Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-18 / 7. szám
Komárom egyik kis mellékutcájában, a Duna utcában található áz 5408-as számú konfekciós szabóság. Jellegzetes kép fogadja a látogatót (ámbár a szputnyikok korában talán még a legkisebb műhelynek is korszerűbben kellene festenie, s nem úgy, mint nagyanyáink korában): szőke, barna, vörösbejátszó fejek hajolnak a két sorban szorosan egymást követő varrógépek fölé, s az asszonyok ügyes, beidegződött mozdulatokkal tarka, omló anyagokat simítanak a tű alá. Fuchs Sarolta, a műhelyvezető helyettese csinos, ápolt fiatalasszony. Már öt éve dolgozik a szakmában. Tőle Igyekeztünk valamit megtudni a „műhelytitkokról“. — Műhelyünk van, de titkaink nincsenek — nevetett Sárika. — Viszont van tervünk, normánk, teljesítményünk, problémánk ... Összesen 16 nő dolgozik itt, ketten közülük szakképzett erők. — Természetesen, a többieknek is lehetőségük van szakképzettséget szerezni — mondják, — mert Ez is munkalehetőség a vállalatnak van esti iskolája. A tanítás rendszerint márciusban kezdődik és mintegy fél évig tart. Az esti iskolát elvégzett varrónők, szabók segédlevéllel hagyják el a tanfolyamot. A segédlevél megszerzésének csupán egy föltétele van: a tanulónak köteleznie kell magát, hogy 2—3 évet az illető járás valamelyik szövetkezetében fog dolgozni. Kik a megrendelőik? — Állandó, régi „kuncsaftjaink“ az Odeva és a Textil, ezenkívül jó néhány falusi fogyasztási szövetkezet. Legújabban a partizánskei és preäovi nagy áruházakkal kötöttünk szerződést, a közeljövőben kimondottan divatcikkeket fogunk varrni részükre kisebb sorozatokban. Problémák — Csak egy van, de az annál nagyobb. Nézzen csak körül, nem nehéz kitalálni. Valóban, ha az ember jobban szemügyre veszi a környezetet, azonnal ráeszmél, hogy hol szorít a csizma. Az asszonyok, lányok munkahelye egyáltalán nem megfelelő. A fehérre meszelt falú — a körülményekhez képest kicsiny helyiségnek csupán két keskeny ablaknyílása van közvetlen a mennyezet alatt, úgyhogy naphosszat szemlontó, fárasztó villanyfénynél kell dolgozniuk. Ezenkívül a túlzsúfoltság is szöges ellentétben áll az egészségügyi előírásokkal, márpedig itt 16 nő szorong varrógépestől olyan szűk helyen, amely alig néhány centiméterrel nagyobb mint egy személyautó garázsa. — Évek óta küszködünk ezzel a problémával — mondja Puskel elvtárs. — Nemrég azonban felcsillant a remény, mert februárban — ha semmi sem jön közbe — költözködünk. Először úgy volt, hogy a helyi gazdálkodás egyik üzemével bonyolítunk le csere akciót, de ez a terv kútba esett. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy egyik testvérüzemünk, a KoZatex, építkezik, s ha ők átmennek az újba, mi megyünk a helyükre Ez azt jelenti, hogy még egyszer annyi munkaerővel két műszakban fogunk dolgozni. — Oj alkalmazottakban pedig nem lesz hiány — teszi hozzá Fuchsné —, mert nagyon sok háztartásbeli nő szeretne hozzánk jönni dolgozni. Bratislavában Sipos képviselő, a Kisipari Szövetkezetek Kerületi Szövetségének elnökével beszélgettünk a szövetkezetekről. Kisipari szövetkezeteink elsősorban a nőknek, mégpedig a háztartásbeli nőknek nyújtanak munkalehetőséget. Ma alkalmazottaink ötven százaléka a „szépnemhez“ tartozik. S mivel a kereseti lehetőség aránylag jó — például a konfekciós- és kötőiparban 1000—1100 koronát is megkeresnek az asszonyok — nagyon sok a jelentkező. Sajnos, nem vehetünk föl annyi munkaerőt, amennyire szükségünk lenne, mert a helyiség kérdése nemcsak a komáromi Vzorodevben jelent nehezen leküzdhető akadályt, hanem kerületi viszonylatban is, sőt néhol anyagellátási zavarok is gátolják az új munkaerők felvételét. De a legnagyobb problémát mégiscsak a helyiség-hiány okozza. — Szívesen mennék dolgozni, de nem tudom hová — mondják a háztartásbeli nők, akiknek nincs szakképzettségük, csak két ügyes kezük. — Szívesen vennénk fel új munkaerőket, de sajnos, nem lehet — mondják a kisipari szövetkezetek. Szeretnék hinni, hogy a kisipari