Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 1. szám
Maria Callas — Valóban mindenkit megbabonáz. De akivel együtt lép színpadra, azt teljesen kisemmizi. Kinek van kedve egy ilyen nővel együtt játszani? És elkeseredetten ment fel a színpadra a próbát folytatni. HOL AZ AJTÖ? A Milánói Scala öltöztetőnői maguk között Tigrisnek nevezik Callast, aki rosszkedvében fúj, dühöng és karmol is. Egyébként is olyan, mint egy macska. Mindig a talpára esik, soha semmi miatt nem jön zavarba, szinte lubickol a botrányban. 1959-ben a Párizsi Nagyoperában vendégszerepeit. A „Tosca" volt a műsoron, s a nézőtéren ott ült Párizs, London, New York előkelő társasága. Amikor Tosca megöli Scarpiát, Callas egy pillanatra megmerevedett a „holttest“ mellett. Szerepe szerint futva kellett volna elhagynia a színpadot, de ő elfelejtette, hogy a sok festett díszlet-kijárat közül melyik is áz igazi. Ez a sudár termetű nő erősen rövidlátó, s ezen az estén elfelejtette feltenni szemére a rejtett szemüveget. Nem esett kétségbe. Megragadott egy kandelábert és rögtönzött jelenetbe kezdett. Föl-alá járkált, villogó pillantásokat vetett a tetemre, aki nem volt más, mint Tito Gobbi. A megdöbbent karnagy rémülten pislogott a színpadra, s húzta-húzta a kísérőzenét. Callas időközben, drámai pózban, letérdelt a holttest mellé és megkérdezte Gobbitól: Hol az ajtó? — Két lépes jobbra, aztán előre! — lehelte merev szájjal az énekes. A közönség semmit sem vett észre, megbabonázva figyelte Callas játékát. Csak a rendező tépte a haját. — Mi a csudát akart azzal a kandeláberrel? • kérdezte a színpadról kilépő Máriát. Az végigmérte és így szólt: — Követelem, hogy máskor minden ajtó nyitható legyen! Máskülönben, alászolgája! SIRMIONE URA MÉG MOST IS VÄR Hosszú évek teltek el azóta, hogy Maria elhagyta hites férje, máig is törvényes ura, Giambattista Meneghini házát. Egyszer azonban mégis visszatért. De nem egyedül, hanem Aristoteles Onassis-szal, a híres Christina-jacht tulajdonosával, a görög milliomossal. Onassis, amikor belépett a házba, így szólt: — Micsoda vidéki paraszthoz hoztál engem. Maria? A férj, Meneghini, nyelt egyet, de magába fojtotta dühét. Aztán leültek hármasban, s megbeszélték, hogyan egyengessék tovább Maria karrierjét A „Tmm‘ CavaradostI szerepében Carelíi Gábor gyakran fellép másokkal leülni az asztalhoz. Ok egy kicsit a családot jelentik számomra. Carelli Gábor ott volt Gigli valamennyi koncertjén. Számára ezek voltak a legértékesebb énekórák. — Amikor néhány évvel később Gigli ismét Budapestre jött, a Városi Színházban megtartott koncertjén az a zongoránál ülő fiatalember én voltam! 1938-ban, amikor már végigsöpört Európán a második világháború előszele, Gigli Amerikába utazott. Azzal búcsúzott tőlem: küld kintről egy szerződést. Mint minden ígéretét, ezt is betartotta! 1939 február harmadikán léptem Amerika földjére . . . a ÉPÜL AZ ÜJ METROPOLITAN Repertoárjának zöme is mesterének, Gigli-nek emlékét idézi. Az „Álarcosbál;, a „Szerelmi bájital“, a „Traviata“. És a többi: a „Pillangókisasszony“, - „Varázsfuvola“, a „Tosca“ . . . New Yorkban egyelőre a régi, nyolcvan éves Metropolitan várja. Ez a négyezer személyt befogadó operaóriás. De már épül az új Metropolitan! 1966 őszén nyitják. — Az új „Met“ a Lincoln-ról elnevezett kultúrcentrumban áll majd. Színházak, koncerttermek, zeneiskolák épülnek itt. Hogy milyen lesz az új Metropolitan? Modern és mégis hagyományos. Építésénél felhasználják a modern színpad és világítástechnika minden újdonságát, de a nézőtér hagyományos aranyozása, vörös bársonya megmarad. Mi egy tizenkilencedik században virágzott művészet interpretálói vagyunk. A környezet segítségével bele kell ringatnunk a mai nézőt abba a régi korba, hogy maradéktalanul élményt tudjunk nyújtani neki. Feláll, búcsúzik, indul. Elsétál, mint mindig, ki tudja hányadszor, régi budapesti iskolája előtt. . . benne. Csak azért is meg akarta mutatni, hogy mit tud. S a mamának tovább nem kellett panaszkodnia ... PENDLI AZ OPERA ÉS OPERETT KÖZÖTT A húszéves fiatal lány Passauban lépett fel először. A „Bohémélet“ Musette-jét énekelte. Egy év múlva, 1958-ban, a Müncheni Állami Operettszínházban vendégszerepeit, majd a baseli Nemzeti Színház szerződtette. 