Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-19 / 6. szám

Elismerés, ... Megszokott szóvirágok helyett, a nemzet napszámosainak kiérdemelt ünnepén mérlegel­jük az elmúlt 15 év munkáját, mert van mire büszkének lennünk, van miért köszönetét mon­danunk mindazoknak, akik a gyermekek határ­talan szeretetétől vezetve, meggyőződésből, ügyszeretettel választottak olyan hivatást, amely a legtöbb tövist és a legkevesebb rózsát termi. A csehszlovákiai magyar pedagógusok hős­kora volt az elmúlt időszak, mert tanító-, tan­terem-, tankönyv és segédeszközhiány ellenére, számottevő eredmények születtek lelkes és fá­radságos munkájuk nyomán. Minden elismerés, köszönet, megtisztelés, megbecsülés és kitüntetés helyett beszélnek az alábbi adatok, fényt vetve a magyar tan­nyelvű iskolák mennyiségi és minőségi fejlő­désére. Pillantsunk vissza 1950-be, amikor a magyar tannyelvű iskolák megnyitották kapuikat, hogy a magyar nemzetiségű tanulók a lágyan csen­gő édes anyanyelven ostromolhassák meg a tudás várát. Hiányos pedagógus gárdával, ideiglenes he-S'iségekben a legelemibb segédeszközökkel, e csupa szív, oktató-nevelő munkára szomjas fiatallal indultunk. Szlovákiában 1950-ben 176 elemi, 30 nyolcéves középiskola, 3 gimnázium létesült 1266 osztállyal és 34 200 tanulóval. A tanulók felmutatott tárgyi tudása, az élet­ben és a főiskolákon elért sikerei megnyerték a szülők bizalmát. Számottevően gyarapod­tunk évről évre, s ma örömmel számolhatunk be arról, hogy van 307 óvodánk, 544 kilenc­éves iskolánk, 22 általános középiskolánk, 5 szakközépiskolánk, 7 mezőgazdasági techni­kumunk, 4 tanonciskolánk, 8 mezőgazdasági mesteriskolánk, 20 mezőgazdasági szaktaninté­zetünk, összesen 717 iskola 3352 osztállyal és 97 796 tanulóval. A magyar tannyelvű iskolák számához még hozzá kell számítanunk a Nyit­­rai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatát, a Bratislavai Komensky Egyetem magyar tan­székét és a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági üzemi Szaktanintézetet. A tanítók minőségi munkáját dicséri növen­dékeik helytállása a különféle munkahelyen, főiskolákon és egyetemeken. Számos tudomá­nyos dolgozó, orvos, mérnök, tanár és tanító került ki a magyar menzetiségű tanulók közül. Komensky születésének évfordulóján méltat­juk kitartó pedagógusaink munkáját, s nem véletlen, hogy éppen ezt a pedagógus-zsenit említjük, hiszen ő hangoztatta korát megelőzve az anyanyelvi oktatás szükségességét. A magyar tannyelvű iskolák méltón felsora­koztak a szlovák tannyelvű iskolák mögé, nem játszanak alárendelt szerepet, egyenrangú tu­dást nyújtanak. Az 1964/65-ös iskolai évben központi helyet foglal el az anyanyelv színvonalának emelése. Az anyanyelv megbecsülése, ápolása nem lehet közömbös egy pedagógus számára sem. Az anyanyelv oktatására nagyon sok jó pedagó­gusunk van, akik alkotó mó/don közelednek a gondolat valóságát kifejező nyelvhez. „A nyelv a tudósnak ereklye, az írónak hang­szer, a hírlapírónak fegyver. Vajon nem közös érdekünk-e, hogy ez az ereklye minél tisztább, ez a hangszer minél zengőbb, ez a fegyver minél fényesebb és ékesebb legyen?" — írja Kosztolányi Dezső. A tudatos nyelvművelés az óvodában kezdő­dik. A legkisebb emberpalánta, az óvodás gyermek anyanyelvén érti meg, fogja fel az őt környező világ jelenségeit, tárgyait. Idegen nyelvű óvodába kényszerített gyermek szellemi fejlődése megakad, kisebbségi érzés lehet rajta úrrá, érzelmi világa csorbát szenved, daao­­góvá, búskomorrá, szótlanná válhat. Az anya­nyelvi szó tartalma áll hozzá a legközelebb. Az idegen szó vagy keveset vagy semmit sem jelent a számára. A fogalomalkotás bonyolult pszicho-fiziológiai folyamat. A különböző hangingerek közül a kihatárolt hangkomplexum — a szó — hatást gyakorol a gyermek ideg­­rendszerére, az agykéreg bizonyos sejtjeinek ingerlését hozza létre. A szó többszörös ki­mondása, gyakorlása csak a gyermek anya­nyelvén tárja fel a szó tartalmat, amely a fo­galomban ölt testet. Persze a szavak csak egyik alkotói a nyelv­nek. önmagukban még nem jelentik a nyelvet. Nagyon fontos a nyelvtani szerkezet ismerete is. Ennek megismerése után alakul