Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-11-26 / 24. szám

ként zökkenőmentes volt a 700 hektár kukorica, a 300 hektár cukorrépa, a cikória, a sárgarépa ápolása és betakarítása.

A kacsatenyésztő telepen az idén 180 ezer kacsát keltettek ki, 120 ezer kiskacsát eladtak a környékbeli mezőgazdasági üzemeknek, 00 ezret pedig felneveltek. 13 vagon kacsahús került piacra a gazdaságokból. Pénzben kifejezve: kétmillió 900 ezer koronát jövedelmezett a 68 nőt foglalkoztató kacsafarm. Takács Etelka, Balogh Valéria, idős Varsányi Mária, Csicsola Anna és a többiek szakértelemmel és lelkiismeretesen végzik munkájukat.

Szabó Gyula, a telep vezetője elmondotta, hogy a kacsa tenyésztést tovább fejlesztik. Az épülő új telep még 60 nő számára biztosit majd munkalehetőséget. Szívesen vállalja itt a munkát mindenki, mert tudják, hogy a kacsafarmon dolgozók átlagos havi keresete 1360 korona. A munkájuk nem kevés, az Igaz. De mégsem annyi, mint azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol reggeltől estig, hétköznap, vasárnap szolgálatban vannak a gondozók. A keltetőben ugyanis két műszakban végzik a munkát, a kiskacsák gondozását pedig három váltásban biztosítják.

Nagy László, a HNB elnöke elégedetten Jelenthette ki, hogy nincs akadálya a kisgyermekes anyák munkába álllásának sem, mert üzembe helyezték a kéttantermes, 63 gyermek befogadására alkalmas óvodát. Az Igazgatóság ú) épületében pedig üzemi étterem létesítését tervezik.

Seres György a CSISZ üzemi vezetőségének elnöke az ifjúság szervezeti tevékenységéről adott számot. Elmondta, hogy a fiatalok Csallóköz árvízkárosultjainak megsegítéséhez egynapi munkabérükön kívül brigádmunkával is hozzájárultak. Felépítették Maler István keszegfalusi lakós házát. A brigádosok között tizenhárom lány is volt, aki a könnyebb munkák elvégzésén kívül, meleg ételről is gondoskodott az építők számára. Nem hallgatta el azt sem, aminek minden fiatal nagyon örül; hogy a jövő évben több mint 2 millió korona beruházással sportpálya építését tervezik, amely alkalmat nyújt a széleskörű sporttevékenység kibontakoztatására. A lányok korszerű röplabda és kosárlabda pályán vetélkedhetnek majd a környékbeliekkel. Labdarúgó csapatuk, amely most a Járás III. osztályában versenyez, bizonyosan az elsők közé kerül.

Engel elvtárs zárószavában kijelentette, hogy az Orföldi AG fiataljai felkészültek az igényes feladatok teljesítésére, amelyek a Jövőben rájuk várnak. Hangsúlyozta a szakképzettség megszerzésének fontosságát, a tanulás Jelentőségét. Búcsúzóul azt mondta:

— A gazdaság évről-évre jobb eredményei bizonyítják az úrföldi fiatalok helytállását, a munkához való Jó viszonyát. A termelési és a pénzügyi terv teljesítésével méltóképpen köszöntik pártunk XIII. kongresszusát.

A gyűlés végétért, de a fiatalok még nem széledtek szét. Gróf László elővette a harmonikát. Kollárik Gyula kezelésbe vette a dobot és megszólalt a muzsika ... SÁNDOR GÁBOR

— Aki ágy dolgozik mint mi, ■ z a szórakozást la megárdemli. Juhos Margit ezt mlndannyiuk nevében mondja.

об T'1 T ;

mtvl , -Vi

..„■Út*. <4* •'

I*« ■ 7<

í I ÍV« л ,

l fvC >v Vt У

■utSz

Lc.,u I «-'{L/1

i'Ct.

í t-á

\ - '

Fr. Spáfil felvételei

A „Fegyhéz“ Ismeretlen gyermek rajza.

»(kV” '

>.

00

V

О

>>

О

>N

c

'СО

■a

я

CSIPKÉBE

SZOTT

KOlTEMÉNY

Ügy gondolom, vitathatatlan: az iparművészet újdonságai leginkább a textilművészetben érvényesülnek. Sehol sem folynak olyan lázas kísérletezések, sehol sem találkoznak enynylre eltérő irányzatok: ezen a téren egyrészt felújítják a régmúlt, az Idők folyamán feledésbe ment technikai folyamatokat, másrészt mindeddig teljesen ismeretlen utakat keresnek. A modern textilművészet számos tehetséges férfit és nőt foglalkoztat. A legjelentősebbek egyike Luba Krejőí, prágai iparművész, akinek műveit egész Európában ismerik, s aki tavaly New York-ban önálló kiállításon mutatta be alkotásait. Munkát óriási tetszést arattak a közönség körében s nyugodtan állíthatjuk, hogy a negyvenéves művésznő ezzel világhírnévre tett szert.

Hogy munkáiba ml a feltűnő, a különleges? Luba falifüggönyöket készít, de nem szövi, nem hímezi, s nem is a régi applikáctós technika szerint állítja össze őket darabokból, hanem a csipkeverés régi módját alkalmazza. Valósággal hihetetlent sikerült elérnie — a rég elfelejtett, nagyanyáink korában annyira kedvelt cstpkeművészetnek új formáját hozta létre, de a biedermeier stílustól, valamint a kéziipar nyomaitól mentesen. Ez az ő nagy érdeme és ebben rejlik sajátos művészetének nagysága is, ami megkülönbözteti korunk megannyi textiltervezőjétől. A régi csipketechnika felhasználásával készíti csodálatosan szép képeit, fallszőnyegeit, amelyeknek mintát a régi gobelinekhez hasonlóan néha költői alakokat elevenítenek meg, máskor különös témákat dolgoz fel, amint erről az „ördögien szép boszorkányok“ tanúskodnak, vagy pl. szerelmespár, akt kéz a kézben sétál a mesevilág labirintusában.

Egyáltalán nem véletlen, hogy Luba a csipketechnikát választotta falifüggönyei ábrázolásához. Az egész világon híres „klöpli“, vagyis vert csipkének Csehország a hazája, ahol a csipkeverés már egy évszázadra, hagyományokra tekint vissza. A falust asszonyok szebbnél-szebb csipketerítőket készítettek s művészetüket nemzedékről nemzedékre átadták. Ez az örökség kötelezettséget — de egyúttal megterhelést is jelent. Luba már a brnot iparművészeti iskolán folytatott tanulmányai ideje alatt állandóan gyakorolta magát a csipketechnikában és már akkor új útakat keresett e régi kézitpar korszerű kifejezésére, öráktg próbálkozott egy-egy új, eddig ismeretlen lehetőség feltárásán. Es eljött az idő, amikor már nem a csipkéből formálta a mintát, hanem egy hálóból képezte ki. Ettől az időtől kezdve valóságos rabja lett a csipkének és hálónakI

Tanítói beosztásban működött a prágai népművészeti központban s minden igyekezetével egy új, modern, a mai időknek megfelelő csipketechnika létrehozásán fáradozott, minduntalan új anyagokat, új kombinációkat keresett. Mindig a legegyszerűbb kifejezést eszközökre törekedett; végül is legmegfelelőbbnek a pamutszálat és a spárgát találta.

Luba úgy képezi tűjével az ábrákat, mint a festő az ecsetjével. Megfejthetetlen talány marad, hogyan képes kifejezni, hogy pamutból és spárgából készült alakjai nevetnek vagy szomorúak, valóságos pantomim jelleget kölcsönöz nekik. Az alakokat minden támasz nélkül, szabadon hagyja, azaz egyenesen kinőnek a hálójából. A kifejezési módot egyedül a szál csomózásával adja, azzal, hogy függőlegesen vagy vízszintesen helyezi el. A különböző szál-kombinációkkal részlethatásokat ér el, mégpedig az egymás fölött és alatt húzódó szálakkal, csomózásokkal és száláthúzásokkal. Az alakok hajához többnyire laza, rojtszerű szálakat használ.

A háttér, a látható fal egy része a kompozíciónak. De ez nemcsak a kompozíciónak jelent előnyt, ezzel a fal is megváltozik, részese lesz egy művészt átvátozásnak. A fal és faliszőnyeg olyan egésszé olvad egybe, amt környezetünket ts megváltoztatja. Luba Krejőí képes arra, hogy bennünket, csodálótt ts befonjon a hálójába — és mi szívesen engedjük magunkat foglyul ejteni. E. B.