Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-08 / 14. szám
^ bratislavai Tatra revü színpadán megjelenő Hana Hegerovát, legnépszerűbb sanzonénekesnőnket a közönség óriási tapsviharral fogadta. Fellépésével újra és újra bebizonyította, hogy hírnevére világviszonylatban is rászolgált. Hana Hegerová lenyűgöző egyénisége és csodálatosan szép hangja minden egyes számban külön-külön élményt nyújt. — Elsőnek azt fogom énekelni, amivel évekkel ezelőtt kezdtem pályafutásomat: a „Déli nap“ című néger spirituálét. Elhangzottak az első taktusok, és a nézőtéren mély csend támadt. Hegerová nemcsak hangjával, hanem kitűnő előadőképességével, temperamentumával, szuggesztlv lényével is mindenkit lekötött. Aki őt előadás közben csodálja, nem hiszi le, milyen erőfeszítés és önfegyelem kell ahhoz, hogy olyan üde és fáradhatatlan benyomást keltsen. — Nagyon fáradt vagyok. Sanzonesténk, amelyen Miroslav Hornlőekkel együtt szerepelünk, nagy erőpróbát Jelent számomra.. Húsz sanzont énekelek egy előadás keretében. Tudom, hogy külföldön ez nem szokatlan, de nálunk mostanáig csak LJuba Hermanová volt erre képes. Ezek nem könnyű dalocskák, hanem nehéz, drámaisággal teli sanzonok. Miroslav Horníőek kitűnő partner és nagyon sokat segített. Az ő konferensza nem egyszerű konferansz. ö adja meg az előadás tartalmát. Filozófiai mondanivalója összhangban van sanzonjaim szövegével és hűen tükrözi a mindennapi élet problémáit. így egy egészen különös előadás lett belőle, amire nehéz pontosan megnevezést találni. Semmi esetre sem lehet sanzonestnek tekinteni. — Mire készül mostanában? — Jelenleg semmire. De mégis. A televízió Slltr és Such? „A Jól fizetett séta‘~ című operáját forgatja. Ebben szerepet kaptam. Különben színtársulatunk március végén Münchenbe készül. Áprilisban Nyugat-Berlinben lépünk fel. Ha Jól megy, szeptemberben körútra megyünk Nyugat-Németországba és Svájcba.- Hallottam, hogy Párizsban is fellépett.- JaJl Már megint. Nem győzöm magyarázni, hogy ez tévedés. Az igazság az, hogy két évvel ezelőtt valóban Párizsban voltam. De mivel csak saját repertoárommal lépek fel, megbeszéltük, ha erre sor kerülne, fordításra kérik sanzonjaim szövegét. A mai napig várom a választ. A fordítás Igen nagy probléma. Azért szeretek Németországba menni, mivel már megvannak a német szövegek. És ezzel számomra nyitva áll az út Svájcba és Ausztriába. Magyarországra is szívesen ellátogatnék, de megint felmerül a fordítás problémája. Nem mintha nem akadna ember, aki ezt megtenné, de saját magamnak kellene erről gondoskodnom és fizetni is. Magyar szöveggel viszont nem mehetek máshova, csak Magyarországra. A bratislavai Szlniakadémián is előadok. Nagy élvezettel csinálom. Szeretek fiatal színészekkel foglalkozni, de nagyon vigyázok arra, hogy csak tanácsadójuk legyek. Nem akarok Hegerovákat nevelni, csak meg akarom tanítani őket arra, hogyan is fogjanak neki a munkának. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy nagyon tehetséges színinövendékek is nehezen Jutnak el odáig, hogy önmagukra találjanak. És épp erre akarom őket megtanítani. Ebben az évben rendszertelenül Járok a Sziniakadémiára, de remélem a Jövő évben rendszeresítem pedagógiai tevékenységemet. — Nem feledkezett meg az esztrádműsorokról? — Nem, de szégyellek róla beszélni, mert elvből nem veszek ezeken részt. Csak Hornlőekkel megyek. Nem mintha lenézném ezt a műfajt, de a honorárium olyan, hogy furcsán érzem magam, ha át kell vennem. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a művészek nem tudom mennyit keresnek. A valóság sajnos más. — Színésznőként kezdte pályafutását. Nem vágyik vissza egy kicsit a színházba? — Nagyon. Szeretnek megfeledkezni rólam, de ha szerepet kapok, ez a legboldogabb pillanatom. Talán azért is szeretem úgy a drámai sanzont, mert itt mint színésznő is érvényesülhetek. — És a film? — Külön élmény számomra. Nagyon szomorú voltam, amikor elfoglaltságom miatt le kellett mondanom az „Akiknek a harang szól“ című film női főszerepéről, habár ezt nekem írták. Legjobban a „Remény“ című filmemet szeretem és a megfilmesített Csehov-novellát, az „Iszapot“. — Mire vágyik legjobban? Nyugalomra. Lustálkodni, lustálkodni és nem utolsó sorban főzni. Talán furcsán hangzik, de így van. Szeretem a háztartást és a magányt. Pihenni akarok otthonomban, ez a legnagyobb vágyam. KINCEL EMILIA Llslcky felvétele INGRID BERGMAN A színésznők általában nehezen árulták el korukat. Ingrid Bergman kivétel — éveinek száma nem titok senki számára. Negyvennyolc éves. De ezért egy 28 éves lányt, Turgenyev „Egy hónap vidéken" című darabjának hősnőjét, Natasát — alakítja minden este a londoni Cambridge Theater színpadán. Stockholm, Hollywood, Róma, Párizs után London az a város, ahol színésznői karrierjének harmincadik évét ünnepli, nagy tapsviharok közepette. Pályafutása Stockholmban kezdődött, ahol az „Intermezzo" című darabban óriást sikert aratott. A harmincas években férjhez megy első nagy szerelméhez, Peter Lindstrom orvoshoz. Ebből a házasságból született leányának a Pta nevet adja. Annyi romantikát és biztonságot vitt megjelenésével Hollywoodba, mint talán senkt más. Leslie Howarddal Játszotta a „Megérdemelt boldogság" című film főszerepét. Ezután következett a „Gázlámpák", „Akiért a harang szól" és még sok más szerep. Habár nagy és híres színészekkel látszott, mint H. Bogart, G. Cooper, Ch. Boyer, C. Grant, mégis ügy tűnt, hogy nagy tehetségét nem bontakoztathatta ki eléggé. Abban az időben Roberto Rossellini, a mint Natasa híres olasz filmrendező, akt a neorealísta irányzat legjellegzetesebb alakja, már akkor, olyan filmeket készített, mint ami lyeneket ma gyártanak'. Felfogása a fe kete—fehér filmről úgy megragadta a figyelmét, hogy mindenképpen találkozni akart vele, és elhatározta, hogy elhagyja Hollywoodot. Filmjét, amelyeket vele forgatott a „Stromboli“ és „Európa 51“, drámai erejűek. Elválik és megszakítja a kapcsolatot Hollywooddal. Teljesen a filmművészetnek szentelt életét. Ebben az időben vetítik nagy filmjeit: „Ot Olasz országba", „Félelem,r és „Jeanne d’Arc". Rosselllntvel való együttműködésük há zassággal végződött. Három gyerekük született. De végül ts a színpad iránti szerelem győzött. Elválnak. Lars Smidt párizsi filmproducer három filmben szerepeltett: „Tea és szimpátia“. „Bosszú“, és „Szereit Brahmsot?". „Színpadon szeretnék meghalni, száz éves koromban" — mondja Ingrid Bergman nagy tapsvihar után a londoni színház kulisszái mögött. Külföldi lapból átvéve: K. S Az utoltö simítás londoni fellépése előtt. Mindig fiatal és csinos — mint Pia lánya, akinek képe ott függ Öltözőjében
