Nő, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-18 / 7. szám

J Macháéová-Dostálová közszükségleti ipari miniszter és Irena Ourigová, a Csehszlovák Nöbizottság Szlovákiai bizottságának elnöke. □ nők országos konferenciáján sok szó hangzott el az iparban dolgozó nők szakképzettségéről, az elegendő műszaki utánpótlás biz­tosításáról. Az egyik felszólaló pél­dául a főiskolát végzett nők helyzetét taglalva két általános vonatkozású dologra mutatott rá: egyrészt a fő­iskolát végzett nőknek kevés alkal­muk nyílik tudásuk érvényesítésére (a vezető állásokban mindenütt arány­talanul kevés a nő), másrészt családi körülmények idővel arra kényszerítik őket, hogy kilépjenek a munkából, így nincs módjukban tudásukat to­vább fejleszteni. Rybková, a Ceská Tfebová-i vasút­állomás osztályvezetője a munka­­körülményekről beszélt. Megemlítette, hogy például nálunk az állomáson [hazánk egyik legforgalmasabb vasúti gócpontján) a takarítónők még min­dig elavult módszerekkel dolgoznak: korszerű takarítógépek helyett vöd­rökkel, rongyokkal, söprűkkel, lapá­tokkal vannak felszerelve. Jablonová, a Észak-Csehországi Ke­rület egyik felszólalója a második műszakról beszélt. Azt mondta, hogy a férfiak hetente mindössze hat órát „vesztegetnek“ a háztartási munkára, míg az asszonyoknál a házi munka ugyanakkor 35—40 órát vesz igénybe. Szerinte mindenütt nagyobb súlyt kellene fektetni a férjes asszonyok politikai nevelésére. A számos égető probléma, érdekes felszólalás közül csupán néhányról emlékeztünk meg. Nőbízottságainkra vár a feladat, hogy a dolgozó nők, anyák helyzetének javítását, meg­­ikönnyügsét célzó javaslatok, ötletek ineg^^^ítását az^fddiginél fokozot­tabb eréllyel szorgalmazzák az illeté­kes fórumokon. Földművesasszonyaink nagyobb része az állattenyésztés munkafeltételeiről beszélt. Ez érthető is, hiszen a növénytermesztés­ből ma már egyre jobban kiszorul a kézi munka, s a női munkaerő így az állat­­tenyésztésben összpontosul. Az istállók gépesítése nem kielégítő. Sok helyen az asszonyok vedrekben kény­telenek széjjelhordani a takarmányt. Ez nemcsak hogy megnehezíti a munkát, ha­nem időveszteséget is okoz. Az asszonyok kérték, hogy legalább az újonnan épülő istállók berendezésére, típusának megvá­lasztására fordítsanak nagyobb gondot, hogy fokozatosan megszűnjenek ezek a hibák. Sok szó hangzott el a szociális helyisé­gek szükségességéről is. Bedík Anna, a tornaijai szövetkezet dolgozója szerint ez már nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek számára is elsőrangú követel­mény. ffogy az állatgondozók munka után az istállóban megmosakodhassanak, ez a személyi higiénia legalapvetőbb szükségle­te. No és a munkaruha! Éppen ideje lenne már, hogy a szövetkezetek munkaruhával lássák el az állattenyésztésben dolgozókat. A gumicsizma állandó használata egész­ségtelen és nem is praktikus. Az asszonyok körében nagy visszhangra talált Zemanová Anicka felszólalása, aki elmondta, hogy náluk két műszakban dol­goznak az állattenyésztők. Ezáltal minden második vasárnapjuk szabad. A két mű­szak bevezetését a többi szövetkezetekben is megpróbálhatnák, az asszonyok így több szabad időhöz és pihenéshez jutnának. A mezőgazdaságban dolgozó ifjúság szá­ma évről éyre csökken. Ez főleg az állat­­tenyésztésben észlelhető. A rimaszombati járásban