Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-11 / 10. szám
A KÜLÖNBSÉG: TÍZ KORONA Azokat, akik rendszeresen igénybe veszik a közszolgáltatást, valószínűleg nem nagyon kellemesen érintette az egyes szolgálatok árának emeléséről szóló rendelet, amely január elsejétől már érvénybe is lépett. Sokan vannak, akik — a sajtóban közölt magyarázó cikkek ellenére — nem nagyon értik, mi is tette szükségessé ezt az áremelést. Mai életünk egyik jellegzetes negatív vonása a nők egyre nagyobb elfoglaltsága, amely nagyobb megterhelést jelent. Az asszonyok vállán nyugszik továbbra is a család és a gyermeknevelés gondja, s emellett még felelős állásokat, politikai és társadalmi tisztségeket töltenek be, és számos esetben továbbképezik magukat. A megoldás csak egy lehet. Ha azt akarjuk, hogy a nők teljesen egyenjogúak legyenek, tehát hogy elfoglaltságuk mellett maradjon idejük pihenésre és szórakozásra is, feltétlenül szükséges levenni vállukról a házi munka terhét. S e feladat a közszolgáltatási üzemekre hárul. A jól megszervezett közszolgáltatás a nők alkalmaztatásának egyik feltétele. A dolgozó nők — mind városon, mind vidéken ma már egyre inkább igénybe is veszik. Amíg például 1955-ben egy személyre átlag mindössze 37 dkg fehérneműt mostak a mosodákban, 1964-ben már több mint 1,51 kg-ot. Az elmúlt évben ez a mennyiség még jobban megnövekedett. A vegyi úton tisztított ruhanemű mennyisége pedig azonos idő alatt 4,7-szeresére nőtt. Ez a nagy fellendülés azonban a minőség rovására ment. Egyre gyakoribbak lettek a bíráló hangok, amelyek a szolgáltatások minőségének javítását követelték. Főleg a hosszú határidők ellen merült fel sok kifogás. S ez természetes, hiszen senki sem rendelkezik oly ruhatárral, hogy ruházata felét nélkülözni tudná. Ahhoz azonban, hogy az egyes üzemek javíthassanak munkájuk minőségén, s egyben a határidőket is lerövidíthessék, korszerűsíteniük kell berendezésüket és új, hatékonyabb mosószerekkel kell dolgozniuk. A régi árak azonban erre nem nyújtottak lehetőséget, ezeket ugyanis még 1953-ban szabták meg és gyakran a felhasznált nyersanyag és munka értékét sem fedték. A különbözet az államot terhelte. Minden tonna kimosott fehérneműre 440 koronát fizetett rá. Ez országos méretben mintegy 50 millió korona ráfizetést jelen tett évente. És ez csak a fehérneműmosás. Ráfizetéssel járt a rádió és a TV készülékek javítása, a ruhavarrás, a kertészet stb. Az elmúlt években több intézkedés történt a szolgáltatások gazdaságossabbá, azaz kifizetődőbbé tételére. A nagy anyagi befektetések ellenére azonban lényegesebb javulás nem állt be, és nem sikerült a munka minőségét sem tökéletesíteni. Ennek oka egyrészt a rossz munkaszervezés, a nem eléggé körültekintő nyersanyaggazdálkodás, és nem utolsósorban az volt, hogy hiányzott a dolgozók kezdeményezése. A közszolgáltatási üzemekben a munkások gyakran nehéz fizikai munkát végeznek, munkájukat azonban nem értékelték eléggé. Ennek egyik következményeként nehéz volt utánpótlást szerezni. A régi árak mellett azonban nem kerülhetett sor a dolgozók fizetésének emelésére. Ha globálisan vesszük az új árakat, személyenként átlagosan csupán tíz koronával adunk ki évente többet, mint eddig. Ebből az összegből a legtöbb a fehérneműmosásra esik, mivel leginkább itt emelkedtek az árak. A magasabb árért azonban lényegesebben jobb és gyorsabb a kiszolgálás. A nagyobb városokban az eddig befolyt összegekből, illetve az állami költségvetésből e célra fordított eszközökből már új, korszerű gyorstisztító-gépeket vásárolhattak, amelyek az eddigi teljesítmény tízszeresére képesek. Ez a munka lényeges gyorsulását — tehát a határidő lerövidítését teszi lehetővé. Egyben kihat a minőségre is. Az új árak ugyanakkor megengedik a dolgozók anyagi érdekeltségének növelését is, például minőségi, és gyorsasági prémiumok formájában. Végül még egy szempontot kell meg említenünk az új árakkal kapcsolatban A múltban nem használtunk annyi igé nyes, vegyi tisztításra szoruló műanyagot Ehhez voltak szabva az árak is. Ma azon ban a műanyagok annyira kedveltté vál tak, hogy a vegyi tisztításra szoruló ruhák nagyobb réséé műszálból készített. Ezek azonban különleges tisztítási folyamatot és fokozott figyelmet követelnek. S az már csak — ugye — természetes, hogy az igényesebb munkáért nagyobb árat kell fizetnünk. VINCZE ILONA Bratislavában a Hviezdoslav téri gyorsmosodában a JESS automatic cfmű gyorsmosógépet használják. A képen Matejkovió Auréllá a kimosott ruhát szedi ki a gépből. • Foto: CTK /iÁ fó h ifá ... Arról beszélgettünk a kamocsai szövetkezet elnökével, mi minden történt gazdaságukban a két kongresszus között. — Semmi különös. Dolgoztunk mint mindig. Amit tettünk azért tettük, hogy az mindnyájunk javát szolgálja. Az emberek szívesebben dolgoznak, amióta fizetett szabadságot kapnak. Így nem érzik magukat kevesebbnek az ipari dolgozóknál. A tagság között nem is akadt a múlt évben három se, aki ne vette volna ki a szabadságot. Pihenésre, kirándulásra, esetleg a ház körüli teendők elvégzésére használták fel. Fizetésük 60 százalékát így is megkapták. Az anyasági szabadság fizetésében is a kamocsaiak voltak az elsők a környéken. Az utolsó két évi kereset alapján 22 héten keresztül élvezhetik a szövetkezet állandó női dolgozói. 