Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-25 / 8. szám

д <шкттт alig értette kiderített rokonságunkból eredő elfogultsá­gomat. Szinte tanácstalanul olvastam kíváncsiskodó, mindent tudni akaró kérdéseimnek tömegét. Ma már viszont ugyanúgy rajong a magyar-ugor problémákért, s .örül az ősi időkbe nyúló rokonságnak, akárcsak én a, — manapság alig ötezer lelket számláló — beolvadó vogul néptöredéknek. Az alapiskola kezdő évfolyamai­ban az anyanyelv (vogul) alapjaival is megismerked­hetnek a nebulók — írja. Eddig számos levelet, képet, fényképet, nyelvkönyvet cseréltünk. Levelezésünk oro­szul folyik. Az Eurázia határán húzódó Ural hegyvonulattól ke­letre, a Nyugat-Szibériai alföld északi térségein terül el a cári uralom megdöntése után szervezett Osztják- Vogul Nemzetiségi Körzet. Ez a terület Csehszlovákia négyszerese. A rajta élő lakosság száma viszont a 14- milliónyi Csehszlovákiát tekintve elenyészően csekély, mindössze 150-ezer. A területet a hatalmas Ob szám­talan mellékfolyója hálózza be. A táj zömében mocsa­ras síkság, amelyet a végeláthatatlan tűlevelű őserdő, a félelmetes szibériai tajga borít. A vidék kincse a fa, a hal, a szőrme, — újabban a kőolaj, földgáz, sőt kőszén. Az éghajlat zord, szélsőséges. Egyrészt, mert északon terül el a sarkkör szomszédságában, másrészt, mivel a Jeges-tenger felé teljesen nyitott. A tél itt ál­talában hét-nyolc hónapig tart. A januári 40 — 50 C- fokos hőmérséklet természetes, akárcsak az északi ho­mály. Kultúrnövény a káposztán és még néhány zöld­ségfélén kívül alig termeszthető. Az utakat a' folyók helyettesítik. A légi közlekedésnek van a legnagyobb jövője. Rövidebb távolságokon nélkülözhetetlen a kutya- és a rénfogat. Télen a dermesztő hideg, a nagy hó vagy a szibériai hóvihar miatt minden mozgás meg­reked hosszú hetekre. Ragadjunk ki néhány sajátos mozzanatot a vogulok életéből, szokásaiból. A hagyománytisztelők lakása ma is egyetlen nagy tágas — jurtára emlékeztető — helyi­ségből áll. Berendezésük igénytelen, egyszerű, célszerű. Nem egy család ma is rénszarvas, vagy más vad bőré­ből készített fekhelyen hál. Az utóbbi időben azonban tömegesen átveszik az orosz szokásokat, lakáskultúrát. Reggelijük tea, kása, vagy hal. Az ebéd legtöbbször kiadós vogul halászlé, krumpli, savanyúság. Vacsorára tésztás ételt, teát, halat fogyasztanak. A főétel tehát a hal, amit főzve, füstölve, savanyítva és nyersen köl­tenek el. Számba jön még a rén- és vadhús, abból a vadszárnyas és a tej. Nyáron néhány erdei bogyó je­lenti a gyümölcsöt. A munka zömét télen-nyáron a halászat, fakiterme­lés, vadászat jelenti. A halászszövetkezetek tonna szám­ra sózzák, füstölik tartósítják a halat. Szövetkezeti alapon folytatják a prémvadászatot is cobolyra, herme­linre, rókára, nyusztfélékre, farkasra. Nem ritka a medve, hiúz, szarvas, sarki nyúl. A jávorszarvas igen megfogyatkozott. Mindent egybevetve, nyelvrokonaink élete nehéz küz­delem a zord természettel, kietlen éghajlattal, ijesztő távolságokkal. Adjunk választ még egy jogos kérdésre: miért ily elenyészően kevés a vogulok lélekszáma? Hisz volt idő, amikor számuk a mainak tízszeresét is meghalad­12 v r. 22 29 55 45 27 25 I 25 Í2Ő 15 '17 114 Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra, Zengő ének szájrul szájra. ta! A válasz elég egyszerű. Az amúgy sem irigylésre méltó körülmények közt élő vogulok földjét csapásként érte a terjeszkedő cári gyarmatosító politika és annak következménye. А XVI. század végén egyre sűrűsödtek a prémszi­­matú adószedő kozák helyőrségek. Telepek létesültek a száműzöttek részére. A helyőrségek védőszárnya alatt megjelentek a kíméletlen kupecok, szőrme- és halkeres­kedők, hittérítők. A nyilakkal védekező makacsabb bennszülöttek sorai ritkultak. A tragédia mégis ott