Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-05 / 3. szám
V:0 Jü г ш nJ ш <3 £ ОС 'V ш >Т О örökbe fogadott gyermekről Számtalanszor találkozunk olyan házastársakkal, akik fájó szívvel nézik a boldogan játszadozó gyermekeket. Az élet megfosztotta őket attól az örömtől, hogy saját gyermekük legyen. Az ilyen házasságok bizonyos százaléka, ha a házastársak kapcsolata nem elég szoros, felbomlik. Azok a gyermektelen házastársak, akiket mélyebb szálak fűznek össze, másképp döntenek: árva vagy félárva gyermeket örökbe fogadnak. Évek múltán, esetleg hamarább is, a nevelőszülők örömét kissé elhomályosítja egy nyugtalanító kérdés: Megmondják-e az igazat a gyermek származásáról? Kétségbe esve tanácsért fordulnak ismerőseikhez, hogy hogyan döntsenek. Ezzel kapcsolatban könnyebb választ kapni a felvetett problémára, ha a gyermek nevelését ésszerűen irányítják. Az élet bebizonyította, hogy ezen a téren is az őszinteség a legjobb tanácsadó. Számtalan példával lehetne alátámasztani, hogy azok az örökbefogadott gyermekek, akik kellé felvilágosítást kaptak származásukról, volt szüléikről, továbbra is szerették nevelőszüleiket. Ez természetesen olyan esetekre vonatkozik, ahol a gyermek érzi és látja a nevelőszülők őszinte, odaadó ragaszkodását. Az elmúlt év folyamán egyik tanítványom szüleivel többször elbeszélgettem. A beszélgetés folyamán megtudtam, hogy említett tanítványom nem saját gyermekük. Két hónapos korában vették magukhoz. Hét éves volt, amikor felvilágosították arról, hogy édes szülei nem élnek, és hogy miért fogadták őt örökbe. A beszélgetés után nevelt fiúk könnyes szemmel megkérdezte tőlük: „Ugye, ti mindig szeretni fogtok, és nem hagytok el soha? Ti vagytok a szüleim, törődtök velem, nagyon szeretlek benneteket!“ Az említett történet hű bizonyítéka annak, hogy a gyermek ahhoz ragaszkodik, akit megszeretett, akiben támaszát látja, a szüleinek ismeri. Több alkalommal meggyőződtem arról, hogy a nevelőszülők vallomása után a gyermek fokozottabb ragaszkodást tanúsított irántuk. Ismeretes előttünk, hogy az új benyomások és jelenségek állandóan foglalkoztatják a gyermekeket. Mindaddig keresik, kutatják a problémák okait, amíg meg nem értik az összefüggéseket. A gyermek később rájön arra is, hogy nevelőszülei úgy törődnek vele, mint más gyermekkel az édes szülők. Ezért ez a probléma nem zavarja meg lelki egyensúlyát a későbbi évek folyamán sem. Néhány esetben előfordul, hogy a közölt tény á gyermeket sokáig nyugtalanítja. A nevelőszülők tapintatától és megértő magatartásától függ, hogy a gyermek lelkiegyensúlya helyreáll-e ' vagy sem. Ilyen esetben fokozottabb figyelmet kell szentelni arra, hogy a gyermek továbbra is lássa és érezze a szülők ragaszkodását. Abban az esetben, ha a gyermek fájdalmat okoz nevelőszüleinek, vigyázzunk arra, hogy származásával kapcsolatban ne halljon bántó megjegyzéseket, mert ez csorbítja a bizalmát. Ha az említett ténnyel kapcsolatos megjegyzések gyakrabban megismétlődnek, akkor az is megtörténhet, hogy a gyermek elfordul a szüleitől. Ez a későbbi évek során komoly következményekkel járhat. Az előbbiekkel ellentétben szánalmas helyzetbe sodródhatnak azok a szülők, akik nem szándékoznak vagy nincs bátorságuk gyermeküket szár-, mazásáról felvilágosítani. Helytelen az ilyen irányú igyekezetük. Ezzel megnehezítik saját életüket is, mert állandó félelemben élnek, hogy ha a gyermek előtt az igazságra