Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-19 / 6. szám
A szerelőcsarnok cseng-bong a sok bádogalkatrésztől. A szalag mellett csupa lány és asszony, a futószalagon félkész takaréktűzhelyek sorakoznak. Az elején még csak zománcozott, különféleképpen hajlított le» mezek kerülnek nagy csörömpöléssel a szalagra, később már látni, ml lesz belőlük, míg végül minden hozzávalóval felszerelt, csillogó-villogó alkatrészekkel ellátott takaros kész tűzhelyek gurulnak a csomagoló felé. Itt összeillesztik, amott csavarokkal erősítik, odébb a nyugdíj küszöbén álló Tóth néni kisamotozza, ajtókat, fogantyúkat szerelnek rá ... A füleki Kovosmalt szerelőcsarnokában vagyunk, szombat délután van, olyan időpont, amikor a legtöbb ember moziba megy, szórakozik, vagy élvezi a hétvég: „édes semmittevést“. Itt azonban javában dolgozik a második műszak, a hétvégi kikapcsolódás csak estére marad .. . Martinék Rőzsika a tűzhelyek ajtajára fúr menetet Fr. Spáőil felvételei Ha ugyan lesz belőle valami. Mert az asszonynépnek még szombat este is akad tennivalója odahaza, különösen, ha a délutánt a gyárban töltötte. Sokan bizony az itt készülő tűzhelyek mellől este a másik tűzhely mellé kerülnek ... Igaz, azon ízletes vacsora fő majd ... Egy percre sem áll le a munka a szalagon. Néhány szóra azért marad mindig idő. Az egyik asszony gondterhelt arccal erősíti az anyacsavarokat. A férje már dél óta otthon van. Mit kezd ott egyedül? Elunja magát, és betér a kocsmába. Mire ő hazamegy, már nem lesz otthon. Sívár szombat estének néz elébe ... Csak nemrégóta dolgozik a gyárban, és életrendjét még nem idomította a munkásélethez ... A másik a vasutat szidja, miért váratja a munkásasszonyokat egy álló óráig szombat esti munkavégzés után ... Odébb vidámabb sző hallik, az örökké mosolygó Bolcsőné viszi a szót. Fiatal, tűzről pattant menyecske, minduntalan kivillan fehér fogsora. Lánynak nézné az ember, pedig már két gyerek anyja. De ezt nem veszik tekintetbe, mindenki csak Julikámnak szólítja. Illik rá a lányos becézés, szólítsuk hát ml is így. Ügy látszik, minden a legnagyobb rendben van, mert Julikánk jókedvű. — Hát, most rendben megy minden tekint fel munkájából Julika és tömíti, srófolja tovább a tűzhely homlokfalát. — És ha nem megy jól, akkor mi okozza a bajt? — Ha hiányzik valamilyen alkatrész, bizony leállunk. Mert ilyesmi is megtörténik. — Mit tenne azzal, aki az alkatrészhiányt okozza? Levonnám a fizetéséből, de le én. Tegyük fel Julika, hogy magától függ itt minden, maga szabja meg, ki mennyi pénzt visz haza fizetéskor. Volna szíve az egyiknek mondjuk csak nyolcszáz koronát adni, a másiknak meg akár kétezret? Julika elgondolkozik, mit tenne ő, ha két-három százassal kevesebbet találna a borítékban, de aztán elhessegeti az ijesztő gondolatot (mert ilyen nála úgysem létezhet, ugye?) és kivágja: — Hogy őszinte legyek, bizony megtenném. Mit, Julika? — Hát hogy nem fizetnék annak, aki nem érdemli meg. Mert nem igazság az. Aki megérdemli, az járjon is jól. Aki miatt meg le kell állnunk, az csak fizessen rá. Még a nyolcszázat se adnám meg neki. De nem ám. Nem kell megijedni, Julikát nem nevezik ki fő prémium elosztónak. (Hej, lenne itt nemulass!) Ámbár Julikénak ugyancsak igaza van. Mert bizony ma az a helyzet, hogy, aki rosszul dolgozik, az megérzi ugyan a fizetésen, de a jó, sőt a kiváló dolgozótól prémiumosztáskor csak néhány tízkoronás jutalom különbözteti meg. Ha van prémium. És ha nincsen? Ha kívülálló okok miatt — mint például alkatrészhiánykor — leáll a munka és nem teljesítik a prémiumhoz szükséges irányszámot? Akkor az alapfizetés úgyszólván egyforma és a szívvel-lélekkel dolgozó ember éppúgy jár a fizetéssel, mint aki csak úgy ímmelámmal ott ténfergett a csarnokban. (Persze ez nem vonatkozik a szerelőszalag dolgozóira, ahol meg kell ám fogni a dolog végét. Bár, itt is vannak különbségek.) Megkérdezzük Pafko József mestert, hogy is van az a prémiummal? — Nem rendelkezem olyan alappal, hogy érdem szerint jutalmazhassam a kiváló dolgozókat, sem olyan jogkörrel, hogy lényegesen befolyásolhassam a rosszabb dolgozók bérét. Ha meg nem sikerült teljesíteni a tervet. ... akkor a jelenlegi bérrendszer az egyenlősdi, a helytelen anyagi érdekeltség elriasztó példája — fejezhetnénk be a mester elharapott mondatát. S ez így is van. Ám már valami új alakul ki a füleki gyárban is. Még csak elképzelések, előkészítő munkálatok formájában találkozhatunk vele, de az iparirányítás új rendszerének alapelvei értelmében e téren jelentős változások születnek. A vállalat gazdasági igazgatóhelyettesének tájékoztatása szerint a bevezetésre kerülő új rendszerben például a késedelmet okozó részleget — üzemen belüli pönalizálás formájában — anyagilag sújtják, mégpedig a károsodott részleg javára. Ugyanakkor majd a művezető prémiumalappal rendelkezik és a mester is, aki legjobb belátása szerint kimagasló jutalomban részesítheti azokat, akik a leginkább hozzájárultak az eredmények eléréséhez. A fizetés az eddiginél sokkal nagyobb részben függ majd a jutalomtól, úgyhogy a prémium megvonása érzékenyebben sújtja azt, aki rosszul végzi munkáját... Persze mindez még csak tervezet, most kialakuló, körvonalazódó elképzelés. De már behatóan dolgoznak az új rendszeren és pontos számítások folynak mielőbbi bevezetésére. Ez a munka teljes összhangban van a párt irányvonalával, amely szerint lényeges fordulatot kell elérni az anyagi ösztönzés rendszerében, úgy, hogy az egyén érdeke összefonódjék a társadalom érdekével. Julika véleménye az igazságos, érdem szerinti jutalmazásról lényegében a pártirányvonal sajátságos megfogalmazása volt. Talán némileg leegyszerűsítjük a dolgot, de Julika a tűzről pattant jő nyelvű menyecske stílusában fogalmazta meg az új irányítási alapelvek egyik sarkalatos tételét. Olvasta egyáltalán az új alapelveket? Aligha, mert amikor közzétették őket, ő és férje éppen családi házuk befejezésén szorgoskodtak. Ö csupán spontánul, veleszületett igazságérzetének adott temperamentumos kifejezést. De hiszen a pártpolitika sem más, mint a sok sok Júlia igazságérzetének kifejezője. S így van ez jól. VILCSEK GÉZA Bölcső Julika и* T ű n i с м щ m m ### Botos Klári a zománcozó műhelyben dolgozik, ahol télen is olyan meleg van, mint a legnagyobb kánikulában A füleki Kovoemaltban dolgozó asszonyok Jó munkájának hírét öregbíti a sok-sok fényes zománcos edény