Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-11 / 10. szám
A kertészetben dolgozók már ültetik a hagymát. A vesszőből tont kosarakat télen készítették az asszonyok. helyiségek épitését. A termelési igazgatóság évről évre kihúzta a tervből a szociális helyiség épitését. Pedig már a tervrajz is elkészült. Kettőszázkilencven ezer koronáért fürdőt, öltözőt építenének külön a férfiak, külön a nők részére. Ezenkívül egy társalgót is, ahol a munka megkezdése előtt, vagy végeztével az emberek egy kicsit elbeszélgethetnének. Ezekkel az asszonyokkal együtt kérdezzük mi is az érsekújvári Termelési Igazgatóság dolgozóit, vajon nem lehetne-e az előírásokat háttérbe szorítani, s figyelembe venni azt, hogy a szövetkezetnek van pénze a szociális helyiség felépítésére. Hiszen ez ma már olyan fontos tényezővé vált a tagok életében, mint a mindennapi kenyér?!__ A szövetkezetben 41 állandó női dolgozót találunk. Ebből 12 fejőt, a többi a kertészetben dolgozik. Az asszonyok többsége csak idénymunkák alatt segédkezik a növénytermesztés-LÉLEKTAN való fokozása 20 százalékos munkatermelékenység-növekedést eredményezett. Tudósaink nem voltak restek és a fenti számítások alapján az egyik műhelyben a legelőnyösebb halványzöld világítást alkalmazták, s a régi égőket fénycsövekkel cserélték ki. A munkaszervezésben, technikában stb. semmi egyebet nem változtattak meg. A műhelyben a munkatermelékenység mégis egyszeriben 12 százalékkal megnövekedett. Nagyszerű! Az eredmény teljesen fedi a számításokat. Lám, milyen pontosan lehet számolni az olyan, elvont fogalmakkal is, mint a lélektan! Siker, siker — ujjongtak a lélekbúvárok s az újszerű megvilágítást bevezették más műhelyekben is. A nagy örömtől-e, vagy a számítás helyességébe vetett teljes bizalomtól, nem tudjuk, de tény, hogy tudósaink figyelme elsiklott egy apróság felett: a próbaműhelyben, ahol az új fényt alkalmazták — csupa férfi dolgozott. Mikor azután a halványzöld fénycsöveket bevezették egy kizárólag női műhelyben is, borzadva állapították meg: a munkatermelékenység 7 — 3 ben. Azért a 150 kötelező munkaegységet itt is ledolgozzák. A kertészet kora tavasztól késő őszig munkát nyújt az asszonyoknak. Itt tehát lehetőség van arra, hogy 400 —500 munkaegységet keressenek egy évben. Érdemes megfigyelni, mennyit emelkedett a két kongresszus között a nők keresete. Soóki Jolán kertészeti dolgozó például 1962-ben 6971 koronát keresett. 1965-ben már 10 489 korona volt az évi jövedelme. Vagy nézzük meg egy fejőnő fizetését. Bertők Gizella 1962-ben 9652 koronát kapott, viszont 1965-ben már 14147 koronával zárta az évet. Ez mind azt bizonyítja, hogy az asszonyok kiveszik részüket a munkából. A kamocsai szövetkezetben a két kongresszus között nem történt „semmi különös“. Csak éppen az, hogy emelkedett a dolgozók életszínvonala, gazdagabb lett a szövetkezet! HRTAN SAROLTA Spáüil felvétele százalékkal csökkent! Hogyan lehetséges ez? Érthetetlen! Végül is megfigyelték a helyzetet és megállapították: a halványzöld megvilágításban a nők nem szépek. Ezt rövidesen megállapították egymásról, s azonnal rohantak az öltözőbe, hogy megnézzék a tükörben, valóban olyan sápadtak-e. A zöld fényben állandóan bántotta a nőket a tudat, hogy »borzasztóan néznek ki“, ezért egyre gyakrabban hagyták el a munkahelyet, hogy az öltözőben némi rúzst, egy kis sötétebb púdert tegyenek az arcukra. Ez sem segített sokat, mert így is megmaradt a kényelmetlen tudat, hogy .nem jól festenek“. A műhelyben nyomottabb lett a hangulat, öröm nélküli a munka, ami természetesen megmutatkozott a teljesítményben is . . . Mégis csak könnyebb — úgy látszik — kiszámítani a Mars-rakéta útját, mint egy egyszerű női reflexet... Az ember elborzad a tudomány lassúságán. Mert ha a tudósokon is kifog a női hiúság, mit szóljuk mi, szegény, laikus, minden tudományos eszközt nélkülöző — férjek? GARAM GÉZA Élt 42 évet A múlt Idő t-jele röviden, szenvtelen tárgyilagossággal szögezi le a tényt, hogy egy élet befejeződött, egy ember nincs többé. A jegyzőkönyv is érzéktelenül tárgyilagos, mint minden hivatalos írás: „Hindi István, az érsekújvári Építészeti Vállalat (Pozemné stavby) sellyei részlegének dolgozója 1965. június 9-én, a 184-es lakásegység építésénél történt baleset következtében meghalt. A baleset oka a munkabiztonsági előírások durva megsértése mind az üzem, mind a dolgozók részéről. A darus figyelmetlenül kezelte a kapcsolőberendezést, ennek következtében egy 236—265 cm-es 1570 kg súlyú panelfal az alatta dolgozó Hindi Istvánra zuhant.