Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-08 / 14. szám
LEJTŐ,' .Karikás” szemek a füst mögött Bevallom, hogy van egy régi huncut férfi-mondás. Akkor mondjuk halkan, cinikus mosollyal összevillanva, ha munkatársnőnk, hölgyismerősünk a vasárnapi pihenő vagy a szabadság után nagyon karikás szemmel köszönt ránk. „Nézd milyen karikás a szeme“ — mondjuk egymásnak jóízű nevetéssel, az örökké bennünk levő kamasz vihogó örömével. Persze tudjuk, hogy a keret oka sokféle fizikai és pszichikai okra vezethető vissza, de ismétlem: férfiak, örökdiákok, huncutkodó kamaszok vagyunk életünk végéig. És ez a „keret“ nem sértés, inkább jóleső megállapítása, egy házasság vagy egy szerelem örömteljes elismerése. Azonban a lány, akivel barátaim révén beszélgethettem, tizennyolc éves és mégcsak nem is szerelmes! Tizennyolc éves és sűrű cigarettafüsttel igyekezett takargatni előttem a „keretet“, a szeme alatt húzódó sötét árkot, az orrtól az ajkáig húzódó kesernyés ráncot .. . — Mindenki úgy él, ahogy akar — mondta fölényesen, kissé gúnyosan — a férfiaknak mindent szabad, csak a lányok fölött mondanak azonnal ítéletet. Maga talán sose csókolózott, maga talán fehér mirtusszal mehetett volna az esküvőjére? Ezzel kezdtük a beszélgetést és bár éreztem, hogy a vér a fejembe szalad, nem magyaráztam meg neki, hogy mit jelentett az én korosztályomnak egy csók. Nem mondtam el, hogy hetekig gyűjtöttem össze szerény zsebpénzemet egy virágcsokorra, hogy reszkető imádattal nyújtottam át a lánynak a szerelmes verset, hogy ha nem láthattam, akkor is egy-két órán át sétáltam lakóhelye környékén remélve, hogy édesanyja leküldi valamiért a fűszereshez ! Nem mondtam el, hogy a mi számunkra a csók valami áhított, vágyott csoda volt, aminek nem volt folytatása, hiszen a folytatásra gondolni sem mertünk. Nem mondtam el, hogy nekünk 18 éves korunkban a diákszerelem tiszta költészet, ábrándozás volt — mert talán a mai fiatalok meg sem értenék a régenvolt költészet szépségét. Az a karikás szemú lány, aki fölénnyel akart védekezni, mert maga is érezte, hogy életformája és szemlélete védelemre szorul, nem a mostani ifjúság „tipikus“ tagja, de van, létezik, és nem elszigetelt jelenség! Hol kezdődött számára a lejtő? Otthon bizonyosan nem! A becsületesen dolgozó apa, a rendes családi élet megadta a serdülő korhoz szükséges egészséges feltételeket. Hol kezdődött a felelőtlenség, a könnyelműség? Mikor vált egy fiatal, rendezett körülmények között élő lány „könnyen kaphatóvá“, olcsón megszerezhető „árucikké“, futó idegenek hirtelen támadt vágyait készségesen kielégítő . . . Nem, nem mondom ki, amit a lány apja mondott, a megkínzott, velem egykorú férfi, aki „úgy oson végig a folyosón, mintha gyilkolt volna, mert az egész ház róluk beszél, mióta a lány elköltözött otthonról - - “ Nem tudom leírni az anya csukló sírását, ami úgy rázta a több mint negyven éves asszony testét, mint őszi vihar a reszkető bokrokat. „Nem tudom mi történt vele . . .“ buggyantak ki az anya ajkán a könnyekkel áztatott szavak. Talán akkor kezdődött, amikor tizenhatodik születésnapját ünnepelte és „először volt dolga“ fiúval. Részeg mámorban hullott a fiú karjaiba, az odaadást nem előzte meg szerelem, álmodozó, játékos vágy. Bortól, pálinkától lobbant a vér, szeszgőz tompította az agyat és nem emberek szerelmes teste fonódott össze, csak állatokat hajszolt egymás felé az ősi ösztön. — Aztán már minden mindegy volt — hallottam a hangot a füstfüggöny mögül. Hány viszonya volt azóta — nem tudja. Általában minden héten megismerkedik egy férfival. Többnyire külföldiekkel, mert — saját szavait idézve „ha az ember már csinálja, legalább valami haszna legyen belőle! “ A munkahelyén havi kilencszáz koronát keres. Ebből nem tudna megélni? — Nézze, ezt a kosztümöt . . . három havi fizetésemért sem kapnám'meg. Nézze az órámat. Svájci aranyóra! De van fényképezőgépem és magnőm is, persze nem „hazai“ gyártmány. És mulattam már Prágában, Pöstyénben, voltam a Tátrában . . . autóval és mindig csak a legjobb helyeken. Hát baj az, ha szeretek élni?! Talán vitatkoznom kellett volna. Talán érdemes lett volna megmagyarázni, hogy a szennyben csak a baktérium képes élni, az egészséges szervezet elpusztul. De én nem mint újságíró szerepeltem a lány előtt, hanem mint pszichológus, aki adatokat gyújt egy tudományos munkához és féltem, hogy túlságosan kemény lesz a hangom, hogy az erkölcsi önsúly elsodor. De ha nem is vitatkoztam, egyet tudtam és tudok, éspedig azt, hogy ezért a hullásért mi is felelősek vagyunk! Mert mindnyájunk szeme előtt hullanak a lányok, a jövendő anyák lelkiismeretlen kalandorok karjába, mindnyájunk szemeláttára prostituálódnak tuzex-bonokért, vagy külföldi iparcikkekért, vagy akárcsak egy átmulatott éjszakáért! Nem tudom bizonyosan, hogy hol kezdődött a lány tragédiája. De könnyen végződhet valamelyik kórház nemibetegosztályán! A test és vér fertőzésének veszélye mellett pedig mindennél fájdalmasabban követel választ a kérdés: — Lehet-e valaha és milyen anya lehet ebből a lányból?! Péterfi Gyula A legmodernebb szövőgyárban О Lányok, menyasszonyok, feleségek, anyák Щ Mit várnak az élettől a tizennyolc évesek? Ф Elmélet és valóság — a sze relemben Ä A LEÁNYÁLMOK? A világ egyik legmodernebb szövőgyára ügy keletkezett, hogy a rybárpolei gyapotfeldolgozó művekben egyszerűen — kevés volt a hely. A gyárat bővíteni kellett, de egyik oldalán ott folyik a papír- és textilgyárak hulladékvizétől szennyes Vág, a másikon pedig a majd ezer méter magas cukorsüveg alakú Cebrat hegy tornyosodík. Nyolcszáz szövőgép számára még nagy nehezen találtak volna helyet, de ekkora termeléshez előkészítő részlegre is szükség van, azok pedig további épületeket foglalnak el. Ennyi hely már nem volt. Ezért csak négyszáz szövőgépet rendeltek, de olyat, amely kétszer annyit sző, mint a „csónakos“ régi masinák. A léglökéses, vetélő nélküli szövőgépek (csehszlovák találmány) kisméretűek, fantasztikus sebességgel dolgoznak oly csendesen és zakatolás mentesen, hogy emeleten is elhelyezhetők. Így azután a legfelső emeleten helyezték el a csévéző és előkészítő részleget, a középsőn'a szövődét és a földszinten a kikészítőt. Ez a „zseb-Garaj Rózsi sokat vár az élettói üzem“ alig százegynéhány . négyzetméteren terül el, zárt termelési ciklussal dolgozik, s teljesítménye minőségben és mennyiségben egyaránt meghaladja egy nyolcszáz szövőgépes gyár teljesítményét. A termelés óriási koncentrációja egyedülálló. Ennek megfelelő a munkakörnyezet is: az épületnek csak a földszintjén vannak ablakok, a többi műhely ablaktalan, hogy a nedvességre érzékeny gyapotszál és szövet a feldolgozás folyamatában ne szívhassa magába a változó Időjárástól függő párát, egészen a csomagolóig egyenletes hőmérsékletben legyen. A műhelyekben egész napon ét neoncsövek világítanak. A fény mégis kellemes, mert a krémszínű falaktól halványzöld gépekre, fehér szálakra verődik vissza, vidám hangulatot áraszt, nem festi beteges-sápadtá a leányarcokat. Az álladóan egyforma hőmérsékleten tartott, külön légkondicionáló üzemrészben tisztított és melegített levegő télen kellemes meleggel, nyáron hűvös szellővel veszi körül az embereket. Nem áll fenn a túlfűtés, vagy a meghűlés veszélye. Minden szellőztető és világító berendezés kétszeresen biztosított, az üzemzavar kizárt dolog. A falak és a megvilágítás színárnyalatától a zaj szintjén keresztül a léghőmérséklet és páratartalom százalékáig minden tényezőt orvosok és pszichológusok kara ellenőrzött és hagyott Jóvá. Az üzemben időnként vizsgálatokat tartanak az újszerű környezet hatásáról. Ilyen, szinte laboratóriumi környezetbe látogattunk el, hogy bepillanthassunk a jövőbe, megtudakoljuk, e modern környezetben mennyire modern