például 4280 idős szövetkezeti tag dolgozik, aki egy-két éven belül kiesik a munkából. A fiatalokat nem elég mézes szavakkal a szövetkezetbe hívni, ffa úgy keresnének, mint az üzemekben, — mind­járt lenne a mezőgazdaságban utánpótlás. Svacinková Anna, a húszéves zootechni­­kus nézete szerint elegendő pénzük van a szövetkezeteknek, amelyből fizetni tud­nák a fiatal dolgozókat, csak . . . Sajnos ezt a „csak“-ot akkor is megtaláljuk, ami­kor szakképzett fiataloknak kellene a veze­tőségbe bejutni. A családos anyák nehéz körülmények között végzik el az iskolát. S mikor hasznosíthatnák tudásukat — ők is kiszorulnak a vezetésből, szakképzettség nélküli férfiak foglalják el a helyüket. A földművesasszonyok nem elégednek meg az idénymunkákkal. Téli munkalehe­tőséget kérnek. Már engedélyezték a szö­vetkezeteknek a melléktermelést, így csak a vezetőségen múlik, hogy a helyi lehető­ségeknek megfelelően a téli időszakban is munkát biztosítsanak a női munkaerőknek. Az asszonyok nyíltan és őszintén meg­mondták a konferencián, mi hátráltatja a mezőgazdaság fejlődését, mivel lehetne könnyíteni a dolgozó asszonyok munkáján. Leflerová elvtársnő, a Csehszlovák Nő­bizottság elnöknője a felszólalóknak adott válaszában hangsúlyozta, hogy az elhang­zott javaslatokat az illetékesek elé terjesz­tik, s a lehetőségekhez mérten valóra váltják Asszonyaink népgazdaságunk minden szakaszán aktívan bekapcsolódnak a ter­melésbe, a közéletben viszont ennek ellen­kezőjével találkozunk. Kevés a női funk­­cionárusunk és a vezető beosztásban levő nők száma is alacsony. Pedig a tapaszta­lat azt mutatja, hogy azok a nők, akik a nemzeti bizottságokban, -társadalmi szer­vezetekben és közéletünk más szakaszán működnek, eredményesen dolgoznak. Ez a kérdés többször felvetődött a kongresszus beszámolóiban és a vitában. Pl. szlovákiai viszonylatban azelőtt 11 EFSZ elnöknő volt, ma három van. A vitázók megindokolták. Az asszonyok kettős műszaka — a munkahelyen és otthon, — túlterhelést jelent számukra addig, míg a szolgáltatások nem lesznek olyan szinten, hogy a háztartás gondjai­nak nagy részét átvennék és ezáltal a nők több időt szentelhetnek a családnak és a társadalomnak. A problémákhoz nagymértékben az is hozzájárul, hogy a nőmozgalom szervezeti felépítése ma már nem felel meg társadal­munk fejlődési fokának, mert a szocialista építés jelenlegi időszaka megköveteli, hogy asszonyaink nevelése, irányítása tökélete­sebb legyen. Több küldött azzal érvelt, hogy a nőbizottságok nem kaptak kellő irányítást a központi nőbizottságtól, a ke­rületen és járáson keresztül. Nem volt tehát szoros kapcsolat a nőmozgalom fel­sőbb szerveivel. Felvetődött a nőbizottsá­gok jogkörének kérdése is. A nőbizottságok a nemzeti bizottságok szerveiként szerepel­nek. Határozataik nem jogerősek, ellentét­ben a többi bizottságokkal. Többször és több helyen előfordult, hogy a bölcsődék, óvodák, iskolák létesítésekor, valamint az asszonyokat érintő egyes kérdések intézésé­nél, nem vették figyelembe az asszonyok jó javaslatait, ellenben egy-egy szakosztály vezetőjének egyéni elképzelése érvényesült. Ezért javasolták, hogy a nőbizottság élén női tanácstag álljon. A konferencia résztvevői tapsviharral üdvözllk az elnök­séget. L. Lisicky felvételei gflltfZ&TV МШ ORSZÁGOS KONFERENCIÁM

Next

/
Thumbnails
Contents