1959-ben már rendes tagja volt a müncheni operett-társulatnak, s 1961-ben végre elérte, amit akart: ő lett a Müncheni Állami Operaház legfiatalabb primadonnája! Herbert von Karajan felfedezte hangjának szépségét, s rábízta a „Varázsfuvola“ Éj-királynőjének szerepét. Ingeborg Hallstein így jutott el a Tabu-tói az operaszínpadig. Ma már: sztár! Lemez, koncertek, televízió, rádió, vendégfellépések. A New York-i Metropolitan is meg akarta hívni, de ő szerényen lemondta. így érvelt: köszöni a meghívást, de még nem érzi magát zeneileg elég érettnek! Talán majd néhány év múlva ... EGY KIS HÁZ, DUPLA FALAKKAL A hajdani lusta kis csodagyerek ma minden percét gyakorlással tölti. Kolomúrszoprán. Három oktávot énekel. Azt mondja: — Énekelek, kedvem szerint. Higyjék el, ez semmiség nekem ... De e „semmiség" mögött sok zongora mellett eltöltött, partitúrába mélyedő óra van. Ingeborg ma is épp úgy szeret enni, viccelődni, heverészni, mint hajdanán. De a leghőbb vágya mást is elárul róla: — Szeretnék egy kis házat, dupla falakkal, hogy senkit se zavarjak, ha gyakorolok ... Már biztos talajnak érzi az operaszínpadot, örül, hogy sikere van, s nem törik le a kis kudarcok sem. Fiatalságának, szépségének, természetességének erejével lefegyverzi a közönséget. Mesélik róla, hogy egy alkalommal, a müncheni Cuvilliés Színházban, egy matinén, kiesett a taktusból. Abbahagyta a számot, meghajolt és mosolyogva mondta: — Kérem, bocsássanak meg. Én még csak kezdő vagyok. Elvesztettem a fonalat. Megpróbálom megkeresni $EMLÉKKÖNYVÉBE Emlékül szerető fiamnak Kihasználva e szép, csöndes szerda estet, engedd meg, édes fiam, hogy most egy igazi történetet írjak le emlékkönyvedbe. Miért is írom, hogy szép csöndes est? Talán azért, mert már Te is tudod, húsz éve annak, hogy hazánk felszabadult. Sokszor eszembe jut, hogy a felszabadulás előtt, mikor én még gyermek voltam, kevés csöndes, békés estlink volt. Hogy miért? Majd írásom végén magadtól is rájösz. Bizony az én gyermekkoromban nem volt lehetőség tanulásra, de még iskolába sem járhattam. Emlékszem onnan, ahonnan több gyerek járt iskolába, nyáron még csak járhattunk, de télen egy pár cipője volt a családnak és ebben jártunk mind. Ezért nem is volt lehetőség iskolábajárásra. Be volt osztva, ki mikor húzhatta fel a cipőt. Egyik nap az egyik, másik nap a másik. Ruházatunk is hasonló volt. Egy nyári, egy téli ruha, ezt hordtuk itthon, iskolába, ünnepre. De azért örültünk az életnek. Rongylabdával, rongybabával játszottunk, mert szüléinknek más játékra nem jutott a keserves keresetből. Emlékszem a háború borzasztó napjaira, pedig még kislány voltam. Mi itt nem éreztük nagyon a háborút, mégis szörnyű volt. Nagyon sok estét és éjjelt töltöttünk a bunkerben, sáros, vizes helyen! Még csak gyermek voltam, de borzasztó volt számunkra, mikor a német fasiszták repülőgépekkel fejünk fölé csaptak és se embert, sem állatot nem nézve, gépfegyvertüzet szórtak a falura. Emlékszem a borzasztó érsekújvári napokra és éjjelekre. Gyermekszemmel sokszor úgy gondoltam, hogy ott már élő ember nem maradt. Éjjelenként úgy láttuk, mintha az egész világ égett volna. A felszabadulás után édesapámmal ott jártam orvosnál, az egész város csupa rom volt. De ez már elmúlt, ne is jöjjön soha vissza! Nagy öröm volt számunka a felszabadulás. És fokozatosan minden dolgozni vágyó embernek jutott munka és lehetőség arra, hogy szebb és jobb jövőt tudjon biztosítani családja számára. Kedves fiam, most már biztosan megérted, miért is írtam úgy, „hogy szép, csöndes este“. Arra kérlek, tanuljál jól, szeresd és tiszteld szüléidét, akik sokat fáradoztak érted, hogy munkájukkal szebb, jobb jövőt biztosíthassanak számodra. Tiszteld, becsüld tanítóidat, akik szintén mindent megtesznek azért, hogy rendes, becsületes, hazaszerető embereket neveljenek belőletek. Emlékül felszabadulásunk huszadik évfordulója alkalmából! A DOLGOZÖ Nő, A SLOVENKA ÉS VLASTA AJÄNLJA FELSZABADULÁSUNK 20. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE L. Lisicky felvétele Szerető édesanyád Vendel Elvira, Pribeta
