Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-02 / 7. szám
REND, TISZTASÁG, BIZTONSÁG Л szakemberek azt állítják, hogy a nők körében sokkal kevesebb baleset fordul elő, mint a férfiaknál. Mi a magyarázata ennek? — A nők általában kevesebb kockázattal járó munkát végeznek, mint a férfiak — válaszolta kérdésemre a galántai munkavédelmi felügyelő. — És kevesebbet isznak — tette hozzá az egyik bratislavai üzem igazgatója. Ennek ellenére, a balesetek száma a nők körében is évről évre emelkedő irányzatot mutat, különösen a gépipar, a vegyiipar, a közszükségleti- és élelmiszeripar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén. Komolyabb balesetekről nem beszélhetünk, mert legtöbbnyire apró sérülések, esetleg elcsúszás, elesés fordulnak elő. De ezek száma is egyre több és ha a fizikai fájdalomról nem is beszélünk, látnunk kell azt a jelentős veszteséget, amelyet egy-egy ilyen baleset nemzetgazdaságunknak és egész társadalmunknak jelent. A munkabalesetekből évente legalább egy millárd korona kár ered. Mely munkahelyek állnak a legrosszabbul a munkabiztonság terén? A válasz egyöntetű: a nemzeti bizottságok irányítása alatt levő üzemek. Vagyis a helyi gazdálkodás, a kereskedelem, a szolgáltatások, valamint a mezőgazdasági üzemek, beleértve az EFSZ-eket is, amelyekben a 65/61 sz. törvény alapján a munkabiztonság ellenőrzését a nemzeti 'bizottságok végzik. De nem rózsásabb a helyzet az üzletekben, az iskolákban és az egészségügyben sem. A legtöbb baleset a munkaadó hibájából ered, mert nem biztosítja a higiénikus, egészségi szempontból kifogástalan, biztonságos munkafeltételeket. i I Az elmúlt év a losonci járásban о vártnál több akadályt gördített a mezőgazdasági termelés növelésének útjába, a szövetkezetek mégis jelentős lépést tettek előre a párt által kitűzött cél megvalósítása érdekében: hogy 1970-ig az ipar színvonalára emeljük mezőgazdaságunkat. A szövetkezetek gazdasági sikerei mögött természetesen emberek állnak, akik munkájukért, szorgalmukért minden elismerést megérdemelnek. А к a I о n d a i szövetkezet nem szokott sikerekért a szomszédba menni. Például szolgál az állattenyésztési termékek, így a tojás felvásárlásában is. Ezen nem is lehet csodálkozni, míg olyan asszonyok gondozzák a baromfiállományt, mint Telek Mária. Az elmúlt évben átlagosan 140 tojást adott el egy-egy tyúktól. A rárósmúlyadi szövetkezet sertéstenyésztése közismerten eredményes. S ez nem kis mértékben köszönhető az anyasertéseket és a malacokat gondozó két aszszonynak, Sebők Etelnek és Petrovics Júliának. Sebők Etel már tizenkét éve dolgozik ebben a munkakörben és az ő gazdag tapasztalatai is hozzájárultak ahhoz, hogy 1964-ben egy kocától átlagosan 12,5 malacot választottak el. A b ú z i t a i szövetkezetesek tavalyi tpjáseladási tervüket a tervezett határidőn belül teljesítették és jelentős mennyiségű tojást adtak el terven felül. Ez érthető is, hiszen egy-egy tyúktól átlagosan 140 tojást adhattak el. Ezért főleg Kurcsik Anna baromfigondozó érdemel dicséretet, aki már sok éve dolgozik ebben a munkakörben. A helyi gazdálkodás üzemeiben mindenekelőtt a gépek mellett történik a legtöbb baleset. A kereskedelem terén a sérülések 25 százaléka a munkahelyen és a szállításnál történik, ahol sok esetben a lezuhanó áru megsebesíti a közelében álló munkást. Hasonló a helyzet az egészségügy terén is. A legelhanyagoltabb munkahelyek a helyi ipar, helyi gazdálkodás és a szolgáltatások üzemeiben találhatók. A Középszlovákiai Kerületben a helyi gazdálkodás 1700 üzeme közül 269-ben a munkabiztonság egyáltalán nem felel meg a követelményeknek. Az