Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-19 / 6. szám

Prága fehér hóbundában fogadta március 8-án a női küldötteket. Mindenki izgatott volt és meghatódott csendben szemlélte a hal ványlila autóbuszból, mely a Várba, a fogadásra vitte őket

Prágát.

Antonin Novotny elvtárs, Csehszlov ákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, köztársaságunk elnöke, délelőtt 10 órakor jelent meg a több mint 100 tagú küldöttség előtt. A jelenlevők nevében Olga Malecká, a Nemzetgyűlés képviselője, a sabinovi konzervgyár laboratóriumának mérnöknője mondott köszönetét köztársasági elnökünknek a fogadásért, és tolmácsolta minden csehszlovák nő üdvözletét, a párt és kormány életet szépítő, mindnyájunkat gazdagító munkájáért. 1945-től, a felszabadulás első napjától kezdve a nők minden munkahelyen, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk, helytálltak. Nem igényeltek sem kényelmet, sem személyi előnyt, hanem minden erejükkel támogatták a fiatal, az épülő köztársaságot. Tudjuk, hogy pártunk és kormányunk mindenkor arra törekedett, hogy gyakorlatban is érvényesüljön az egyenjogúság elve. Lehetővé tette, a széles körű műveltség elsajátítását és ezáltal a nők a munka minden szakaszán érvényesülhetnek. „Mi nők ígérjük, hogy minden feladat megvalósításában teljes erőnkkel részt veszünk, hogy biztosítsuk szocalista hazánk boldog jövőjét.“

Azután az elnök elvtárs köszöntötte az asszonyokat.

Forró kézfogás

I—

ш

Ы

>о

Ш

i—

О

Kedves elvtársnők, kedves vendégek! Ürömmel üdvözlöm önöket a prágai Várban, a nemzetközi nőnap alkalmából rendezett, már hagyományos ünnepségünkön. Köszönetét mondok kedves szavaikért és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a kormánynak és a Nemzeti Front Központi Bizottságának nevében is fogadják őszinte jókívánságaimat.

Önök is tudják, hogy különböző szocialista-pénzügyi intézkedésekkel igyekszünk könnyíteni a dolgozó nők helyzetén, s ebben az igyekezetünkben gazdaságunk fejlesztése bizonyára sokat fog jelenteni. A jövőben mind nagyobb figyelmet kell szentelnünk a szociális berendezések és közszolgáltatások fejlesztésének és minőségének, a szövetkezeti alapok helyes kihasználásának. A nőknek lehetővé kell tennünk, hogy hivatásuk gyakorlásán kívül több gondot fordíthassanak gyermekeik nevelésére, önművelésükre, s több időt pihenésükre.

Az elhangzott beszédek után egy-egy, legjobb pedagógus, művész, fejőnő, munkásnő, forró kézfogással pecsételte meg, hogy mindazt, amit ígértek, meg is tartják.

Az iskolaváros

A hosszú folyosón fiúk, lányok álldogálnak az ablakpárkánynak, a fűtőtestnek támaszkodva. Csak halk szavak, elfojtott sóhajok neszeznek. Egyik könyvet lapozgat, a másik jegyzetel, egy kis csoport közepén pedig komoly arcú, halk hangú lány magyaráz. Négy éven keresztül eddig

még minden vizsgája jól sikerült, mégis izgul. Hiába, a vizsgaláz senkit sem kímél. Pedig az ökonómia a kedvenc tantárgya és most különös alapossággal készült, mégis ... a levélre gondol, amit otthonról kapott, hogy sokat emlegetik, várják és tanuljon jól... üdvözli az édesanyja, hat kistestvére, minden ismerős, a kolhozbeliek.

Mert őt is, mint az Ukrán Mezőgazdasági Akadémia hallgatóinak több mint kilencven százalékát, a mezőgazdasági üzem a kolhoz — küldte tovább tanulni. A ruszanyivszki középiskolában ő volt a legjobb matematikus. Pontos, komoly, megbízható. Éppen ilyen könyvelőre volt szüksége a Lenin-kol hoznak. Ljuba amikor befejezte az iskolát, vállalta is a könyve-A fejőberendezések kezelését tökéletesen meg kell tanulni.

