Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-08 / 14. szám
У a munkásnő gondolkodása, milyen élete lesz a dolgoző nőnek, ha egyenjogúságának gyakorlásához a társadalom megteremti a megfelelő munkakörnyezetet, ellátást, tanulási lehetőséget — egyszóval a nők külön szükségleteire szabja a gyárat. A jegygyűrű nem akadály A rybórpolei gyárban sok magyar lány dolgozik. Varga Emmi (baloldalt) és Garaj Rózsi Láva mellól jött, de Gajdos mester minden szavát jól megértik. A mester nagyon dicséri a magyar lányok jó szlovák nyelvtudását. A fürge kezű, tizenhét és féléves Garaj Rózsi ujját szépmívű jegygyűrű díszíti. Egyike azon kévés munkáslánynak, aki már most — fél évvel a tervezett idő előtt — elérte gépeinek teljes teljesítményét. De az élet nemcsak a gyárban folyik. — Ügy tervezem, hogy még két-három évig itt dolgozom, azután visszaköltözöm Kálnára, ahol szüleim laknak. Ugyanis Léván új textilgyár épül, ott szeretnék tovább dolgozni. Laci is odavalósi, odahaza telepedünk majd le. — Tehát férfhezménés után is dolgozni akar? — Természetesen. Sőt, tanulni is szeretnék a textilipari Ipariskolán. — fó. De gondolt-e arra, hogy a háztartás sok időtől fosztja majd meg, s nem biztos, hogy lesz ideje a tanulásra? — Gondoltam erre. Ügy képzelem a házaséletet, hogy a férj ts segít majd otthon. Laci szüleinél laknánk, s ahol két asszony van, ott a háztartási munkából csak a fele marad rám, úgyhogy lesz majd idő a tanulásra. — Vőlegénye ts így képzeli? — Azt hiszem ... igen. Az elképzelés nem rossz. Ha Laci is így gondolta, meg lehet valósítani... A jegygyűrű mégis akadály Irena Osadská a kikészítőben dolgozik, kilenc éve van férjnél. Neki már több tapasztalata van a házasélettel, mint a tizenhét éves Rózsinak. De legyünk objektívek, hívjuk meg a beszélgetésre a férjét is, fozef Osadski/t, aki történetesen egy emelettel feljebb a szövődé mestere. — Eleinte nagyon szigorúan vettem az egyenjogúságot — kezdi a felesége. —- Józsi nem volt ellene. Még futballmérkőzésre is együtt jártunk ... De ma már egyedül jár a meccsekre. Rájöttem, hogy a legjobban akkor pihenem ki magam, ha férjem a pályán van. Szó se róla, számítani lehet a segítségére — szőnyeget porol, szenet, fát hoz ... Szóval a nehezebbjében segít. Szórakozás? TV, vacsora, azután Józsi tanulni kezd, én meg aludni megyek. — ön tehát tanul? — fordulunk a férjhez. — Igen, ez ebben a modern gyárban elengedhetetlen — válaszolja. — A műszaki középiskolát végzem. Mester létemre nem engedhetem meg magamnak a lemaradást, hiszen a gépbeállitók között ma már annyi az érettségizett fiú ... — Értem. S ön nem gondol tanulásra? — kérdezzük ismét az asszonyt. — Szerintem fontosabb, hogy a férjem szerezzen képesítést. Az én fizetésem csupán kiegészíti a családi bevételt; éppen arra elég, hogy fedezzük a halláshibája miatt intézetben nevelt hatéves fiúnkkal járó többletköltségeket. A kisebbiknek — még csak négyéves — szüksége van rám. A családnak is időt kell szentelnem, elvégre nem mosathatok mosodában, az több munkával fáma, mintha magam mosom ki. Be kellene hordanom a ruhát tde Rózsahegyre, sorakozni, miegymás. Józsi segítségével éppen hogy el bírom látni a háztartást és itt a munkát. Ha a továbbtanulásban látnám az egyenjogúságot — akkor az túlzottan nagy teher lenne, ami szinte megoldhatatlan. Még egy leányálom Csinos tizenkilenc éves leány Mária Bonková. Szövőnő. Hétgyermekes családból származik, valahonnan Trencsén mellől. Lakhelye a leányszálló, ahol lehetősége nyílik a tanulásra. Tudja, mit