Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-03-19 / 6. szám

Prága fehér hóbundában fogadta március 8-án a női küldötteket. Mindenki izgatott volt és meghatódott csendben szemlélte a hal ványlila autóbuszból, mely a Várba, a fogadásra vitte őket Prágát. Antonin Novotny elvtárs, Csehszlov ákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, köztársaságunk elnöke, délelőtt 10 órakor jelent meg a több mint 100 tagú küldöttség előtt. A jelenlevők nevé­ben Olga Malecká, a Nemzetgyűlés képviselője, a sabinovi konzervgyár laboratóriumának mérnöknője mondott köszönetét köztársasági elnö­künknek a fogadásért, és tolmácsolta minden csehszlovák nő üdvözle­tét, a párt és kormány életet szépítő, mindnyájunkat gazdagító mun­kájáért. 1945-től, a felszabadulás első napjától kezdve a nők minden munkahelyen, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk, helytálltak. Nem igényeltek sem kényelmet, sem személyi előnyt, hanem minden erejük­kel támogatták a fiatal, az épülő köztársaságot. Tudjuk, hogy pártunk és kormányunk mindenkor arra törekedett, hogy gyakorlatban is érvé­nyesüljön az egyenjogúság elve. Lehetővé tette, a széles körű művelt­ség elsajátítását és ezáltal a nők a munka minden szakaszán érvénye­sülhetnek. „Mi nők ígérjük, hogy minden feladat megvalósításában tel­jes erőnkkel részt veszünk, hogy biztosítsuk szocalista hazánk boldog jövőjét.“ Azután az elnök elvtárs köszöntötte az asszonyokat. Forró kézfogás I— ш Ы >­о Ш i— О Kedves elvtársnők, kedves vendégek! Ürömmel üdvözlöm önöket a prágai Várban, a nemzetközi nőnap alkalmából rendezett, már hagyo­mányos ünnepségünkön. Köszönetét mondok kedves szavaikért és Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a kormánynak és a Nemzeti Front Központi Bizottságának nevében is fogadják őszinte jókívánságaimat. Önök is tudják, hogy különböző szocialista-pénzügyi intézkedésekkel igyekszünk könnyíteni a dolgozó nők helyzetén, s ebben az igyekeze­tünkben gazdaságunk fejlesztése bizonyára sokat fog jelenteni. A jö­vőben mind nagyobb figyelmet kell szentelnünk a szociális berendezé­sek és közszolgáltatások fejlesztésének és minőségének, a szövetkezeti alapok helyes kihasználásának. A nőknek lehetővé kell tennünk, hogy hivatásuk gyakorlásán kívül több gondot fordíthassanak gyermekeik nevelésére, önművelésükre, s több időt pihenésükre. Az elhangzott beszédek után egy-egy, legjobb pedagógus, művész, fejőnő, munkásnő, forró kézfogással pecsételte meg, hogy mindazt, amit ígértek, meg is tartják. Az iskola­város A hosszú folyosón fiúk, lányok áll­dogálnak az ablakpárkánynak, a fűtő­testnek támaszkodva. Csak halk sza­vak, elfojtott sóhajok neszeznek. Egyik könyvet lapozgat, a másik jegy­zetel, egy kis csoport közepén pedig komoly arcú, halk hangú lány ma­gyaráz. Négy éven keresztül eddig még minden vizsgája jól sikerült, mégis izgul. Hiába, a vizsgaláz senkit sem kímél. Pedig az ökonómia a ked­venc tantárgya és most különös ala­possággal készült, mégis ... a levélre gondol, amit otthonról kapott, hogy sokat emlegetik, várják és tanuljon jól... üdvözli az édesanyja, hat kis­testvére, minden ismerős, a kolhozbe­liek. Mert őt is, mint az Ukrán Mezőgaz­dasági Akadémia hallgatóinak több mint kilencven százalékát, a mező­­gazdasági üzem a kolhoz — küldte to­vább tanulni. A ruszanyivszki közép­iskolában ő volt a legjobb matemati­kus. Pontos, komoly, megbízható. Ép­pen ilyen könyvelőre volt szüksége a Lenin-kol hoznak. Ljuba amikor befe­jezte az iskolát, vállalta is a könyve-A fejőberendezések kezelését tökéletesen meg kell tanulni. Levcsenko felvételei lői munkát. De