1964-től évente 3—4 asszony vette ezt igénybe. De az elnök nevetve jegyezte meg, hogy attól félnek, nem győznek majd fizetni, olyan sok kisbaba ígérkezik a faluban az utóbbi időben. — Másrészt örülünk is a szaporulatnak. Csak hadd nőjenek, szükség lesz rájuk! Jelenleg még nem panaszkodhatunk munkaerőhiány miatt, 43 25 éven aluli fiatal van a szövetkezetben — de utánpótlásra mindig szükség van. Az asszonyoknak jól jön a fizetett anyasági szabadság. Eddig csak az úgynevezett „kocsipénzt“ kapták, most ehhez még hozzá jön egy pár korona. Soóki Gizella 10 éve dolgozik a szövetkezetben, legutóbb a mezei csoportban. Alig harminc éves, most várja második gyermekét. — Jó érzés tudni, hogy gondoskodnak rólam. A fiúcskánál nem kaptam csak kocsipénzt. Igaz, ez se lesz nagyon sok, amit a 22 hétre kapok, de mégis több a semminél. A szövetkezetben évente 150—180 munkaegységem volt, ez a mezei csoportban elég jó teljesítménynek számit. Ha a kislány kicsit nagyobb lesz — mindenáron kislányt szeretnénk — akkor újból visszatérek a csoporthoz — mondja Gizella. Nagy dolog a tudomány, meg is szoktuk már, hogy mély megilletődéssel hajolunk meg következtetései előtt. Amit egyszer tudományosan bebizonyítanak, az ellen nincs fellebbezés, amit tudományosan kiszámítanak, az biztos eredményt jelent, amit . . . Szóval, elégedjünk meg annyival, hogy nagy dolog a tudomány. A munkaszervezés tudománya mindezen felül annyival bonyolultabb a többi tudománynál, hogy lélektani szempontokkal is számol. Kiszámítja, bebizonyítja, hol, mikor, milyen hatással lesz a környezet a munkára, a munkatermelékenységre, az elégedettségre. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy a sokáig elhanyagolt lélektani szempontok lassan, de mégis utat törnek az üzemirányításba. Örülünk a tudomány behatolásának dolgos hétköznapjainkba, de akaratlanul is eszünkbe jut: hogyan hatol be a tudomány oda, ahol nők dolgoznak? Nem szabadulhatunk ugyanis a gondolattól: hogyan számíthatják ki a tudósok a női lélek rejtelmeit, ha eddig évszázadokon át sok száz lélekbúvár sok ezernyi könyvben, regényben, versben, egyöntetűen bizonyí-A fiatal asszonyok egy-két évig a nagymama segítségére szorulnak, de aztán az óvoda megkönnyíti a dolgukat. Kamocsán jelenleg 25 gyerek jár óvodába, nagyobb részük szövetkezeti tagok gyermeke. Még egyszer annyi óvodás korú gyerek van a faluban — csak hát kevés a helyiség, nincs őket hová tenni. A szövetkezet vezetősége megoldáson töri a fejét. Ogy gondolják, tavaszszal átalakítják a régi iskolát — saját építkezési csoportjuk van, nem kerülne olyan sokba — s igy 53-ra emelhetik az óvodások számát. Nyáron a csúcsmunkák alatt pedig az iskolát rendezik be óvodának, fgy minden anya nyugodtan végezheti munkáját, gyermekéről gondoskodnak. Ahol csak lehet, igyekeznek a nők munkáján könnyíteni. Tavaly munkaruhával látták el az állattenyésztésben dolgozókat. A fejők, etetők egy öltő ruhát, köpenyt és lábbelit kaptak. Már régen tervbe vették szociális Vajon lány lesz vagy ílú? ... Soőkl Gizellának már fizetik az anyasági szabadságot. EGY KIS tóttá, hogy kutatásának tárgya — kifürkészhetetlen. Vagy talán századunk lesz az, amely az atomenergia megzabolázása és a világűr meghódítása mellett még a női lélek hét lakattal zárt titkának felderítését is sikeresen megoldja? Elhatároztam, e kérdésről nem elmélkedem tovább, hanem megnézem, hogy van ez a gyakorlatban, hátha ott képet kapok róla, hogy is áll a párharc a tudomány és a női kifürkészhetetlenség között. Olyan üzembe látogattam el, amelyben nagy figyelmet szentelnek a munka pszichológiájának, s a tudományos következtetéseket a gyakorlatban is alkalmazni próbálják. A gyárakban fényérzékeny anyagokkal dolgoznak, úgy, hogy naphosszat lámpafénynél, mesterséges megvilágításnál folyik a termelés, az egész műszak alatt nem látnak napvilágot. A tudósok kiszámították — meg kell hagyni, pontosan és gondosan — hogy mennyi lux erősségű fény, milyen hatással lesz a munkatermelékenységre, milyen színárnyalatú megvilágítás, milyen kedvező hatást gyakorol a dolgozók érzékszerveire. Tudták például, hogy egyik üzemünkben a megvilágítás 130 luxszal
