Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-11-26 / 24. szám

— Nagy élmény volt a Hriadky-i gyerekek számára is, a szovjet vendégekkel való ta­lálkozás Zlra Mitrovka az uzsgorodi kórház fűi- és gégeosztá­lyának kedves, fiatal orvosa Pittyicsenko elvtársnó a „Ragyjanszka zslnka“ című ukrán nól lap főszerkesztője ukrán népdalok elő­adásával tette hangulatossá a találkozást ^^^■hálo az emberi érzések virága. Érzékeny, WHHmint a mimóza. Még a legőszintébb, leg­­fcíJH&legyszerűbb szavakat is ritkán tűri el. ■Ezért inkább tetteinkkel, cselekedeteink­kel igyekezünk kifejezni, szavak nélkül. A Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága úgy határozott, hogy felszabadulásunk huszadik év­fordulóján a Csehszlovák—Szovjet Barátság hó­napjában vendégül látja hazánkban a szovjet asszonyok küldöttségét. Hadd lássák, győződjenek meg róla; élni tudtunk a felszabadulás adta lehe­tőségekkel. Dolgoztunk, építettünk, tanultunk. November hetedikén érkezett meg a szovjet­ukrajnai asszonyok tíz tagú küldöttsége. Zitra Mitrovka, az uzsgorodi kórház fiatal orvosnője, Alecsko Marija Minajlovna, a tyacsovi Leninkolhoz fejőnője, Logutová Marija, a. vinogradovi iskola tanítónője, Delegaj Marija, a mukacsevoi bútor­gyár dolgozója — tíz asszony tíz munkakör kép­viselője. A kassai járás dolgozói és a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának tagjai már a tisza­­csernői határállomáson várták a vendégeket. Kas­sán a JNB fogadásán a Kelet-Szlovákiai Kerület és a járás funkcionáriusai elmondták, hogy Kelet- Szlovákia eredményei szemléltetik a legjobban, mennyit fejlődött nazánk a felszabadulás óta. A szovjet nők küldöttségének vezetője — Anasztá­zia Ivanovna Kelina, a legfelső szovjet tagja, az ukrán dolgozók életéről, munkájáról beszélt és hangsúlyozta, hogy a szovjet asszonyok nemcsak a munkából, hanem a gazdasági és politikai élet irányításából is kiveszik a részüket. — Kolhozelnökök, agronómusok, képviselők, igazgatók szép számban találhatók asszonyaink között. Büszkék vagyunk rájuk, mert képességed, jogaik és felelősségük teljes tudatában élnek, dol­goznak és nevelik az új nemzedéket, gyermekein­ket. Irena Durisová, a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának elnöke elmondotta, hogy szabadsá­gunk húsz éve alatt a régen elnyomott, robottól megtört asszonyok felemelhették a fejüket. Óvodá­kat építettünk, a kommunális vállalatok lassan le­veszik a legidőrablóbb házimunkák terhét is a vállukról. — Sajnos, vezető beosztásban még kevés nőt találunk. De amit eddig még nem tanultunk meg, még megtanulhatjuk a szovjet asszonyoktól — fe­jezte be köszöntő szavait. Délután a Keletszlovákiai Vasmű épületóriásai között ismerkedtek vendégeink legnagyobb épít­kezésünkkel, majd a szovjet hősök emlékművét koszorúzták meg, és megtekintették a várost. Más­nap reggel a terébesi cukorgyárba látogattak el. A csokoládé-készítő részleg már a karácsonyi kol­lekciókat csomagolta. A sok ötletes csokoládéfigura nyerte meg leginkább a tetszésüket. A terebesi járás vezetői az új „Tokaj" étterem­ben adtak ünnepi ebédet a vendégeknek. Alecsko Marija Mihajlovna alig várta, hogy az autóbusz a Hriadky-i szövetkezetbe induljon. A kol­hozukban dolgozó többi asszonynak ugyanis meg­ígérte, hogy beszámol majd róla, ha hazatér, itt, Csehszlovákiában hogyan gazdálkodnak a szövet­kezetek. A pirosnyakkendős gyerekek az ősz utolsó virá­gaival vártak a téli hidegben. A szövetkezet tagjai mind ott szorongtak az autóbusz körül, és nem volt szükség itt sem — mint egész útjukon — tol­mácsra. Az asszonyok anélkül is kitűnően meg­értették egymást. Urbán Anna, Béres Mária fejo­­nők és a szövetkezet vezetői végigvezették a ven­dégeket az egész gazdaságon. Majd a tisztára sepert úton a feldíszített kultúrotthonba kísérték a A A Keletszlováklai Vasművet csak autóbusszal lehetett végigjárni Anasztaszia Ivanovna Kelina, a küldöttség vezetője a terebesi cukorgyár dolgozóinak élete iránt érdek­lődik ▼ . ‘ rfP Jr 4$ szovjet asszonyokat, ahol fehérkötényes szakács­nők süröatek-forogtak. Disznótoros vacsorával kedveskedtek nekik. Az asztalnál a szövetkezet legjobb dolgozói beszélgettek, kérdezősködtek, szomszédaink életéről. Vacsorakezdés előtt a gálszécsi „Secovcan" együttes szlovák népdalok és táncok előadásával szórakoztatta az egybe­gyűlteket. Gyorsan telt az este. Még nem is mondtak el egymásnak mindent, amit akartak. Marija Mihaj­lovna és Tamás Borbála éppen arról kezdett beszélni, mivel töltik téli estéiket az asszonyok, s még rá sem térhettek a legújabb sütemény­receptek kicserélésére, máris indulni kellett. Az idő ködös, csúszós az út, és aludni is kell, hiszen reggel indulnak haza. Rövid volt a két nap, nem jutott rá idő, hogy mindenről elbeszélgessenek. Arra mégis elég volt, hogy megígérjék egymás­nak: ezután gyakrabban fognak találkozni. Ezért nem is búcsúztak másképpen, csak annyit mondtak: viszontlátásraI < Rövid volt a két nap, de azért otthon lesz miről mesélni HARASZTINé M. E. Fr. SpáCll felvételei 4*

Next

/
Thumbnails
Contents