kezdődött, hogy a nép megismerkedett a vodkával, ami a legmegbízhatóbb, a leghatásosabb csalétkül szolgált a kizsákmányoláshoz. Leegyszerűsítve, az őslakosság minimumra-csökkenése a szeszfogyasztással magyaráz­ható. A szovjet-hatalom támogatja a nemzetiségeket, amit legjobban állandóan emelkedő életszínvonaluk bizonyít. A bennünket közelebbről érintő ugorság legrégibb kimutatható szállásterülete „őshazája“ a mai Baskírja tája. Az első nagy törést az ugorság e hazájában az Ázsia felől a hunok által elindított hatalmas méretű népvándorlás válthatta ki a negyedik században, vagyis több mint másfélezer évvel ezelőtt. E hömpöly­gő hun áradat következtében szakadt le és sodródhatott a Don és az Azovi-tenger (Levédia) vidékére, a máso­dikként emlegetett hazába, az ugor népelem jelentős része, a későbbi magyarság eleje. Az őshaza ugorjainak másik, északabbra élő hánya­da, tartózkodva és idegenkedve a már említett hunok által elindított népvándorlás forgatagaitól, északkelet irányban, az Ural erdőségeibe hátrál, fokozatosan át­szűrődik a nyugat-szibériai Tobol, Irtis, Ob mellékére. S ők a mai, elenyésző számot képviselő manysik és hantik ősei, a magyarság legközelebbi nyelvrokonai. I Összegezésül vessünk egy pillantást a nyelvrokonság­­atyafiság kiderítésének körülményeire. Csak a múlt század második felében sikerült cáfolhatatlanul bebi­zonyítani s elfogadtatni a tényt, hogy sokat vitatott nyelvünk első számú rokonai a távoli vogulok, oszt­­jákok. Ez elsősorban néhány kitartó és kiváló finn, valamint magyar nyelvész érdeme. De hozzájárultak e kérdés tisztázásához svéd, lengyel, osztrák, orosz és más kutatók is. Hogy mennyi nehézségbe, ostoba­ságba ütközik egy úttörő tudományos kutatómunka, bi­zonyítja az ismert huzavona a „rokonjelölt“ nyelvek körül. Ugyanis az akkori magyar szellemi élet számos — főleg rangöröklésre képesített — tagja kétségbe von­ta az új nyelvészeti állítást. Nem akartak belenyugod­ni a ténybe — magyarán szégyellték —, hogy ilyen jelentéktelen, halszagú rokonsággal büszkélkedhetünk. Vogul nyelvkóstoló. Szolgáljon csemegeként a most következő záró rész. Mivel a széles kíváncsiságot van szándékomban a legrövidebb úton kielégíteni, kerülni fogom itt a nyelvtani rendet. A vogul mondat, szószer­kezet, szó magyar megfelelőjét zárójelben adom, itt­­ott idézőjelre támaszkodva. A „többit“ az olvasóra bízom . . . Etipalag kit nő mini lúvil szujtal. (Estefelé kát nő ment lóval zajtalanul.) Pavil hoszit víz ovumlasz. (Fa­lu hosszat víz ömlött.) Molti tál szakvalattal hűl alisz­­lan menki. (Múlt télen szakadatlan halásztunk mi — „ketten“.) Kutyov el visz húsz mony. (A kutya elvitt húsz tojást.) Lepta ősz hosza jószá­­gum hót? (A lepedő és hosszú sílécem hol?) Amp ősz nő lúv hajt akvjot. („Eb“ és kanca fut együtt.) Mii téli ulum ultta. (Mély téli álom által.) Főnevek: punk (fog, fej-fő), kát (kéz), katpatta (kézpata, vagyis tenyér), lagil (láb), magil (mell), majt (máj), pal (fül), szám (szem), szamvit (könny „szemvíz“), nyelw (nyelv), túr (torok), amp, kutyov (eb, kutya). Ki gondolná, hogy a kunyerál szavuk az ősi szó­kincsből való, pedig úgy bánunk vele, mint a sarokba száműzött mese-nagyapóval. A vogulban a főnévi vál­tozata is használatos: kunyar (szegény, kéregető). Rek­­kenő melléknevünk náluk megtalálható a reg (hőség, forróság) főnévben. Lepta (lepedő), de kent (sapka) már nem jelent náluk is kendőt. És folytathatnám a két testvérnyelvben kimutatható ősi verejték szótól az úrnő vogul változatáig . . . Valahol azonban abba kell hagyni. Érdekes, ma már nem küldözgetnek Kelet felé, az Ural irányába. Pedig most már szívesen és örömest vágnék az útnak, mert kinőttem a padlás pókhálós homályát URBAN GYÖRGY Zselíz, 1965. 54 50 44 55 I 48 45 I 33 26 58 fxe 24 56 Vízszintes: 1. Meitrovií, borvát szobrász nagyméretű aktja. 