Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-05 / 3. szám
1,20 m 90 cm szélei, anyagból készíthetjük ezt a háromzse bes kötényt, amely nemcsak nagyon csinos, de praktikus is. Farkasfoggal díszít jök A KOT É N Y IS DIVAT, . . . és nagyon sok változata van. Л takarításhoz használt nagyköténytől kezdve a gyors vacsorakészítéshez szükséges háromnegyedes körkötényen át a kacér félkötényig, melyben legfeljebb néhány szendvicset, feketét készítünk a váratlan vendégnek. Ha kislányunkat hozzászoktatjuk, hogy minden otthoni ténykedésénél kiskötényt kössön, felnőtt korában sem jár majd zsírpecsétes pulóverben vagy szoknyában, mert természetes lesz számára, hogy kötényben dolgozzon. Régi kockás ruhából ► is megvarrhatjuk az elöl keresztbeszabott, hétnyolcados blúzkötényt, amely hosz szú nadrággal kitűnő otthoni viselet. Kisfiú, kisleány egyaránt bájos, ha otthon hiskötényben sürög-forog az édesanya körül, ebben játszik vagy segít. A kislány-kötény szabásrajzát közöljük. A megfelelő méretre felnagyított szabásmintát a félbehajtott anyagra helyezzük, krétával kijelöljük és úgy vágjuk ki, hogy a minta szélétől számítva körös-körül 2 cm-t hagyunk az eldolgozásra. A széleket mindenütt ferdén szabott pánttal szegjük be. A szabásrajzon feltüntetett kantárt természetesen szükség szerint hosszabbítjuk meg. V Varráshoz, vasaláshoz tesz nagyon jó szolgálatot ez az egymásra hajló, köpenyszerü ujjatlan kötény. Ha hoszszabbra szabjuk, jól viselhető kötényruhát nyerünk Kitűnő megoldás, ha a háziasszony ezt a jól mosható és vasalható, hátul végiggombolós munkaköpenyt ölti magára, amint munkához lát A kazakos kötény előnye, hogy blúz nélkül viselhetjük (tehát az nem lesz ételszagú) és hogy mint a modell is mutatja, kétféle maradék anyagból készülhet. A kockás felsőrész blúz hatását kelti ■в о » ILLIK „HÁZON BELÜL" vagyunk... A lakásnak is van stílusa, hangulata, illata, íze is. És talán mindennél többet árul el gazdáiról. A tisztaság követelményéről talán nem kell sokat beszélni. Legfeljebb annyit: igyekezz úgy berendezkedni, hogy különösebb erőfeszítés nélkül állandóan rendben tarthasd a lakást, ne csak a vendégek kedvéért csinálj időként kínos és katonás műrendet. Ne tedd hozzátartozóidat a lakás rabszolgájává! Ne rakj mindent mániákusan a helyére, ha látogatókat vársz — a félbe hagyott kézimunka, a nyitott könyv, újság, a kályha vagy a könyvespolc elé húzott karosszék, a kellemes otthon hatását kelti, míg a kínos rend bútorüzlet kirakatára hasonlít. Általában a lakás alkalmazkodjék a benne élőkhöz és ne fordítva! A legszerényebb otthonban is meg lehet mindenkinek a maga sarka, munka-, pihenő-, olvasó- vagy játszóhelye. Ennyivel igazán tartozunk egymásnak. Még akkor is, ha otthonunk ezáltal megszűnik „az ideális lakás“ vagy a szomszéd asszony hőn irigyelt kétszoba összkomfortosának pontos mása lenni. A csinos háziruha és a jó házasság között igen szoros a kapcsolat. Ezt minden okos asszony tudja. Még a házi munka is könnyebb, ha mindig frissen mosott, tiszta, csinos ruhában látunk hozzá. Jobban is érezzük magunkat otthonunkban, ha a külsőségekben is megadjuk egymásnak a tiszteletet. Otthonunk megbecsülése, a házi illemtudás, persze nem elsősorban az öltözet kérdése. — Az igazán jól nevelt ember koromsötét éjszaka, az ágyban is szája elé tartja tenyerét, ha ásít — mondja egy régi illemkódex. Ez így persze nevetségesen hangzik, de azért van benne meggondolandó. Az igazán vérünkké vált illemszabályokat sohasem felejtjük el. Otthonunkban sem és többévi házasság után sem. Persze azért akad, aki egyről s másról megfeledkezik ... van, aki vendégségben kínosan ügyel az evőeszközök megfelelő használatára, de otthon lábasból bicskával szedegeti a pörköltet; van, aki a vállalatnál kifogástalan öltözékéről, nyakkendőjéről híres, hitvese és gyermekei előtt viszont leeresztett nadrágtartóval, melegebb napokon „lengemagyarban“ sétál; van, aki villamoson mindig átadja helyét az idősebbeknek, mert sokat ad ismeretlen embertársai véleményére — otthon azonban nyugodtan leül vacsorázni, holott édesanyja számára nincsen szék az asztalnál; van, aki másfél órát időzik a fürdőszobában, mielőtt színházba vagy látogatóba menne, de ha otthon tölti a vasárnapot, legfeljebb ebéd előtt hajlandó egy kis macskamosdásra; van, aki mélyen megbotránkozik, ha kolléganője barna szoknyához bordó szandált visel — otthon azonban férje foltozott nadrágját hordja és olyan kartonblúzt visel hozzá, amely már „régen megérett a mosásra“. Elrettentő példákból elég ennyi. Ezek nyomán bizonyára a helyes otthoni magatartás (legalább is a külsőségek) körvonalai is kibontakoztak már olvasóink előtt. Talán sehol nem olyan nyilvánvaló a külsőségek fegyelmező ereje, mint éppen otthoni életünkben. Akik a tisztelet külső jeleit megadják egymásnak, azok között az „összeszokottság“ is nehezebben fajul minden erkölcsi gátlás alól mentesítő megszokássá.
