Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-08 / 14. szám

Л csinos Jacqui verseny­­kocsijában A „gyors" Marien 200 ki­lométert remél gépétéi VESZÉLYES a hobby! Sportoljanak a lányok és asszonyok? Erre a kérdésre szinte az egész világon már régen igennel válaszoltak. Arról azonban még ma is gyakran vitáznak: a nők milyen sportoknak hódoljanak. Elsősorban az a célunk, hogy a nők napi munkájuk — gyakran két műszak — elvégzése után, vagy közben a sportpályákon, tornatermekben, Uszo­dában keressenek — és találjanak — felfrissülést, szórakozást, s ezáltal megtartsák fiatalos mozgásukat, terme­tük arányosságát, ami számukra egyál­talán nem lehet közömbös. A nők — hála az emancipációnak - több sportágban versenyre kelnek a férfiakkal, s nemegyszer csupán gyengébb testalkatuk akadályozza őkel abban, hogy méltó ellenfelévé váljanak „teremtés koronájának“. Életünk üteme gyorsult, s ez vissza­tükröződik a sportban is. Egy-egy női lesiklóversenyen a résztvevők csaknem 100 kilométeres sebességgel zuhannak a hegy tetejéről a mélybe, mitsem tö­rődve az életveszéllyel. Csodálkozha­tunk-e tehát, hogy akadnak bátor lelkű „amazonok", akik autóba, motorkerék­párra ülve, életük kockáztatásával igye­keznek a vasidegzetű férfiak nyomdo­kaiban járni? Jacqui-Bond Smith például az angol női autóversenyző klub színeiben szán­dékozik részt venni az „Embassy Tro­phy" versenyein és meg akarja „tré­fálni" a férfiakat. Erről tanúskodik magabiztos kijelentése: „Erősen hiszem: nem fogok szégyent vallani." Ennél többre vágyik Marlene Par­ker, 22 éves bristoli taxisofőr. Nagy fordulatszámú sportmotorkerékpárján készül a monzai (Olaszország) ver­senypályára. — Monzában akarom felállítani — mondotta derülátón — az első női motorkerékpározó gyorsasági világcsú­csot. Remélem sikerül elérnem a 200 kilométeres óránkénti átlagsebességet. Ennyivel egy egyelőre lennék. Szeretik a gyorsaságot, vagy talán igy akarnak érdekesekké, híresekké válni? Akármi ösztökéli is őket, fel­tétlenül életveszélyes hobby! (-f) Max Leon gratulál az ifjú párnak LAKODALOM A SARKKÖRÖN TÚL Az esküvő napját már régen kitűzték. A Novoszibirszki szigetcsoport egyik szi­getén, a hajdanában lakatlan Kotyolnij szigeten ismerkedett össze Pavel Busujev 23 éves rádiós és Tatjana Kornyeva 18 éves laboráns. A jegyesek egy moszkvai szalonból kapták a jegygyűrűket meg a menyasszonyi fátylat. Közben az ajándé­kok is elkészültek. Végre felvirradt a menyegző napja. A tucatnyi kis házikó egyikében 25 sark­kutató jött össze, az Északi-]eges-tenger jégmezői között szinte elvesző meteoroló­giai állomás egész munkaközössége. Fény­özön árad, az asszonyok pilment, szibériai húsos táskát sütnek, szarvas­húst pirítanak, dalolgatnak. Közben a vőlegény fekete gá­lába vágta magát, és türelmet­lenül nézegeti óráját: a meny­asszony még nincs a szigeten. Szolgálati ügyben elutazott, s a rossz időjárás miatt nem tud visszatérni. Ma reggel azonban közölték, hogy a sarki repülök feltétlenül a szigetre szállítják a menyasszonyt. Nemsokára az ablakokat is megreszketteti a nagy hurrá­zás, amikor a LI-2 földet ér, s feltűnik a tetőtől talpig sarkkutatóruhába öltözött Tatjána. Max Leont, az Humanité tudósítóját, a sarkkutatók vendégét érte az a megtisz­teltetés, hogy az újdonsült pár ujjara húz­hatta a karikagyűrűket, és átadhatta az ajándékokat, örákhosszat tart az ünnepség, se vége, se hossza a pohár köszöntőnek és szerencsekívánatoknak. Az utóbbi években sok fiatal működik az északi-sarki kutatóállomásokon, így aztán a sarkkörön túl sem ritkaság a lako­dalom. — APN FINNLANDIA A nylonnal bevont nyelű