szövetkezetek munkaerőkeresletének és a háztartásbeli nők munkavágyának szerencsés találkozását már nem sokáig hátráltatja a minduntalan és mindenütt felbukkanó helyiséghiény. Végeredményben az illetékes hivataloknak, szerveknek (nemzeti bizottságok, városi tanács stb.) szintén érdekük, hogy asszonyaink, lányaink a társadalom szempontjából improduktív háztartási munkát, a mindnyájunk szempontjából hasznos, produktív munkával cseréljék fel. LÁNG ÉVA AZ ÉV VÉGI MÉRLEG Holecz Erzsébetet mostanában egész nap a számológép mellett látni. T r nekik a hús irodában! ... — — IО mondogatják nyáron a szövet-J kezeti tagok. Ahogyan ők a forró nyári napokon éjt nappallá téve dolgoznak a gabona minél előbbi betakarításán — ugyanolyan „aratási" munkaütemben tevékenykednek januárban a zárszámadás előkészítése közben az adminisztratív dolgozók. Az alsópéteri szövetkezet székházában is kora reggeltől késő estig kattognak a számológépek, sercen a ceruza, hogy minél előbb elkészítsék a múlt évi gazdálkodás tükörképét, a sok mindenre választ adó mérleget. Holecz Erzsébet segédkönyvelő első ízben érzi, milyen sok gonddal jár egy gazdasági év lezárása. A csinos szőke lány már előzőleg is könyvelésben dolgozott. Akkor nap mind nap utaznia kellett munkahelyére, hogy a járási népi fogyasztási szövetkezet gazdasági osztályán tevékenykedjen. Bár munkájával elégedett volt, mégis haza vágyott. A múlt évben teljesült a kívánsága. Rövid idő alatt belejött a szövetkezeti könyvelés sokoldalú mesterségébe. Számtalan fiatal arra törekszik, hogy elkerüljön faluról. Erzsikét vajon mi hozta vissza a falujába? Sokan azt hinnék, fiú van a dologban. Nem. A nagy „0“ Csehországban van. Az okot elsősorban az anyagiakban kell keresni. A szövetkezetben nagyobb fizetést kap, mint előző munkahelyén. Volt azonban egy másik hazahívogató is. Erzsiké szeret kulturális téren tevékenykedni. Alig huszonegy éves, mégis már negyedik éve kultúrfelelős a CSEMADOK-ban. Szervez, szerepel, táncol, s ha kell, tanít is. Szervezetük évzáró taggyűlésén legutóbb esztrádműsorral léptek fel. Most az „Érdekházasság" című színművet gyakorolják. Bizony az elmúlt hetekben a könyvelőnő nagyon le volt kötve. Munkahelyéről egyenesen a próbákra szaladt. Igaz, mikor nem gyakoroltak, este nyolcig is körmöltek. S ilyenkor, mint aratás idején, a vasárnap is munkanappá vált. Erzsikén kívül mást is találunk a szövetkezet székházában, aki szívesen segít a kulturális élet fellendítésében. Ciákov Katalin a komplexbrigád könyvelője egyúttal a CSISZ helyi szervezetének az elnöke is. A fekete hajú, energikus lány irányítja néhány társával a szervezet életét. Azelőtt helyiség hiányában működésük sok nehézségbe •ütközött. Mióta azonban a szövetkezet klubhelyiséget építtetett, a fiatalok majdnem minden estét együtt töltenek. Koppan a pingponglabda, előkerülnek a társasjátékok, közösen nézik a televíziót, vagy műsoros estékre készülnek. A CSISZ- tagok, a falu fiataljai vasárnap délutánon-6 ként táncolnak, szórakoznak. A klub még egy fontos probléma megoldását is elősegítette. Azelőtt ugyanis a szlovák és a magyar fiatalság nem szórakozott közösen, s mivel nem ismerték egymást közelebbről, nem alakult ki közöttük szorosabb barátság. A legnagyobb munka közepette találom az adminisztrációban dolgozó nőket. A legtöbben már családanyák, de azért nem figyelik türelmetlenül az órát. Valamenynyien azon vannak, hogy a tengernyi munkát minél előbb elvégezzék. Köztük a két legfiatalabb már nemcsak a munkában, hanem a falu társadalmi életének formálásában is az élre került. TŐTH DEZSŐ Ciákov Katalin a komplexbrigád könyvelője ás a CSISZ szervezet elnöke. ÚJ NAPKÖZI OTTHON Százhetvenezer korona beruházási költséggel épült Bácsfán a napközi otthon, ahol negyven gyermek részesül majd gondozásban. A helyi EFSZ húszezer korona készpénzzel járult hozzá az építkezéshez, ezenkívül szállítóeszközöket bocsátott a helyi nemzeti bizottság rendelkezésére. N. Kovács István felvétele