fény derül, akkor a gyermek nem fogja őket szeretni. Ilyen és hasonló esetekben annak a veszélye áll fenn, hogy a „jóindulatú“ ismerősök a gyermek előtt felfedik a nevelőszülők féltve őrzött titkát. Ezek a jóindulatú felvilágosítások már veszélyesebb kimenetelűek lehetnek mind a nevelőszülők, mind a gyermek további életére. Ugyanis a serdülő korban lévő gyermek érzékeny lelkivilágát jelentéktelenebb események is zilálttá teszik. Őket ez a kérdés hosszabb ideig foglalkoztatja, jobban megviseli. Megtörténhet, hogy kételkedni fog a nevelőszülőkben. Ha a gyermek a szülőktől kér további felvilágosítást, akkor ügyelni kell arra, hogy a színtiszta igazságot tudja meg. Előfordulhat, hogy mások véleményére tart igényt. Ezt azért teszi, hogy meggyőződjék a szülők igazmondásáról. Ellentétes vélemények esetében számolni kell azzal, hogy a nevelőszülők és a gyermek között bizalmatlanság jön létre, mert fájdalmas csalódást vált ki a gyermekből, hogy nevelőszülei nem voltak hozzá őszinték. Az elmúlt évek során egyik tanítványom hasonlóképpen szerzett tudomást édes szüleiről. A közölt hír nagyon megviselte. Nevelőszüleit azzal vádolta, hogy becsapták és félrevezették. Zárkózottá és barátságtalanná vált velük szemben. Ellenségesen viselkedett mindenkivel, aki őszintén akart hozzá közeledni. Szüleinek később elmondta, mennyire fájt neki, hogy másoktól tudta meg a valóságot. A szülőknek csak hosszú, türelmes nevelőmunkával sikerült megnyugtatni gyermekük igazságérzetét, miután megértette, hogy nevelőszülei úgy szeretik, mint saját gyermeküket. Az említett tények azt bizonyítják, helyes eljárás, ha a gyermek kellő időben tudomást szerez arról, hogy nincsenek édes szülei. Ratimorszky Gyula ELEGET ALSZUNK? A statisztika kimutatása szerint ma minden negyedik ember álmatlanságban szenved és ezért mesterséges szerekhez folyamodik. A gyakorlott idegorvos a páciens csillogó, ideges szemébe néz és feladja a kérdést: El tud aludni? Éjfél felé felébred és azután már nem jön álom a szemére? Álmodik? Használ altatószert? A beteg szeméből kiolvassa a tényt, hogy az illető kábítószertől tud csak elaludni, szenved, örömtelen az élete, mert a mesterségesen kikényszerített álom következtében nem piheni ki magát. Egy orvostudományi intézet docensei, igazságszolgáltatási vizsgálatokat megfigyelve, a következő megállapításra jutottak: Száz gépkocsivezető közül minden ötödik beismerte, hogy már egyszer a kormánynál elaludt. Soknál a fáradtság már kétszáz kilométernél, irtásoknál csak ötszáz kilométer után jelentkezett. A kormánykerék mellett elaludtak között volt sok olyan, akik különben csak altatószer segítségével találnak nyugalmat. Korunk félelmetes tünete, hogy az ember akkor merül álomba, amikor az nem kívánatos, viszont nem tud aludni, amikor arra szüksége volna, mert a lefekvés pillanatában olyan gondolatai támadnak, amelyek ébren tartják és amelyek az agyat álmatlanságra kényszerítik, miközben azonban belső fáradtság vesz rajta erőt. Hallgassuk meg a tapasztalt orvost, hogy a kutatások mai eredményei alapján mit válaszol a hozzá intézett kérdésekre: Igaz az, hogy az éjfél előtti alvás hasznosabb, mint az éjfél utáni? Nem, az éjszakai vagy nappali időszak nincs befolyással az álom mélységére. Természetes, az elalvás utáni első órákban merül az ember a legmélyebb álomba. Ezt a körülményt elektromos mérések segítségével is megállapították. Léteznek