9. Nagy pozsonyi szobrász a 18. században. 10. A magyarországi éremmfivészet nagy mestere, szobrász (1873—194$). 12. Autonóm szovjet terület, Majkop a székhelye. 13. Római 500-as. 14. Kemény héjú gyümölcs. 15. Csodál­kozást kifejező szó. 16. Varjú-hang. 18. M. S. 19. ANA. 20. Női név. 22. I. A. 23. A szlovák plasztika meste­re az újkori szobrászművészet meg­teremtője (1878—1952). 25. Méreg. 26. „T“ nélkül római felsőruha. 27. Évezred. 28. A magyar nemzeti szob­rászat megteremtője (Miklós) (a má­sodik kockába kettős betű). 29: Régi nyugat-németországi város a 9. szá­zadból. 30. A. 31. Női név. 32. P. 33. Aristide Maillol legjellegzetesebb műve. 36. Mulatóhelyiség (az első kockába két betű). 37. Stróbl Alajos Ulőszobra (a 2 kockába „ny“ betű Írandó be). 38. Belül „Paris“. 39. T. K. 41. VSE. 45. Professzionista rövi­dítve. 46 Cseh vár (Roháí z Dubé védte). 48. „Szenvedély a szobrász­­műteremben“ címmel irtunk róla egyik januári számunkban (kétsze­res Munkácsy díjas szobrászművész). 49. Magyarországi szobrász (1881— 19581' n Függőleges: 1. Kiváló francia szob­rász (keresztnevének rövidítésével a végén). 2. Romániai város, Temes­vár közelében. 3. B. N. G. 1. 4. Lát, megnéz, angolul. 5. Zár végek! 6. Lysippos és Busketus. 7. Gedeon — fele! 8. Névelővel: a borítékra ír­juk. 9. A függ. 1. szám remekműve, amelyen egy női test görnyed a vég­zet súlya alatt (az utolsó kockába két betű Írandó). 11. Egyik legnép­szerűbb mai szlovák szobrász. 13. Kallós Ede karcsú bronzszobra. 16. Szenvedés, fájdalom. 17. Mária bece­neve. 20. Csüng a falon. 21. Névelő­vel, a virágok királynője (a 4. koc­kába kettősbetű). 23. Magyar politi­kus a 20-as években (Béla). 24. Én, latinul. 25. Lusta. 27. Arab férfinév. 28. Ilyen „jós“ a meteorológus. 29. Szovjet-lett irodalomtörténész (1877- ben született). 30. Házasságkötés (névelővel). 31. Indián törzs vég nélkül. 32. Tehetséges szlovák szob­rász. 34. Ragasztó (a kettősbetűt a 2. kockába írjuk). 35. Vajon a har­madik személy-e? 38. Nyltrai szár­mazású akadémiai szobrász (az első kockába „BÄ“ betűk). 38. Vissza: vi­lágmárkás autónk. 40. Télen-nyáron kitűnő szovjet üdülőhely egy félszi­geten! 42. Érzékszervünk plusz egy „s“. 44. T. О. E. 45. P. A. E. 47. Norvégia és Dánia autójelzésel. 48. Fadrusz és Ybl névjele. В. P. Beküldendők a megjelenéstől szá­mított 8 napon belül a rejtvényszám­mal együtt a vízszintes 1, 9, 10, 23, 28, 33, 37, 48, 49. és a függőleges 1, 9, 11, 13, 32, 38. számú sorok. Út hibátlan megfejtésért könyvjutalmat küldünk. Előző keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Puntilla úr és szolgája, Matti. „Olyan jó a műsor, hogy nem lehet szidni!“, Carrar, Magúra, Ná­dast, Demokrata, Ljubljana. N6. Megjelenik hetenként. Kiadja a Cseh­szlovákiai Nők Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Oktábrové nám. 12. Felelős: Szarkáné Lévay Erzsébet, fő­­szerkesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Oktábrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vychodoslovenské” tlaiiarne, ná­­rodny podnik, Kosice. Előfizetési díj: fél évre 26.— Kés, egyes szám ára 1,— K2s. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Meg­rendelhető minden postahivatalnál és kéz­besítőnél. A külföldi megrendeléseket a pos­ta sajtákivlteü szolgálata: PNS, Ústredná ezpedicia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII — Intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Előfizethető a posta Központi Hirlapirodájánál (Buda­pest V., Jázsef nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési dij: egy évre »0.— Ft. Egyet szám ára 2.— Ft. Csekk­számlaszám: egyéni 61.278, közületi 61,066, (vagy átutalás az MNB 8. sz. fo­lyószámlájára). Z-09'61111 13

Next

/
Thumbnails
Contents