utóbbi időben sok szó esik Galántáról, kitűnő szolgáltatásaikkal A turicskai szövetkezet kapcsolatban. Dicséretükre legyen mondva, hogy az alkalmazottak biztonságát sem tartják másodrendű kérdésnek. Tisztogatják, festik, átépítik a munkahelyeket, üzemi konyhák is létesülnek. Az 1964-es évre előirányzott anyagi keretet kimerítették. És idén? A terveken több mint 900 ezer korona áll a biztonsági intézkedések — a szellőztető berendezések, csatornázás (ami Galántán komoly problémát jelent) megvalósítására, ruhatárak, szekrények, a munkahely szépítése, védő öltözékek és segédeszközök beszerzésére. Sajnos, a személyes biztonsági segédeszközök beszerzése nem olyan egyszerű, mert az előállítóüzemek nem tanúsítanak elég fontosságot gyártásuknak. A meglevő biztonsági segédeszközök száma igen kevés és minőségi szempontból nem kielégítő. Ezért különösen fontos, hogy a nemzetgazdaság új irányításának bevezetésével párhuzamosan ezeket a hiányosságokat is kiküszöböljük, hogy dolgozóink végre megfelelő védőöltözékben dolgozhassanak munkahelyükön. A galántai közszolgáltatási üzemek megmutatták, hogyan lehet mind jobb szolgáltatást nyújtani a lakosságnak és egyúttal azt is bezonyították, hogyan kell gondoskodni a dolgozókról. De egy dolog mégis gondolkodásra késztet bennünket: a járási ipari üzemben, amely szintén az ő hatáskörükbe tartozik, a munkabiztonsági intézkedéseknek nyomát sem láttuk. Lehetséges, hogy erről az üzemről a galántaiak teljesen megfeledkeztek? A Nyugatszlovákiai Bútorkészítő Üzemben is, ahol a dolgozók egyharmada nő. Az üzem vezetősége a kollektív szerződésben is kötelezettséget vállalt a munkahely portalanítása, a padlózat és az ablakok megjavítása, a faraktárban dolgozó munkások munkaöltönyeinek szárítása, a világítóberendezések, a fűtőtestek karbantartása és sok más hiányosság eltávolítása érdekében, hogy kellemes munkahelyet biztosítson az üzem dolgozóinak. Két példát ragadtunk ki a sok közül. Lehet, hogy a szakemberek felfedeznének még néhány apró hiányosságot, de olyan munkahelyek ezek, ahol évről évre javul a munkabiztonság. Elégedettségre azonban még nincs okunk. 0. Grünnerová anyasertéseit már második éve Nociar Mária gondozza. Szinte minden idejét az istállóban tölti, minden rendellenességet időben észrevesz. Lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy tavaly 12 választott malac jutott egy-egy kocára. (Agócs Vilmos, Losonc) Mi a divat — Leleszen? Aki kíváncsi volt rá megtudhatta, hiszen a helyi hangszóró többször is bejelentette: A lakosságot szeretettel meghívjuk a Latorca kávéházba, divatbemutatóra. Tele is volt a kávéház, hiszen kit ne érdekelt volna, miben pompáznak tavasszal és nyáron a mindig elegáns leleszi lányok és asszonyok. Nem a televízióból „ellesett" modelleket mutatták be, nem is idegenből hozatott ruhákat vonultattak fel. A nőbizottság tagjai, a leleszi lányok és asszonyok saját kezük ügyességéből vizsgáztak, abból, amit hat hét alatt a Járási Népművelési Otthon rendezésében megtartott varrótanfolyamon elsajátítottak. Huszonkilencen ismerkedtek a szabás-varrás titkaival, amit Oroszné készségesen magyarázott nekik. Első „mestermunkájukat" saját magukon mutatták be az újdonsült varrónők. Ügy látszik, Vrazdiak elvtárs megelégedésére, mert a bemutató befejezésekor minden „mesternek" elismerő igazolást nyújtott át a tanfolypmon való részvételről. A mintadarabok ugyan női ruhák voltak, de a férfiak is örültek feleségük újonnan elsajátított tudásának, nemcsak női holmi varrását tanulták meg ugyanis, hanem a férfi öltönyök kisebb fajta javítását is. (Milan Novák, Lelesz)
