Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-11-26 / 24. szám
nagy ajándék, f nagy jel a Az Igazi fiatal, ma, ki a ritkuló sort zárni siet s minden társa nevében rlvallja, hogy: „Megjavítjuk az életeti" A fiatalság Mészáros Ági pénztáros, egyike a tizennégy adminisztratív dolgozónak, akik a gazdaság munkáját számokban mutatják ki azén, aki küzd, komszomolista szívén hogy a munka, vidám és könnyű legyenI mint a játék neve I Majakovszkij) „Csak hazamenni! Hazamenni! Mikor? Erre nem tudok felelni.' THERESIENSTADT A RETTENET! A vers írója, Miroslav Koseks, becenevén Teddy, a költőt kérdésre soha nem kapott választ. 1943- ban, Auschwitzban, gázkamrában fejezte be gyermeki életét. Therestenstadtból, a cseh zsidók gyüjtötáborából a fasiszták 15 ezer gyermeket hurcoltak el Auschwitzba. A therestenstadtt gyerekek budapesti rajz- és verskiállításán az idézett vers fölött egy képet helyeztek el, címe: „A kaszárnya" Piszkosszürke, Hana Grünfeld: „Fünfzehn Betten mű festménye és verse . . clkietlen épületet ábrázol. A ptszkosszürkén kívül más szín nem szerepel a képen; de nincsenek rajta mozgó emberi figurák sem, sem fák, sem virágok, még zöld fű sem; hiányzik róla a Nap is, melyet a gyerekek olyan gyakran és szívesen rajzolnak le, színeznek pirossal, sárgával, melynek sugarait száz kilövellő sugárral, éltető hatásáról alkotott fogalmaiknak megfelelő — egyszerre öszszegezö és részekre bontó — kifejezőerővel olyan bűbájosán szokták ábrázolni. A képen ntncs Nap, nincsenek színek, virágok, növények, mozgó ala kok; a kép a lehető leghűségesebben tükrözi alkotója lelkének sivárságát, reménytelenségét, tudott vagy tudat alatti meggyőződését, hogy ntncs tovább. Therestenstadtból nincs kiüt, a haláltól ntncs menekvés, a következő állomás a semmi. A gyermek fantáziáját megbénítani szinte lehetetlen. A gyermek fantáziáját megbénítani csak a fasizmus volt képes. Az a gyermek, aki azt a képet rajzolta-festette, még nem volt 14 éves sem. De a halálra már felkészült. és senkit sem téveszthet meg annak a gyermeknek festménye sem, aki az élet legbékésebb, legnyugodalmasabb és egyben leghétköznapibb Valahogy restelltek hosszasan magyarázni az „öregeknek“, hogy milyen összejövetel is lesz ez. amelyre csak őket, fiatalokat hívták meg. A párt szól az Ifjúsághoz ... A CSKP XIII. kongresszusa jegyében a rájuk váró feladatokról beszélnek majd a pártapparátus dolgozói, a CS1SZ vezetői, akik sorra látogatják az üzemeket. Hozzájuk Engel Béla elvtárs, a galántai Járási pártbizottság mezőgazdasági titkára jön el. Nem véletlen, hogy éppen velük akar beszélni. Náluk, az Úrfőldi Állami Gazdaságban 252 fiatal dolgozik Az Idősebbek sokszor csak legyintenek, ha rájuk terelődik a szó. Azt hiszik, nekik csak a táncon, a mulatságon jár az eszük. Pedig mert nem szeretik a nagy szavakat, azért tudják, mennyivel más most az élet, mint valamikor volt. Itt, a tanyavilágban mérhető le Igazán >a nagy változás. Sár ... petróleumlámpa ... Lakatlan szigeten sem lehetett rosszabb, mint akkor Itt, a sárral körülvett, falvaktól távol épült tanyákon élni, Most kitűnő út köti össze Ürföldet a többi faluval. Rádió, televízió, könyvek és újságok, szép klubhelyiség. Igen, mindenük megvan, amire csak szükségük van. Talán mindezt meg kellene köszönni? De hogyan? Dolgoznak, jól dolgoznak. Biztosan megértik majd az elvtársak, hogy amikor a munkájukról beszélnek, annyi, mintha azt mondanák: köszönjük. A szürkület alig bontogatta szárnyait, amikor összegyűltek a fiatalok a gazdaság klubhelyiségében. Legtöbbjük lány volt. Nem mintha a fiúk otthon maradtak volna, de a gazdaságban öszszesen 236 lány dolgozik, Így természetes, hogy a gyűlésen is ők voltak többségben. Igaz, hogv a legtöbb dicsérő szó is róluk hangzott el Borka Ignác csoportvezető a dohánytermesztésben dolgozó 42 nő szorgalmáról beszélt, akik nemcsak a 30 hektár dohány ápolását végezték, hanem a kukorica, cukorrépa és a cikória gondozásából Is kivették a részüket. A növénytermesztésben összesen 180 asszony és lány dolgozik. Borbély Ferencné, Tóth Gyuláné, Gróf Ferencné, Takács Valéria, hogy csak a legjobbakat említsük. Tény az, hogy valamennyiük érdememim i lUUUUil 'iHiiiuu Va ти\и 1 \ШД' \ mozzanatát ábrázolta: terített asztalnál ül a család. Csakhogy az asztal majdnem üres, és az asztal körül ülő alakok is szinte csak jelezve vannak néhány vonallal. Igen, valamikor így ült a család az asztalnál, és így ülne ma is. Ha lenne család, és lenne mit ennie. Asztal még van. Asztal még Theresienstadtban Is van. és ágy is van, méghozzá emeletes. Minden kamaszkorú, évenként táborozó gyerek anyja tudja, hogy az emeletes ágy milyen romantikus, milyen vonzó. De ha a felső ágyon egy tlfuszos öreg fekszik? S a szomszédoson egy szülő nő?l Ha a szoba mind a tizenhat ágyán sóhajtozik, nyög, jajgat valaki?I Therestenstadt — a rettenet. A prágai Zsidó Múzeum budapesti vendégkíállltását sok magyar gyermek és felnőtt nézte meg. és sokan írták be a vendégkönyvbe: „Ezt a kiállítást mindenkinek, az egész világon mindenkinek látnia kellenel" Hogy soha többé ne legyenek gyerekek, akik piszkosszürke fegyházat festenek, virágok, fák és Nap nélkül, az öröm pirosa és a remény zöldje nélkül. Hogy a thereslenstadtl rettenet soha többé ne ismétlődhessék meg. Sehol a világon. ZSIGMONDI MÁRIA