emberek, akiknek' — mint ahogy azt Napóleonról is állították — négy órai alvás elegendő? Szükséges a nyolc órai alvás? Az alvásnál mutatkozó fiziológiai folyamatokat csak részben tisztázták. Feltételezhető, hogy az izmokban mérges savak lerakodási folyamata megy végbe, amely az egész szervezetet áloméretté teszi. Napóleon nem négy órát aludt, hanem napközben többször elszundított, ami pótolta az éjszakai álmot. A szovjet kutatási eredmények bizonyították, hogy a nyolc órai alvás csak szokás és bizonyos körülmények között csökkenthető. Az ebéd utáni alvás egészségileg ártalmas vagy előidézi a hízást? Az ebéd utáni alvás nagy jelentőségű és az embernek lehetőséget nyújt arra, hogy a nap hátralévő idejét teljes frisseségben eltöltse. Nem az alvás, hanem az evés hizlal. Igaz az, hogy idősebb embereknek kevesebb alvásra van szükségük? Akkor, ha kevésbé megerőltető munkát végeznek, mint a fiatalabb emberek. Azonkívül reájuk is vonatkozik, hogy napközben egynéhányszor elszundikálnak és így elérik a napi nyolcórai alvási átlagot. Mivel az ember az alvási szükséglet ellenére igyekszik az életet minél nagyobb mértékben kihasználni, olyan szerekhez folyamodik, amelyek mesterségesen éberen tartják, másrészt kénytelen az alvást elősegítő eszközöket igénybe venni. Korunk egyik veszélyes tünete ez a probléma, amely megoldásra vár. A „Volksstiimme" cikke alapján összeállította: S. A. c Jó szórakozási! Kiérkezett a tánciskolák, a bálok főidénye. A fiatalság törekvése köí'.ös; mindannyian szépek akarnak lenni. A fiatal arc már önmagában véve is üde és bájos. De serdülő' korban — a belső szervek rohamos fejlődése következtében sokszor bőrtüskék és pattanások éktelenkednek az arcon. ,V fiatat lány elkeseredetten nézegeti a tükörben elcsúfított arcát. Nem kell azonban kétségbeesni! Megfelelő kozmetikai eljárással elejét vehetjük a pattanások elterjedésének. Minden mosakodás után arcvízzel vagy arctejjel alaposan tisztítsa meg arcbőrét, majd pórus-összelnízó vízzel kenje be. Л bálba készülő fiatal lány gondosan és finoman készítse ki az arcát. A jól bedörzsölt nappali krémre igen kevés púder kerüljön, csak annyi, hogy a csillogást eltakarja. Festéket ne használjon! A fiatal arcon a természetes pír a lcgmutatósabb. Szemöldök és szempillafesték se való fiatal lánynak. Ajkát pasztclszím’í rúzzsal kenje be vékonyan. Az AB P6-0S vagy az Elida 2-cs és 9-es szájrúzst ajánljuk. Csínján bánjon az illatszerrel is. Fiatal leány ne használja édesanyja nehéz illatú parfümjét, csuk néhány csepp könnyű kölnit. Bőséges a választék az AB, Kosaim, Royal Ambrée, Arnica és Elida kölni között. De ha már itt tartunk, meg kell mondanunk azt is: a legkellemesebb a tisztaság illata. Aki tánc közben megizzad, kézitáskájában vigyen magával Dezodor izzadsággátló szert. Nemcsak az izzadságot gátolja meg, de a kellemetlen izzadságszagot is eltünteti. A nagy készülődésben ne feledkezzünk meg a fogmosásról és szájvíz használatáról, hogy lélegzetünk is üde legyen. A fiatalembereknek a borotválkozással kapcsolatban szolgálunk néhány jótanáccsal. Borotválkozás előtt arcbőrüket Elida vagy Barbus borotvakrémmel készítsék elő. Borotválkozás után kitűnően ápolja az arcbőrt a Barbus, Ladon, Pitralon vagy Jan-tár márkájú arcvíz és a Classigue finom kölnivíz. Ha nem zsilettel, hanem édesapa vagy az idősebb fivér villanyborotvájával borotválkozunk, akkor borotválkozás előtt Rapidont használjunk.