Levcsenko felvételei

lői munkát. De érezte, még sqk mindent kéne tanulnia. Szeretett volna közelebb kerülni a mezőgazdasági termelés szervezésének, az ökonómiának a titkaihoz. És Mihajlo Lvovics Chazan, a kolhoz elnöke mintha kitalálta volna a gondolatát, megkérdezte tőle:

— Mit szólnál, ha elküldenénk a mezőgazdasági akadémiára? A mi ösztöndíjasunk lennél, aztán visszatérnél hozzánk?

Amikor útnak indult, a hozzátartozók, ismerősök aggódó tekintete kísérte.

Kijev déli részén, a falusi csöndet idéző Goloszejevszki erdőben egy mozgalmas, forgalmas vároerész rejtőzik a sűrű farengetegben. A hatalmas épülettömbök között, a díszcserjékkel szegélyezett gyalogjárókon sosem szünetel a forgalom. Fiúk és lányok, csizmás, meglett férfiak, kendős asszonyok sietnek hónuk alatt táskával, jegyzetfüzetekkel. A mezőgazdasági akadémia hallgatói. Az iskola hat egyforma épülettömbjétől nem meszsze üzletek, óvoda, bölcsőde, általános iskola, sportpályák, kulturális központ és lakótelep, az akadémia dolgozói részére.

Ide került Ljubasa, ebbe a saját önálló életét élő iskola-városba, ahol minden és mindenki a tudományt szolgálja. A több mint háromszáz magas képzettségű szakember és tudós, kiváló eredményeket elért kutatók, az iskola hatvanegy katedrájának dolgozói, a tíz különböző kar csaknem tízezer hallgatója. Idő kellett hozzá, amíg megismerte az iskolát, amely 1922 ben még csak egyszerű mezőgazdasági szaktanintézet volt. Huszonhatban még hozzáépítettek néhány épületet, földterületet is kaptak. A Nagy Honvédő Háború után a szaktanintézet már jelentős szerepet töltött be az ukrán mezőgazdaság fejlesztésében. Az iskola érdemeire és a szükségletekre való tekintettel 1956- ban akadémiává lépett elő a tanintézet. Ma már a tízezer hallgató nemre—

csak az iskola jól felszerelt laboratóriumában, hanem az ezer hektáros szántón, az erdészeti, kertészeti, szőlészeti tangazdaságban, számtalan kísérleti állomáson és kutatóintézetekben egészítheti ki elméleti tudását gyakorlattal.

Ljubának minden új volt és érdekes. A laboratóriumi méretű malom, amely a sima liszttől kezdve a daráig a legkülönbözőbb fajta lisztet őrli, a röntgen, amellyel a vemhes tehénben fejlődő borjút figyelhették, a rádióizotópok hatásával termesztett növények, a gyümölcs konzerválására szerkesztett gépek, a jelenleg alkalmazott tartósító anyagokkal való kísérletezés az egész épüietszárnyat foglaló óriási könyvtár. Bizonytalansággal, kételkedéssel töltötte el a sok új és ismeretlen: vajon képes leszek rá, megtanulom?

De egy napon ezek az érzések eltűntek belőle, mintha elfújták volna. Akkor történt, amikor az iskola volt hallgatói ellátogattak közéjük, hogy felidézzék a tanulásban eltöltött évek sok kedves emlékét, elmondják, hogyan dolgoznak.

— Ilyen szakembereket nevel a mi iskolánk — mutattak iskolatársaí egy magas, egyenes tartású asszony felé. Galina Burkatszkaja állt ott a hallgatók gyűrűjében, a cserkaszkiji körzet Radjanszka Ukrajina nevű kolhozának elnöke. Ljuba Is közelebb lépett. És míg az asszony egyszerű szavakkal arról vallott, hogy a tudás erőt, céltudatosságot, magabiztosságot adott neki, hogy elsősorban ennek köszönheti a nagyszerű eredményeket, megcsillant mellén a két kitüntetés. A szocialista munka hőse ... — Ljubasa úgy érezte, hogy ennek a nagyszerű asszonynak az erejéből о is megerősödött.

Azóta úgy érzi, sietnie kell. Rengeteg munka, tennivaló vár reá. És ezeknek a kötelességeknek az arányában kell tanulnia. Hiszen várják otthon. A szülei, a testvérei, a kolhoz.

HARASZTINÉ M. E.