Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-19 / 6. szám
A háztartási munkák zökkenőmentes elvégzésében nélkülözhetetlen a pontos napirend. Ennek betartásához minden családtagnak ragaszkodnia kell. Így elkerüljük a munkatorlódást és mindenkinek lehetősége nyílik a házi munkába való bekapcsolódásra. Miből álljon a házi munka? A házban mindennek meglegyen a maga helye. Jó érzés és időmegtakarítás, ha valamire szükségünk van, csak elő kell venni, nem kell keresgélni. Kinél legyen a pénz? Aki jobban be tudja osztani. Ennek ellenére a nagyobb bevásárlást jobb, ha férjfeleség közösen végzi. A főzés, a sütés és a ruhák rendbentartása a feleség feladata. Fontos, hogy a nő irányítsa a házi munka teendőit. Ha nem ért hozzá, igyekezzen megtanulni. Ez nem azt jelenti, hogy mindent ő végezzen el, hanem hogy be tudja osztani, ki mit csináljon. A modern embert a családban nem a ruha és a hajviselet teszi modernné. Az nevezhető modern embernek, aki megállja a helyét a munkában, a háztartásban és a gyereknevelésben. Modern nő az, aki tájékozott a kultúra, a művészet, a világ eseményei területén. Modern férfi az, aki nem esik kétségbe, ha vacsorát kell főznie. A házi munka minden házas ember életszükséglete, minden nagyobb gyermek kötelessége. Tóth Istvánná, Fülek Figyelem! Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy „A fiatalok és a házi munka“ című ankétunkat következő számunkban értékeljük. amikor cipeltem a téglát, hogy a lebombázott ház helyébe újat építsünk; enni és inni hordtam a rokkantaknak; gyerekekre vigyáztam, míg a falu népe kapált, kaszált; később mint diák gátak, nagyobb épületek építésénél brigádoztam; az országos spartakiádokon a békéért a szocializmusért meneteltem asszonytársaimmal Prága utcáin; mint nőszövetségi aktivista segítettem a beadási kötelezettségek teljesítésében; amikor felelősségteljes munkabeosztásomban igyekeztem derekasan helytállni — olyankor a békéért, a boldogabb jövőért még keveset ugyan, de tettem valamit. Lelkesedéssel, örömmel tanultam, dolgoztam. Tudtam, hogy munkám gyümölcsét nem az urak, hanem a dolgozó nép élvezi. Te még kicsi vagy, hát mit tudnál tenni azért, hogy béke legyen? Gyere! Kimegyünk a kertbe. Elültetjük ezt a mandulamagot. Hogy soká fog kikelni? Mi sokkal tovább és türelmetlenebbül vártunk a szabadságra. Látod milyen gyenge, fiatal, törékeny kis hajtás? Óvnod kell, hogy durva rossz szándékú kezek hozzá ne férjenek. Öntöznöd, gondoznod, mindig szem előtt kell tartanod, ha szép, egészséges fát akarsz nevelni. Hasonló dédelgetést kíván a húsz éves szabadság is mindaddig, amíg embertelen, önző, rossz, kárörvendő emberek lesznek a földön. Ezektől kell megvédeni a békét, olyan figyelemmel, óvatossággal, éberséggel, ahogyan a kis fádat őrződ. Májusban már Téged is elviszünk a béke, a szabadság születésnapját ünnepelni, hogy csatlakozzunk azokhoz, kiknek vágyuk a világbéke. §zeyető édesanyád Kiss Lajosné, Csicsó A kíváncsiság lázas pírja égett az összebújt fiatalok arcán. A férfi nevére címzett levelet bontották fel először. — Szkalica mellé helyeztek — sóhajtott elégedetten a fiú. — Én nem merem felbontani — nyomta vőlegénye kezébe a kedves arcú leány a borítékot. — Czalová Éva, mezőgazdasági mérnököt, kezdte a fiú magabiztosan, aztán elsápadt, s megremegett a hangja: — Komáromi járás, búcsi EFSZ — Azt sem tudom, merre van — szaladt ki a lány száján. Most mi lesz? — néztek össze a jegyesek Évek óta egymás közelében éltek. Mind a nehezebb órákban, mind a kellemesen meghitt percekben mindent megbeszéltek. Az egymáshoz tartozás előlegéül karikagyűrű került a két nyitrai főiskolás űjjára. S most egyszerre oly távol dolgozzanak egymástól? — Nem, ez lehetetlen, bizonygatták az egymásba kapcsolódé szemek, féltő szívek. Az értelem győzött az érzések fölött. Az ökonómus mérnöknő már egy fél éve szorgoskodik a vén Duna közelében. A kezdet nem volt a legbiztatóbb. A közös vezetői egy kicsit összenéztek, amikor az ér-Hová „fészkelnek?“ Mindig optimista voltam, nekiláttam hát! A szerző felvétele kező kijelentette: — Neviem madarsky. Volt aki rögtön megjegyezte: — Hogyan boldogul ez a kislány, ha nem beszéli a nyelvünket? Éva ugyan kicsit szerénykedett. Nem árulta el, hogy az apja magyar családból származott és törődött azzal, hogy a kislány szót tudjon váltani a nagyszülőkkel. Igaz, az iskola padjaiban eltöltött másfél évtized alatt sokat felejtett s beszélni már nemigen tudott. De teltek, múltak a napok. Eleinte az elmélet gyakran ellentétbe került a gyakorlattal — Mi ezt nem így tanultuk — erősítgette kipirult arccal. A közös tapasztalt elnöke türelmesen .vezetgette a valóság megismerésére. — A jó ökonómus ne penészedjen az irodában — hallotta sokszor aN tanáraitól. Eleinte valamelyik vezetőhöz csatlakozott, később egyedül indult ismerkedni a szövetkezettel, az emberekkel. Ott többnyire csak a magyar nyelvvel boldogulhatott. Amikor rákényszerült, restellkedve mondott ki egy-egy szót. Félt, hogy kinevetik. De még csak meg sem mosolyogták furcsa kiejtését. Inkább biztatgatták: „Egészen jól mondja“. Ma már folyékonyan elbeszélget az asszonynéppel. Agronómuskodó vőlegényével hetente találkoztak. Csak eleinte hagyta el panaszszó az ajkát. Mostanában már csak levélben „beszélgetnek“. A fiú katonaruhát öltött és a legrangosabb sör hazájában gondol Évájára s várva várja a leveleit. Az utóbbi időben bizonyára sokat kellett türelmetlenkednie. Az ökonómus-N nak nemigen jutott ideje levélírásra. Zárszámadás előtt éjt nappallá tettek. Hat hónap az élet Iskolájában nem sok. Éva mégis úgy érzi, átesett a nehezebbjén, el tudja látni feladatát. Nem alaptalan az optimizmusa, mivel napról-napra tapasztalja a vezetők őszinte segítőkészségét. A tagságból is sokan megkedvelték a mosolygó arcú, mozgékony lányt. A katona-vőlegény ideje is telik és lassanként megkezdi a napok .múlását mutató centiméter nyírását. S mire ősszel kikel a kenyérnekvaló, már újra az ökörnyálas mezőt járhatja, De hol? Ez a vitatott kérdés mostanában a jegyespár között. Amíg a vőlegény más vidéken szeretne „fészket rakni“, Éva egyre többet emlegeti Búcsőt. Ami legjobban mellette szól, az a korszerű lakás a szövetkezet székházában. Vajon kinek lesz Igaza? Ahogy emlékezetem be vésődött Éva akaratos álla, azt hiszem a döntő szót ő mondja ki. TÓTH DEZSŐ