evőeszköz főleg konyhai használatra alkalmas Iparművészekből és diákokból, háziasszonyokból és gyárosok­ból alakult ez a kifinomodott ízlést képviselő, igényes társulat, a finn könnyűipar egyik hangadója. Nem csekély mértékben a Finnlandiá­­tól függ, hogy milyen közszükségleti gyártmányok kerülnek a hazai és a külföldi piacra. A cél egyrészt az, hogy összhangban álljanak a fejlett népi ízléssel és másrészt eredményesen ver­senghessenek a hasonló jellegű külföl­di árucikkekkel. A finn könnyűipar a közszükségleti tárgyak' előállításában nagy tökéletes­ségre tett szert. Erről tanúskodnak az elmúlt évek nemzetközi sikerei is. A legutóbbi öt Triennálén például a fin­nek 23 nagydíjat, 33 arany — és 32 ezüstérmet nyertek. Ez természetesen utat nyitott külföldre. A finn gyártmá­nyok népszerűsítését szolgálják a világ­szerte megrendezett kiállítások is. Prága után nemrég a bratislavai kö­zönség is megtekinthette a társulat legszebb gyártmányainak kiállítását. Használati és dísz-kerámia, konyha­edények, evőeszközök, lakástextil, üvegkészítmények, egyes bútordarabok, világító testek, arany- és ezüstékszerek igényes választékát csodálhatta meg a kiállítás látogatója. Már az első pilla­natban feltűnt, hogy bár sorozatgyár­tásról van szó, minden egyes tárgy kivitelezése tökéletes, hibátlan volt, ízléses és praktikus a kerámiából gyár­tott főzőedény, amelynek még az Is elő­nye, hogy kis helyen elfér Így szállítják a vizet az ünnepi ebédhez Václav Kautman mérnök, a bratisla­vai Iparművészeti Főiskola tanára, aki végigvezetett bennünket a kiállításon — ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a magas fokú minőségi igény Finnországban elsőrendű követelmény. Ezért olyan szigorú a minőségi ellen­őrzés, amely eleve kizárja a hibás gyártmány beszivárgását a piacra. Megkapott bennünket a kiállított tárgyak valóban modern formája, az egyszerűség, józanság s ezen túlme­nően a célszerűség szigorú érvényesí­tése. Természetesen ez főleg a haszná­lati tárgyakra vonatkozik. (A dísz­tárgyaknál erősen érezhető a divatos áramlatok térhódítása.) Hihetetlenül könnyűek az antikoro edények, ame­lyeknek fedőit ügyesen megoldott mű­anyag- vagy fafogantyúval emelheti le a háziasszony, a kéz veszélyeztetése nélkül. Ugyanez a fogantyú egyben helyettesíti az edények fülét is. A bútoroknál figyelemre méltó a hagyományos anyagok kombinálása a műanyagokkal. Az üveglaminátból pré­selt karosszékeket habgumival kárpi­tozzák és torjúbőrrel vonják be. A fel­használt fa hibátlan, tökéletesen szá­raz, felületét simára gyalulják és fény­telen lakkal vonják be. Uralkodók a világos árnyalatok. A meglepetés erejével hatott ránk az ezüst és az arany feldolgozásának Kissé szokatlan a mi Ízlésünknek az ilyen égetett agyagból készült asztali disz. Birger Kalpiainen müve módja. Az izzó fémet megformálják, de felületét nem csiszolják fényesre. így különösen szokatlanul hat az arany tompított fénye, különösen az alkal­mazott bizarr és fantáziadús megoldá­sokban. Az ékszerkészítésnek ez az új, korszerű módja megérdemelné nálunk is a gondos tanulmányozást. Különösen az üvegkészítményeknél győződhettünk meg róla, hogy hazai gyártmányainkért sem kell szégyenkez­nünk. A tárgyilagos látogató megálla­píthatta, hogy üvegünk és porcelánunk állja a nemzetközi versenyt, sőt a ki­állított finn gyártmányokhoz viszonyít­va könnyedébb, szebb és modernebb is. Csak azt kívánhatjuk, hogy más közszükségleti árucikkünk is lépést tudjon tartani a Finnlandia kiállítás tanulságai szerint is gyorsan fejlődő világszínvonallal. Vincze Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents