Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-08 / 14. szám
Л csinos Jacqui versenykocsijában A „gyors" Marien 200 kilométert remél gépétéi VESZÉLYES a hobby! Sportoljanak a lányok és asszonyok? Erre a kérdésre szinte az egész világon már régen igennel válaszoltak. Arról azonban még ma is gyakran vitáznak: a nők milyen sportoknak hódoljanak. Elsősorban az a célunk, hogy a nők napi munkájuk — gyakran két műszak — elvégzése után, vagy közben a sportpályákon, tornatermekben, Uszodában keressenek — és találjanak — felfrissülést, szórakozást, s ezáltal megtartsák fiatalos mozgásukat, termetük arányosságát, ami számukra egyáltalán nem lehet közömbös. A nők — hála az emancipációnak - több sportágban versenyre kelnek a férfiakkal, s nemegyszer csupán gyengébb testalkatuk akadályozza őkel abban, hogy méltó ellenfelévé váljanak „teremtés koronájának“. Életünk üteme gyorsult, s ez visszatükröződik a sportban is. Egy-egy női lesiklóversenyen a résztvevők csaknem 100 kilométeres sebességgel zuhannak a hegy tetejéről a mélybe, mitsem törődve az életveszéllyel. Csodálkozhatunk-e tehát, hogy akadnak bátor lelkű „amazonok", akik autóba, motorkerékpárra ülve, életük kockáztatásával igyekeznek a vasidegzetű férfiak nyomdokaiban járni? Jacqui-Bond Smith például az angol női autóversenyző klub színeiben szándékozik részt venni az „Embassy Trophy" versenyein és meg akarja „tréfálni" a férfiakat. Erről tanúskodik magabiztos kijelentése: „Erősen hiszem: nem fogok szégyent vallani." Ennél többre vágyik Marlene Parker, 22 éves bristoli taxisofőr. Nagy fordulatszámú sportmotorkerékpárján készül a monzai (Olaszország) versenypályára. — Monzában akarom felállítani — mondotta derülátón — az első női motorkerékpározó gyorsasági világcsúcsot. Remélem sikerül elérnem a 200 kilométeres óránkénti átlagsebességet. Ennyivel egy egyelőre lennék. Szeretik a gyorsaságot, vagy talán igy akarnak érdekesekké, híresekké válni? Akármi ösztökéli is őket, feltétlenül életveszélyes hobby! (-f) Max Leon gratulál az ifjú párnak LAKODALOM A SARKKÖRÖN TÚL Az esküvő napját már régen kitűzték. A Novoszibirszki szigetcsoport egyik szigetén, a hajdanában lakatlan Kotyolnij szigeten ismerkedett össze Pavel Busujev 23 éves rádiós és Tatjana Kornyeva 18 éves laboráns. A jegyesek egy moszkvai szalonból kapták a jegygyűrűket meg a menyasszonyi fátylat. Közben az ajándékok is elkészültek. Végre felvirradt a menyegző napja. A tucatnyi kis házikó egyikében 25 sarkkutató jött össze, az Északi-]eges-tenger jégmezői között szinte elvesző meteorológiai állomás egész munkaközössége. Fényözön árad, az asszonyok pilment, szibériai húsos táskát sütnek, szarvashúst pirítanak, dalolgatnak. Közben a vőlegény fekete gálába vágta magát, és türelmetlenül nézegeti óráját: a menyasszony még nincs a szigeten. Szolgálati ügyben elutazott, s a rossz időjárás miatt nem tud visszatérni. Ma reggel azonban közölték, hogy a sarki repülök feltétlenül a szigetre szállítják a menyasszonyt. Nemsokára az ablakokat is megreszketteti a nagy hurrázás, amikor a LI-2 földet ér, s feltűnik a tetőtől talpig sarkkutatóruhába öltözött Tatjána. Max Leont, az Humanité tudósítóját, a sarkkutatók vendégét érte az a megtiszteltetés, hogy az újdonsült pár ujjara húzhatta a karikagyűrűket, és átadhatta az ajándékokat, örákhosszat tart az ünnepség, se vége, se hossza a pohár köszöntőnek és szerencsekívánatoknak. Az utóbbi években sok fiatal működik az északi-sarki kutatóállomásokon, így aztán a sarkkörön túl sem ritkaság a lakodalom. — APN FINNLANDIA A nylonnal bevont nyelű evőeszköz főleg konyhai használatra alkalmas Iparművészekből és diákokból, háziasszonyokból és gyárosokból alakult ez a kifinomodott ízlést képviselő, igényes társulat, a finn könnyűipar egyik hangadója. Nem csekély mértékben a Finnlandiától függ, hogy milyen közszükségleti gyártmányok kerülnek a hazai és a külföldi piacra. A cél egyrészt az, hogy összhangban álljanak a fejlett népi ízléssel és másrészt eredményesen versenghessenek a hasonló jellegű külföldi árucikkekkel. A finn könnyűipar a közszükségleti tárgyak' előállításában nagy tökéletességre tett szert. Erről tanúskodnak az elmúlt évek nemzetközi sikerei is. A legutóbbi öt Triennálén például a finnek 23 nagydíjat, 33 arany — és 32 ezüstérmet nyertek. Ez természetesen utat nyitott külföldre. A finn gyártmányok népszerűsítését szolgálják a világszerte megrendezett kiállítások is. Prága után nemrég a bratislavai közönség is megtekinthette a társulat legszebb gyártmányainak kiállítását. Használati és dísz-kerámia, konyhaedények, evőeszközök, lakástextil, üvegkészítmények, egyes bútordarabok, világító testek, arany- és ezüstékszerek igényes választékát csodálhatta meg a kiállítás látogatója. Már az első pillanatban feltűnt, hogy bár sorozatgyártásról van szó, minden egyes tárgy kivitelezése tökéletes, hibátlan volt, ízléses és praktikus a kerámiából gyártott főzőedény, amelynek még az Is előnye, hogy kis helyen elfér Így szállítják a vizet az ünnepi ebédhez Václav Kautman mérnök, a bratislavai Iparművészeti Főiskola tanára, aki végigvezetett bennünket a kiállításon — ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a magas fokú minőségi igény Finnországban elsőrendű követelmény. Ezért olyan szigorú a minőségi ellenőrzés, amely eleve kizárja a hibás gyártmány beszivárgását a piacra. Megkapott bennünket a kiállított tárgyak valóban modern formája, az egyszerűség, józanság s ezen túlmenően a célszerűség szigorú érvényesítése. Természetesen ez főleg a használati tárgyakra vonatkozik. (A dísztárgyaknál erősen érezhető a divatos áramlatok térhódítása.) Hihetetlenül könnyűek az antikoro edények, amelyeknek fedőit ügyesen megoldott műanyag- vagy fafogantyúval emelheti le a háziasszony, a kéz veszélyeztetése nélkül. Ugyanez a fogantyú egyben helyettesíti az edények fülét is. A bútoroknál figyelemre méltó a hagyományos anyagok kombinálása a műanyagokkal. Az üveglaminátból préselt karosszékeket habgumival kárpitozzák és torjúbőrrel vonják be. A felhasznált fa hibátlan, tökéletesen száraz, felületét simára gyalulják és fénytelen lakkal vonják be. Uralkodók a világos árnyalatok. A meglepetés erejével hatott ránk az ezüst és az arany feldolgozásának Kissé szokatlan a mi Ízlésünknek az ilyen égetett agyagból készült asztali disz. Birger Kalpiainen müve módja. Az izzó fémet megformálják, de felületét nem csiszolják fényesre. így különösen szokatlanul hat az arany tompított fénye, különösen az alkalmazott bizarr és fantáziadús megoldásokban. Az ékszerkészítésnek ez az új, korszerű módja megérdemelné nálunk is a gondos tanulmányozást. Különösen az üvegkészítményeknél győződhettünk meg róla, hogy hazai gyártmányainkért sem kell szégyenkeznünk. A tárgyilagos látogató megállapíthatta, hogy üvegünk és porcelánunk állja a nemzetközi versenyt, sőt a kiállított finn gyártmányokhoz viszonyítva könnyedébb, szebb és modernebb is. Csak azt kívánhatjuk, hogy más közszükségleti árucikkünk is lépést tudjon tartani a Finnlandia kiállítás tanulságai szerint is gyorsan fejlődő világszínvonallal. Vincze Ilona
