Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-04 / 9. szám

NÉVTELENEK ÉLETRAJZA IV. A rőzsehordó nő Mottó: „ ... da erősebbek vagyunk gyönge életünknél, mert a fűszálak sose nanphnlnalr Irl M léssel Attila Az ember előbb tanul meg képeket „olvasni“,, mint betű­ket, hiszen első könyvünk általában képes meséket tartal­maz úgyszólván Írott szöveg nélkül. És ha a gyerekkorban szerzett első benyomása később képrajongással nemesedik, akkor az ember hajlamos arra, hogy Ismerősei arcán egy híres mester által megörökített modell vonásait fedezze fel. Így indokoltam magam előtt, hogy a mátyusföldi öreg parasztasszony arca Munkácsy Mihály „Rőzsehordó nő“­­jére emlékeztetett — egy fáradt falusi asszony szomorú arcára, Kissé föld felé hajlik a termite, pedig még alig mtjlt 56 éves, de valamikor ő is lehetett Volna modell Munkácsy számára, mert szomorúságból, hátifáhordásból bőven meg­kapta a készét. Egy ilyen őrét páraSztástzdnyiiak falán nincs is életrajza. Az éléte mint vülaihi rétszínű üveggolyó valamikor gurulni kezdett, néha döccfent egyet, aíután tovább gurult. Egy ilyén öreg parasztasszony, akt a múltból ért a jelenbe, nem ért rá saját élete regényét megfogalmazni, mert aki nap­jöttétől holdjöttéig a bérlő földjein görnyedt, nem állhatott meg utat mérni, visszatekinteni, nem voltak boldog ünnepei, mámoros magaféledkezései. Éles késsel, fehér kendő fölött szeletelte a kenyeret, vigyázva, nehogy túl mélyen fusson a kés és fölszedte még a morzsákat is. Nem járt országúton, csak bokarontó Csapásokon, nem lelte örömét párja Ölelésé­ben, mert félt az új élettől, áz új kis éhes szájtól. .. mert neki valamikor az élet terített asztaláról nem jutott búza — csak ocsú. Alig múlt 56 éves. Négy gyermeket hozott a világra, de csak egy fiú maradt életben. 1943-ban az úri világ zsarnoki parancsa véres mezőkre kényszerítette párját, osztályos tár­sát és alig telt el egy fél év, amikor gyászkeretes papíron értesítették, hogy felkötheti a fekete fejkendőt. Aztán jött az új világ, új rendet szült a véres vihar, pernyévé égtek a múlt festett kulisszái. Csak az arcára rajzolt ráncok finom hálója és szomorú pillantása emlékeztet a múltra. Korán reggel indul a város felé, hogy eladja a szövet­kezet áruit. Zöldséget, répát, káposztát, mikor mi van. Néha ráköszönt egy falujabeli fiatal lány, aki tűsarkú csizmában kopog el előtte és olyankor ha ideje engedi, töprengeni kezd, eszébe jut saját fiatalsága és újra érzi a tarló szúrását meztelen talpán. Szürke alkony borítja a házakat mire ismét az otthonába ér, begyújt a kályhába és hallgatja a lángok sziszegő meséjét. Néha átjön egy szomszédasszony szót pergetni, régi bánatokat Idézni, vagy csak nagyokat hallgatni. Aztán bekönyököl az ablakon az este. Felteszi a szemüvegét, elolvassa az újságot, mert ez az 6 egyetlen szórakozása és amikor korunk csodáiról, a csillagok világát ostromló diadálmas emberről olvas, mindig arra gondol, hogy „ha ezt áz én szegény Istvánom megérhette volna . ..“ Aztán lefekszik és várja a jótékony, mindent feledtető álmot. Eres keze a takarón pihen, körmei ráncot vetettek és a ráncok közé föld szorult. Talán nincs is életrajza. Az élete valamikor gurulni kezdett, néha döccent egyet, azután tovább gurult. Alig múlt 56 éves. A fia Prágában van . . . mérnök. Kevés ideje van, elfoglalt ember, de azért „néha“ ir egy-egy leve­let az anyjának. PÉTERFI GYULA Ó, ezek a férfiaki — Doktor űr, a feleségemnek be­dagadt aa arca, d. nem tud ba­ndln! ... Monda­na, dgy о jövő hét vége told? KRISTA BENDOVÄ: Köszönet az anyáknak Mindegy, hogy az arca fehér, fekete, vagy sárga, minden egyes anyának egy a kívánsága: nőjön kincse épségben, boldogítsa békéi Ne ismerjen háborút a jövő nemzedéke. Áldottak a jő anyák, áldottak a nénik — mert a békét érettünk hősiesen védik. Sípos Győző fordítása Nagyanyónak GYERMEKEKNEK Edes-kedves Nagyanyókdml A N6k napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak ts van édesanyja. Reggel, mikor jelébredtem, az jutott eszembe: Köszöntőül legyen vtrág mtnd a két kezembe! Megköszönöm, hogy oly sokat fáradoztál értem, és az én jó anyukámat jelnevelted nékem. DONÄSZY MAGDA Az én mamám Elérkezett március 8-ika, a Nem­zetközi Nőnap ünnepe. Ezen a na­pon csokorba kötjük a szeretet vi­rágait, hogy felköszöntsük vele azokat, akiket a legjobban szere­tünk. Lapunk kis olvasói gyermek­­rajzokból kötöttek csokrot édes­anyjuk és nagymamáik iránt érzett szeretetük jeléül. Ebből a csokor­ból választottuk ki a legszebbeket és mint rajzpályázatunk legjobb rajzait itt közöljük és díjazzuk. 1. díj: nagy körzőkészlet és könyv 2. díj: kis körzőkészlet és könyv 3. díj: töltőtoll és könyv 4. díj: színes ceruzakészlet és könyv 2. díj: Anyuka hazajdn Illés Ilonka II. o. tanuld Boraa 5. díj: festékkészlet és könyv — De hiszen dn azt hittem, hogy tand leszek! Könyvjutalomban részesülnek: 1. Soltész Judit VII. o. tanuló, Kassa; 2. Kurcz Gyula IX. o. tanuló, Sző­­gyén; 3. Pásztor Judit V. o. tanu­ló, Sikenica; 4. Nagy Lacika óvo­dás, Nagykürtös; 5. Diószegi Lajos V. o. tanuló, Lelesz. A dijakat és jutalmakat postán küldjük el elmetekre. Azoknak a kis olvasóknak pedig, akik nem kerültek a szerencsés nyertesek közé, szerkesztőségünk dicséretet küld. 3. díj: Nagymama rdgen ds most Szabd Hajnalka VII. o. tanuld — Bratislava A jutalomban részesült rajzokat sorozatosan közöljük majd lapunk gyermekrovatában. — Ml a fontosabb számodra: Az dn híreim, vagy amit idegen emberek Írnak az újság­ban? X. díj: Szerszámjavltás Bngyács Sándor IX. o. tanuld — Párkány 4. díj: Anyu eteti a madárkákat Heinrich Danika dvo­­dás — Jdszd 5. díj: Anya ds gyermeke Pásztor Sva IV. o. tanuld - Pózba

Next

/
Thumbnails
Contents