“ Azóta már tisztázták, kit milyen mértékben terhel a felelősség, hogy az üzem hol követett el mulasztást alkalmazottai szakmai képzésében, ami a panelszerelés technológiai folyamatának elsajátítását Illeti. Mit kellett volna tennie a darukezelőnek, a munkatársaknak. Van, akit más munkára osztottak be, többen nem kaptak abban a félévben prémiumot. Az özvegynek folyósították az elhunyt három gyermekére járó pénzösszeget. A kis konyhában azonban változatlanul csöndesek az esték. Csak a falvédő pirosán virít szemet bántó hangossággal a rímbe szedett mondat: „Békességem, boldogságom, mindezt itthon megtalálom.“ A magára maradt család, a három gyerek és az asszony szeméből újra megered a fájdalom könnye, ahogy az édesapára terelődik a szó. — Olyan jó ember volt... Úgy ment el akkor reggel is itthonról, mint máskor. Becsomagoltam neki a tízórait. A gyerekek még aludtak. És azóta nincs többé. Tizenöt évig éltünk együtt. Csak negyvenkét éves volt. Hát miért kell az én gyermekeimnek apa nélkül felnőni? Tudom jól, mi az, mert az én édesapám is meghalt. A háborúban. De most nincs háború. Beteg se volt. Hát miért? Hányszor mondtam neki, hogy vigyázzon magára! Dehát a gyerek sem szereti, ha ilyenekre figyelmeztetik, nemhogy a felnőtt. Pedig nemcsak magára, hanem a többi emberre is vigyáznia kéne mindenkinek... És most itt maradtam a három gyerekkel. Nem bírok, nem tudok belenyugodni, nem vagyok képes megérteni, miért kellett neki meghalni? Miért nem tért haza Hlavaty Imre, Tomka Ferenc, Kenya Pál, Fodor György és Kónya Ferenc? Miért fordult elő az elmúlt évben csupán az érsekújvári járásban ezzel az öt halálesettel együtt összesen 1293 munkabaleset? A szerencsétlenségek előidézője többnyire az emberek gondatlansága, felelőtlensége önmagukkal, vagy munkatársaikkal szemben. De a balesetek előidézésében az üzemek hiányos műszaki ellenőrzésének, a biztonsági intézkedések, munkavédelmi előírások be nem tartásának is nagy a szerepe. Ez különösen a gépipari üzemekre, az építészetre vonatkozik, ahol — csupán az említett járásban — 1965-ben 203 és 205 baleset volt. A teherszállítás közben és a közlekedésben előforduló baleseteket főként az alkohol fogyasztása és a gondatlanság okozta. Sajnálatos módon a mezőgazdaság sem maradt le az említett statisztikában. 266 esetben kellett kórházba szállítani a munkabalesetek áldozatait. Az érsekújvári járásban a dolgozók 33 083 munkanapot hiányoztak baleset következté; ben. — Vigyázz magadra! — Kérik nap mint nap hozzátartozóikat az édesanyák, feleségek. De senki sem veszi komolyan a figyelmeztetést. Miért éppen őt érné valami? Bizonyára ezt gondolta Fodor György is, a szálkái szövetkezet dolgozója, aki egy T—128-as tehergépkocsi kísérőjeként Párkányba ment. Visszafelé jövet söröshordókat raktak a teherautóra. Egyikre „kényelmesen“ ráült. Kanyar következett és ő kirepült a kocsiból. Kórházba szállították, de fejsérülésébe belehalt. A mezőgazdaságban, a gépjárművek vezetőit, kísérőit, a kombájn körül dolgozókat éri a legtöbb baleset. Az állattenyésztési részlegen pedig a villanyáramra működő gépek kezelőit. Ha már megtörtént a baj, mindenki tudja, mit kellett volna előzőleg tennie. De meg kell előzni a szerencsétlenségeket, mert ha az 1288 dolgozó meggyógyul is, Hindi Istvánt, Kenya Pált, Konya Ferencet, az öt elhunytat már senki sem támasztja fel. De tekintsen minden szülő, minden dolgo-Spágil felvétele zó ember ezekre az árvákra! És gondoljanak rájuk, a saját gyermekeikre, ha könnyelmű legyintéssel akarnák elintézni a meglazult csavarokat, a rosszul működő fékeket, a szigetelés nélküli vezetékeket! És tegyék le a felemelt poharat, ne nyugtassák magukat azzal, hogy az az egy pohárka nem árthat! Az üzemi orvosok pedig felelősségük tudatában teljesítsék hivatásukat, hogy ne ismétlődjék meg Kónya Ferenc esete, akit túl korán nyilvánítottak munkaképessé. A jegyzőkönyv szerint az ő esetében a munkabiztonsági előírásokat senki sem szegte meg. Kónya Ferenc kisegítő mozdonyvezető munka közben mégis rosszul lett. S míg társa a mentőkért sietett, ő kiesett a vonatból, koponyatörést szenvedett, amibe belehalt. A többi dolgozó, a családok, a gyermekek boldogsága érdekében jusson eszébe mindenkinek, amikor munkába indul, özvegy Hindi Istvánná e néhány szava:- Nemcsak magára, a többi emberre is vigyázni kell mindenkinek. HARASZTINÉ M. E.