jelent a nagy család, idejében akar képesítést szerezni, nem vár, míg a családi gondok lekötik. Jövőre érettségizik. Azután is, sőt férjhezmenés után is tovább szeretne dolgozni. A család nem lehet akadálya a hivatásnak mondja. A házasságot úgy képzelem el, hogy mindenben fele-fele alapon osztozunk. A háztartásban, gyermeknevelésben, mindenben, a krumplihámozásban ts. A férj legyen ezenfelül gyengéd. Ez feltétlenül ... Olyan nyugodtan, magabiztosan beszél ez a törékeny karcsú leány, mintha már ismerne ilyen férjjelöltet. — Mondja, kérem, ismer ilyen fiút? — Hmm Férfivélemény A szerelők között egyetlen nőtlen fiatalembert találunk, fozef HtjroSt, aki már 23 éves, katonai A világ egyik legkorszerűbb szövódéje. А 41B léglökéses szövőgép együttvéve sem kelt akkora zajt, mint a két régi szövőszék. Egy szövőnő ma 13 gépet kezel, de bejáratás után 26-ot. CTK felvételei szolgálata letelt, érettségizett... Szóval megérett a nősülésre. Milyennek képzeli ö a házaséletet? — Minden vonatkozásban lehetővé tenném fele ségemnek az érvényesülést, a tanulást. De én olyan feleséget szeretnék választani, aki elsőrendű hivatásának a családot tekinti. Az lenne az ideális, ha a férj annyit keresne, hogy az asszony teljes mértékben a háztartásnak és a családnak szentelhesse magát. — Azt hiszi, hogy a tűzhelyhez-kötöttség jobb az asszonyoknak? — Annyira nem értek ehhez Ja úgy! Akkor értem. Az „amazon“ A villanyszerelők mind férfiak — csak Margita Feriancová leány köztük. Érettségizett, az oravai Teslában kitanult leány, dolgozott már a kommu~ nális rádiójavítóban, ezen a munkahelyen csak rövid ideje van. Tervei legfontosabbika: elektromérnöki diploma. — Csak három, négy év múlva szeretnék férjhez menni... — Ha a férj azt akarná, hogy a háztartásért áldozza fel a tanulást? — Nem mennék hozzá. Akkor egész életemben ö parancsolna. A háztartásért, a férfi téves nézeteiért ennyit nem áldozok fel. — Miért lenne képes mindezt feláldozni? — Ha gyermekeim nevelése, vagy más, a gyerekekkel összefüggő probléma megkövetelné. — Ismer olyan férfit, aki a háztartást nem hárítja kizárólag a nőre? — Édesapámtól sohasem hallottam, hogy azt mondta volna a mamámnak: ez a te dolgod. Mindenben segít otthon. Pedig sok a dolga hivatásában is, szobafestő, tudja, mennyi munkájuk van ... — Mi legyen férje hivatása? — Favágó, vagy mérnök ... Mindegy. Csak azt az egyet értse meg, hogy nem vagyok háztartási alkalmazott, hanem élettárs. A bevezetőben bemutatott, világviszonylatban is a legkorszerűbbek közé tartozó szövődé kellemes munkát nyújtó környezete, a négyféle iskola végzésének lehetősége az üzemben — mindez szinte csalogatja a lányokat, hogy ne adják fel elképzeléseiket és szenteljenek életükből jelentős részt hivatásuknak. Ez erősíti bennük a tudatot, hogy elképzeléseik helyesek. Kitartanak-e elképzeléseik mellett asszonykorukban is, az nagyrészt a férjektől függ majd. A szép és vonzó leányálmok megvalósítása érdekében azonban, úgy vélem, még jóval a házasság előtt meg kellene beszélni a fiúkkal a kérdést, amelyet Margit vetett fel: „Megérted-e, hogy hivatásomat a gyermekért — ha kell — feláldozom, de azért, hogy háztartási alkalmazottad legyek, nem?“ Az a benyomásom, hogy ezt a kérdést a lányok rendszerint elfelejtik megtárgyalni a fiúkkal. (Amin ne is csodálkozzunk nagyon, hiszen a szerelem annyi más édes, és sokkal kellemesebb vonatkozásban foglalja le a házasság előtti együttlétet...) Pedig a leányálmok megvalósítására is gondolni kellene néha. VILCSEK GÉZA