érezte, még sqk min­dent kéne tanulnia. Szeretett volna kö­zelebb kerülni a mezőgazdasági ter­melés szervezésének, az ökonómiának a titkaihoz. És Mihajlo Lvovics Cha­­zan, a kolhoz elnöke mintha kitalálta volna a gondolatát, megkérdezte tőle: — Mit szólnál, ha elküldenénk a mezőgazdasági akadémiára? A mi ösz­töndíjasunk lennél, aztán visszatérnél hozzánk? Amikor útnak indult, a hozzátarto­zók, ismerősök aggódó tekintete kí­sérte. Kijev déli részén, a falusi csöndet idéző Goloszejevszki erdőben egy mozgalmas, forgalmas vároerész rej­tőzik a sűrű farengetegben. A hatal­mas épülettömbök között, a díszcser­jékkel szegélyezett gyalogjárókon so­sem szünetel a forgalom. Fiúk és lá­nyok, csizmás, meglett férfiak, kendős asszonyok sietnek hónuk alatt táská­val, jegyzetfüzetekkel. A mezőgazda­­sági akadémia hallgatói. Az iskola hat egyforma épülettömbjétől nem mesz­­sze üzletek, óvoda, bölcsőde, általá­nos iskola, sportpályák, kulturális központ és lakótelep, az akadémia dolgozói részére. Ide került Ljubasa, ebbe a saját ön­álló életét élő iskola-városba, ahol minden és mindenki a tudományt szolgálja. A több mint háromszáz ma­gas képzettségű szakember és tudós, kiváló eredményeket elért kutatók, az iskola hatvanegy katedrájának dolgo­zói, a tíz különböző kar csaknem tíz­ezer hallgatója. Idő kellett hozzá, amíg megismerte az iskolát, amely 1922 ben még csak egyszerű mező­­gazdasági szaktanintézet volt. Hu­szonhatban még hozzáépítettek né­hány épületet, földterületet is kaptak. A Nagy Honvédő Háború után a szak­tanintézet már jelentős szerepet töl­tött be az ukrán mezőgazdaság fej­lesztésében. Az iskola érdemeire és a szükségletekre való tekintettel 1956- ban akadémiává lépett elő a taninté­zet. Ma már a tízezer hallgató nem­re— csak az iskola jól felszerelt laborató­riumában, hanem az ezer hektáros szántón, az erdészeti, kertészeti, sző­lészeti tangazdaságban, számtalan kí­sérleti állomáson és kutatóintézetek­ben egészítheti ki elméleti tudását gyakorlattal. Ljubának minden új volt és érde­kes. A laboratóriumi méretű malom, amely a sima liszttől kezdve a daráig a legkülönbözőbb fajta lisztet őrli, a röntgen, amellyel a vemhes tehén­ben fejlődő borjút figyelhették, a rá­dióizotópok hatásával termesztett nö­vények, a gyümölcs konzerválására szerkesztett gépek, a jelenleg alkal­mazott tartósító anyagokkal való kí­sérletezés az egész épüietszárnyat foglaló óriási könyvtár. Bizonytalan­sággal, kételkedéssel töltötte el a sok új és ismeretlen: vajon képes leszek rá, megtanulom? De egy napon ezek az érzések el­tűntek belőle, mintha elfújták volna. Akkor történt, amikor az iskola volt hallgatói ellátogattak közéjük, hogy felidézzék a tanulásban eltöltött évek sok kedves emlékét, elmondják, ho­gyan dolgoznak. — Ilyen szakembereket nevel a mi iskolánk — mutattak iskolatársaí egy magas, egyenes tartású asszony felé. Galina Burkatszkaja állt ott a hall­gatók gyűrűjében, a cserkaszkiji kör­zet Radjanszka Ukrajina nevű kolho­zának elnöke. Ljuba Is közelebb lé­pett. És míg az asszony egyszerű sza­vakkal arról vallott, hogy a tudás erőt, céltudatosságot, magabiztosságot adott neki, hogy elsősorban ennek köszönheti a nagyszerű eredménye­ket, megcsillant mellén a két kitün­tetés. A szocialista munka hőse ... — Ljubasa úgy érezte, hogy ennek a nagyszerű asszonynak az erejéből о is megerősödött. Azóta úgy érzi, sietnie kell. Renge­teg munka, tennivaló vár reá. És ezeknek a kötelességeknek az arányá­ban kell tanulnia. Hiszen várják ott­hon. A szülei, a testvérei, a kolhoz. HARASZTINÉ M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents