárnői állást tölt be havi ezer korona fizetéssel. Mi a hivatalában lepjük meg. Amikor megtudja, hogy a Nő és a Slovenská kniha nagy könyvsorsolisi akciója keretében első díjat nyert, reszketni kezd, mint a nyárfák ezüst levelei, hogyha szél éri őket. Nem tudja, nevessen-e, sírjon-e ' örömében. Nehezen sikerül kibontania a „Lada" villany varrógépet. — Egy életen át erről álmodoztam, — rebegi örömkönnyek között. Keze végigsiklik a gépen, simogatja minden kis részét, mintha élne. — Van egy százéves, rozzant Singer gépem. Az anyósomtól örököltem, de ez már nem is használható. Hogyha hazamegyek mégis ezt az öreg gépet rángattam eddig elő, mert szenvedélyem a varrás és a horgolás. — Aztán megmutatja a két megrendelt könyvet, amely a varrógéphez hozzájuttatta. Az egyik „Recehorgolás“ Kelcsó Miklós tervezésében, a másik „Kertészet és szőlészet“ zsebkönyve, dv. Feyér Piroska szerkesztésében. — Nem morgott véletlenül a férje? — mert ez is megesik — kérdeztem. — Mi az hogy nem morgott, még hozzá istenigazában. Az édesanyám is. Hogy haszontalanságokra dobálom ki a pénzt. Lám, és mi sül ki belőle! Mert hát két kicsi gyermekem van, Norbert és Nórácska s a férjem, Vilmos, most végzi a gépészeti ipariskolát. Nem vehettem varrógépet, csak emlegettem, terveztem, álmodoztam róla. Végre, itt van! Nyílik a kapu. Nevető arcú és nagyon kedves asszony fogad a Dvorská utca végén. Szarka Irénkét keressük. — Én vagyok, — hangzik a válasz. Bemutatkozunk. — Találja ki, mit hoztunk? — Hát azt nem tudom kitalálni. — Csak amikor kibontja a hajszárítót tartalmazó csomagot, csóválja hihetetlenül a fejét. Nem akar hinni a szemének. — Nahát, — csodálkozik — erre aztán igazán nem számítottam! Micsoda meglepetés ! — Három napja szabadságon vagyok. Mindent egyszerre szeretnék megcsinálni. Rengeteg férfiing vár javításra. Mert három fiam van. A húszéves Gyula fiam a nyitrai Pedagógiai Főiskolán végez ez idén. Józsi 18 éves és Surányban végzi a mezőgazdasági iskolát. Jövőre érettségizik, aztán főiskolára megy ő is. Pityu hetedikbe jár, nagyon szeret olvasni. Különben a két nagyobbik fiam elektromos gitáron játszik. Múltkor a TÉVÉ-ben is szerepeltek. Telstár név alatt fut a zenekaruk. Szarka Irénke, a kedves mama boldog örömmel mondja a fentieket. О maga tizenhat éve az udvardi önkiszolgáló üzlet vezetője. _ My _Spáal felvételei A Devin szállóban találkoz tani a bájos szőke Arianéval és négy megnyerő külsejű tizedesével: Andréval, Christiannal, Dániellel és Jackyval. A ma már népszerű Arianével egy big-beat szerű együttest alkatnak. Feliépé süket ilyen feliratú plakát hirdeti: „Ariane és a tizedesek“. A Brüsszelben székelő együttes most hazánkba érkezett egy hosszú turnéra, melyet Bratislavában kezdenek és bejárják egész Szlovákiát. — Nem is hiszi, mennyire vágytunk Csehszlovákiába jönni — nyilatkozott Jean Paul, az együttes menedzsere, bratislavai fellépésük után. Negyszerű közönség fogadott. Már az első számnál oly közvetlen, lelkes kapcsolat létesült köztünk és az itteni fiatalok között, melyet Belgiumban aligha találnánk meg. Nekünk egy kissé közönyös a közönségünk. Bratislava! fellépésünk új ambíciókkal töltött el bennünket és remélem, hogy másik nagy óhajunk, egy szovjetunióbeli turné sem marad csupán vágyálom. Az együttes fiatal sztárja, a ragyogó mnsolyú Ariane is lelkesedik. — Valóban öröm volt énekelni a fellépésen. — együttesünk? Egy briiszszeli ifjúsági klubban alakult meg. Egyedül játszottam gitáron, énekeltem is, de ez elég szomorú volt így és elhatároztam, keresek egy zongoristát, dobost és két gitárost. Sikerült a niegtaka r í t ott pénzünkből felszerelést vásárolni. Most már csak lehetőségben volt hiány — hol lépjünk Tel? Ekkor jött segítségünkre az említett ifjúsági klubban jean Paul, aki hitt bennünk és színpadot biztosított. Sike rekben nem volt hiány. Nagy támaszt találtunk édesapámban is, aki zenekiadó lévén, a kottaanyagról gondoskodott. Már sok lemezem is forgalomban van. Még mielőtt elbúcsúznánk, íme néhány adat Arianeról. 1944. február 27 én született Brüsszelben. Hajszíne: elvi tathatatlanul szőke! Szeme: szürkéskék. Kedvenc étele: bifsztek mustárral. Kedvtelései: Jachtnzás, szereti a macskákat, nyulakat és a kengurut. Nem dohányzik, nagyon torkos, de nem szeret főzni. Kedvenc énekesei kii ze tartozik: Richard Anthony, Isabelle Aubret. Szereti Eachot és az őszinte fiúkat. Hibája: szeret gondolkozás nélkül nyilatkozni. Előnye: az élei napos oldalát szereti és ebből a szemszögből nézi az életet. borAros-