ki a gyer­mekben a nyelvtani sztereotip. A hangos be­széd útján alakul ez ki, de vele párhuzamosan jön létre a belső beszéd is. Ha a gyermek idegen nyelvű óvodába jár, anyanyelvi belső beszédét gátolja az idegen nyelvű hangos beszéd. Ebből adódhat a gyermeknél a meg­torpanás, a dadogás, üdvös intézkedése a fel­sőbb iskolai szerveknek, hogy kétnyelvű óvo­dákban nyelvi csoportoktatást engedélyez, hogy a magyar nemzetiségű gyermeknek „a fülén keresztül szűrődjék be a leikébe szinte észrevétlenül a magyar nyelv fölséges muzsikája.". A nyelvművelés alapjai tehát az óvodában kezdődnek. Az így szerzett ismereteket a ki­lencéves iskolában tökéletesíti a tanuló, majd a középiskolai irodalomtanítás bekapcsolja őt a magyar és a világirodalom vérkeringésébe. A tervszerű nyelvművelés megkívánja az alsó fokon a helyes magyar beszédre és írásra való nevelést, a nyelvérzék csiszolását, a nyelv tisz­taságának megőrzését, a szép szóbeli és írás­beli Kifejezést. A felsőbb osztályokban a tanu­lók az irodalmi művek elemzésével eljutnak a művek sokrétű értelmet-érzelmet gazdagító szépségeihez. A társadalom jogosan elvárja a magyar pedagógusoktól a szocialista iskola célkitű­zésének realizálását: a sokoldalúan fejlett ember nevelését. Végső fokon az anyanyelvi oktatástól meg­kívánjuk, hogy szilárd és tartós tudást nyújt­son, ne adathalmazt, hanem az ismeretek gya­korlati felhasználását. A tanulók ne a művek­ről tanuljanak, hanem a műveket olvassák. A pedagógusnak ki kell aknáznia a művek nevelő erejét. Nemes erkölcsi vonásokat kell kialakítania, meg kell szilárdítania az elemi erkölcsi normákat: a szülői szeretetet, a neve­lők, idősebbek tiszteletét, igazmondást, becsü­letességet, egymás megbecsülését, megsegíté­sét, udvariasságot stb. Tudatosítania kell tanít­ványaiban, hogy a mindennapi munkának is megvannak a maga hősei, a családjáért, a társadalomért hűségesen dolgozó édesapa is lehet eszménykép, nemcsak a csaták hősei. A pedagógus fordítson több gondot a készség­fejlesztésre, mélyítse el az olvasási és beszéd­­készséget. Nyújtson a növendékeinek korszerű irodalmi műveltséget, örömet keltő szemléltető anyagon keresztül. Az eszmei tartalmat állítsa a világnézeti-erkölcsi-esztétikai nevelés szolgá­latába, művelje ki a tanulókban a szép iránti fogékonyságot, alakítsa ki a fejlett irodalmi ízlést és a helyes történelmi szemléletmódot. Óva intjük pedagógusainkat, hogy az anya­nyelv, a nemzeti irodalom kiművelése ne fajul­jon önimádattá, nacionalizmussá. A világiroda­lom és hazánk nemzeteinek progresszív haladó hagyományait, a szocialista kortársirodalmat használjuk fel a proletár nemzetköziség és szocialista hazafiság megerősítésére. „Együtt élni, együtt lélegzeni a világ nagy haladó áramlataival — írja Szabolcsi — megismerni, átvenni, magunkhoz hasonlítani mindent, ami továbbvihet, s a magunkéval is hozzájárulni a világ nagy kultúrájához, ez volt mindig a nemzeti kultúra igazi útja." A tanítók napján szebb kötelezettséget nem is vállalhatnánk, mint hogy korszerű műveltség­gel felvértezett ifjúságot nevelünk szocialista hazánk felvirágoztatására. Nem szabad, hogy a felmutatott eredmények megelégedetté tegye­nek bennünket. Újabb és újabb sikerek felé kell haladnunk, hatékonnyá kell tennünk oktató­nevelő munkánkat. Ehhez a fárasztó, de szép munkához lelkes pedagógusok sorakoznak fel, akik a szép szó magvetői, a kommunista erkölcs hirdetői. Mél­tán megérdemlik szocialista társadalmunk meg­becsülését. BERTŐK IMRE, kerületi tanfelügyelő SIMKO MARGIT Vollomds J. Zeleny felvétele Azt mondják, hogy ahány nyelvet beszél az ember, annyi féle. Lehet. De vajon e sokféle ember valóban él-e? Más nyelven is beszélek sokszor, magam eladni így sem hagyom, de érzem, hogy zsibbad el közben agyam s minden tagom. Választékos lesz amit mondok, a szavak tengerébe veszek, s bilincsben vergődő, nyomorék, sánta, félember leszek. Anyanyelvemen hogyha szólok, lüktet agyamban minden atom. Kitárul lelkem, örömömet, búmat eldalolgatom. Millió érzés villan át rajtam — fél szavakat tán el is hagyok de lelkesülök, rohanok, merek, gondolkodom — vagyok!

Next

/
Thumbnails
Contents